Elveszett hajóroncsok Anglia nagyhatalmi múltjából

2013. július 17. 18:08

Kutatás indult, hogy feltárják a gyarmati korszakban tucatjával elsüllyedt hajók rejtekét a brit partok mentén. Eddig 88 darab olyan hajóroncsról tudunk, ami a 16-19. század között a szigetország környékén lelte végzetét.

Korábban

Az English Heritage egy 88 hajóból álló listát állított össze, amelynek daranjairól bizonyosan tudható, hogy a Tudor-korszak és a gőzhajók viktoriánus kori elterjedése közti időszakban a parti vizek mentén süllyedtek a hullámsírba. A régészek azt tervezik, hogy pontosan felmérik ezeket a víz alatti kincseket. A kutatás arra az időszakra vonatkozik, amikor Anglia az óceánok egyik legmeghatározóbb nemzete, majd pedig tényleges ura volt, a felfegyverzett kereskedelmi hajók 16. századi megjelenésétől a nelsoni korszak hadihajóiig.

A lista legfrissebb újonca egy 1838-ban elsüllyedt gőzhajó, amelynek katasztrófája az egyik leghíresebb. A Hullból Dundee-ba induló SS Forfarshire a Farne-szigetek környékén hatalmas viharba került, zátonyra futott, majd pedig elmerült a habok közé. 42 matróz lelte halálát, azonban néhányan közülük megmenekültek, mivel a szigetek világítótornyának őre és annak lánya, Grace Darling csónakjukkal a bajba jutottak segítségére siettek. További említésre méltó hajók a listából:

A HMS Royal George a világ legnagyobb hadihajója volt, amikor 1756-ban vízre bocsátották. A brit zászlóshajó a hétéves háborúban és az azt követő hatalmi vetélkedésekben is kiválóan helytállt, az 1759-es Quiberon-öbölbeli csatában és az 1780-as Cape St Vincent-i ütközetben is győzelemre vezette a briteket a franciák ellen. 1782-ben Portsmouth-ban horgonyozva, rutin karbantartási munkák végzése közben süllyedt el mintegy 900 ember halálát okozva. A listán szerepel továbbá a hollandokat 1797-ben legyőző HMS Venerable, valamint a HMS Royal Katherine is, amelynek építését 1664-ben II. Károly uralma idején fejezték be, egy évszázadon keresztül szolgálta a monarchiát, amikor 1760-ban Plymouth közelében zátonyra futott. A fedélzetén lévő 850 emberből 28-an élték túl a katasztrófát.

A cornwalli partok közelében süllyedt el az 1781-ben útjára bocsátott, a franciákat és a hollandokat is legyőző HMS Anson, amikor 1807-ben egy szörnyű viharban elveszítette horgonyát a „megbokrosodott” hajó. A másnap partra vetett matrózok holttestének látványa országos közfelháborodást eredményezett, ami után a hatalom biztonságot növelő intézkedéseket volt kénytelen foganatosítani a birodalmi flottában. Szintén a cornwalli partoknál lelte pusztulását a HMS Primrose is, a katasztrófát csupán a hajó dobos fiúja élt túl. A Scilly-szigetek közelében végezte be pályafutását Sir Walter Raleigh flottájának egyik ékköve, a Flying Joan is, amellyel 1617-ben a mitikus El Dorado keresésére indultak az angolok.

Mark Dunkley, az English Heritage egyik tanácsadója elmondta, hogy a szervezet Anglia története őrének tekinti magát, s egyik fő célkitűzése, hogy felkutassa azt a korszakot, amikor a szigetország a világ színpadán a főszerepet játszhatta. „Ehhez a célunkhoz a flottánk elveszett darabjainak felkutatása vezethet minket közelebb, hiszen a történetük illusztrálja legjobban Anglia katonai és ipari nagyságát” – tette hozzá.

Az első merülést még idén nyárra tervezik, ám a számítások szerint hat évet fog igénybe venni, amíg mind a 88 roncshoz ellátogatnak. A fából készült szerkezetek gyorsan elbomlanak a sós vízben, így néhány helyszínen már csak gyér maradványokat fognak fellelni a búvárok. A kutatócsapat azt tervezi, hogy az északkeleti partokon kezdik a feltárást, és az óramutató járásával megegyező irányban fognak haladni. A projekt befejezése után az első világháborús német és brit roncsok következnek.