Terroristanő sokkolta a cári Oroszországot

2013. május 9. 09:12

Az egész világsajtót bejárta a hír, amikor az orosz feminista punkzenekar, a Pussy Riot három tagját "vallási gyűlölet által motivált garázdaság" vétségében bűnösnek találták, mivel „durván megsértették a társadalmi rendet” a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház ikonosztáza eőtt rendezett flashmobbal. Legutóbb a Femen ukrán nőjogi szervezet félpucér aktivistái zavarták meg Vlagyimir Putyin orosz elnök és Angela Merkel német kancellár hannoveri eszmecseréjét, de a fedetlen kebleikről ismertté váló tiltakozók már többször borsot törtek a hatóságok orra alá. Oroszország történetében nem idegen a nők erőszakos fellépése, ahogyan azt Maria Spiridonava kevéssé ismert esete is mutatja.

Korábban

Az 1917-es orosz forradalom előtt még a cári birodalom legismertebb terroristájának számított, neve azonban az idő múlásával szinte teljesen kikopott a történelmi emlékezetből. Szinte nem volt olyan ember Oroszországban a 20. század hajnalán, aki ne hallott volna Maria Alexandrovna Spiridonováról és arról a politikai gyilkosságról, amit egy városi tanácsos ellen követett el 1906-ban. A terrorista módszerektől soha vissza nem riadó nőt igazi mártírként ünnepelték, miután 11 éves szibériai száműzetésre ítélték.

A nyugat-oroszországi Tambovban született Spiridonova már az 1905-ös utcai diáktüntetéseken feltűnt, ahol letartóztatták, de hamarosan kiengedték, majd csatlakozott az 1901-ben alakult oroszországi Szociálforradalmár Párthoz. Az eszerek magukat a narodnyikok örökösének tekintették, számos képviselőjük – így Spiridonova is – az egyéni terror módszerében hitt. Spiridonova elsőszámú célpontja G. N. Luzsenovszkij tambovi városi tanácsos volt, aki arról volt ismert, hogy körzetében kegyetlen elnyomásban részesítette a helyzetükkel elégedetlen, lázadozó parasztokat.

Az eszerek bizottsága halálos ítéletet mondott Luzsenovszkijra, a politikai gyilkosságot Spiridonova önként vállalta el. 1906. január 16-án az iskoláslánynak öltözött aktivista a boriszoglebszki vasútállomáson előbb nevén szólította a férfit, majd Browningjával öt lövést eresztett Luzsenovszkij hasába; a ledermedt kozák testőröknek egy ideig nem sikerült kézre keríteniük a tömegben elvegyülő nőt, aki visszafordulva „Öljetek meg most! Az igazságért fogok meghalni!” kiáltással menekült el. Luzsenovszkij február 10-én halt bele sérüléseibe.

A kozák testőrök végül elfogták Spiridonovát, akinek esetéről csak a szentpétervári liberális lap, a Rus február 12-i számából értesülhetett Oroszország. A terrorista-aktivista megrázó levélben írta le fogvatartásának és kínvallatásának szörnyű körülményeit: ütötték-verték, cigarettacsikket nyomtak el bőrén, molesztálták és meztelenre vetkőztették, ráadásul állítólag Avramov kozák parancsnok a Tambovba tartó vonatút során meg is erőszakolta.

Bár – így a Rus olvasóközönsége – sokan nem szimpatizáltak az eszerek terrorista módszereivel, Spiridonova megaláztatása óriási felzúdulást keltett Oroszország-szerte. A liberális körök elítélték a tambovi hatóságok barbarizmusát, a nők pedig a „megszentségtelenített testvérüknek” követeltek igazságot. A Rus még egy tudósítót is küldött Tambovba, de ez csak olaj volt a tűzre, hiszen mint kiderült, Spiridonova a tényeket elferdítve, viselt dolgait eltúlozva adta elő.

Március 11-én Spiridonovát bűnösnek találták és halálra ítélték, de végül Szibériába száműzték öt női párttársával együtt. A kínai határ mentén fekvő Bajkál-tó keleti partjára küldött Spiridonovát a vonatút alatt minden állomáson ujjongó tömeg fogadta, elvbarátaival nagyívű szónoklatokon keresztül osztotta meg az eszerek politikai programját.

Az 1917-es orosz forradalom általános amnesztiája a nyercsinszki női börtön forradalmárnő-lakóira is kiterjedt. Spiridonovát szabadulása után a parasztok szentként tisztelték. Az eszerek harmadik nemzeti kongresszusára Moszkvába érkező Spiridonova ugyan kiszorult a Központi Bizottságból, de lelkesedettsége nem hagyott alább, s azon dolgozott, hogy egységkormányt alakítson ki a baloldali eszerekből, a bolsevikokból és a mensevikekből, és támogatta Lenin azon álláspontját, miszerint minden engedményt meg kell adni annak érdekében, hogy Szovjet-Oroszország végre kiválhasson az első világháborúból.

Az eszerek és a bolsevikok közötti kapcsolat rövid életűnek bizonyult. Spiridonova az eszerek azon radikális szárnyának vezetője lett, amely mindenfajta megegyezést elvből elvetett a forradalom árulójának tartott bolsevik rezsimmel. A forradalmár azonban igyekezett elhatárolódni a terrorista szárnytól és inkább a szovjet rendszer kiépítését célzó agitációban vett részt. Így sem kerülhette el, hogy a moszkvai Cseka 1919 januárjában elfogja; egy évre ítélték, viszont a börtön helyett egy szanatóriumba kellett vonulnia. Végül egy katonai barakk cellájába zárták, ahonnan pár hónap múlva párttársai kiszabadították.

Spiridonova ezt követően Moszkvába ment, ahol Onufrieva álnéven élt tovább. A mentálisan teljesen beszámíthatatlanná váló nő politikai karrierje 1921-ben tört meg végleg. Utoljára 1937-ben, Ufában tartóztatták le; 1941. szeptember 11-én – három hónappal a Barbarossa-hadművelet megindítása után – 150 társával együtt végezték ki.