Öt különös teória a Stonehenge-ről

A körkörösen elrendezett kőtömbökből álló monumentális ősi angliai építményről az elmúlt évszázadok alatt számtalan teória keletkezett. A rejtélyes Stonehenge építése i. e. 3100 táján kezdődhetett, s másfél évezreden át tartott. Építtetői nem hagytak írásos feljegyzéseket vagy bármilyen egyéb egyértelmű nyomot, amiből megtudhatnánk, hogy miért hordtak össze több száz tonna követ. A Merlin varázslói közreműködésétől kezdve a 12. századi mítoszokon át az idegen lények űrhajóinak leszállóhelyéig számtalan elmélet ismert, azonban a Stonehenge-dzsel kapcsolatban tudományosan elfogadható elméletek is születtek. Összeállításunkban öt - egymást nem feltétlenül kizáró - teóriát mutatunk be.

Temető

Egy 2013. március elején közölt brit tanulmány azt állítja, hogy a Stonehenge egykoron az elit számára temetőként funkcionált. A területről származó elhamvasztott emberi maradványok legújabb vizsgálata szerint nagyjából ötszáz évvel a ma ismert Stonehenge létrejötte előtt a területen egy nagyobb, szintén kőtömbök alkotta kör magasodhatott, amelyet köztemetőként használtak - állítják brit szakemberek. A kutatócsoportot vezető Mike Parker Pearson, a University College London professzora szerint a területen férfiak, nők és gyerekek, vagyis feltehetőleg egész családok maradványait tárták fel.

A régészek 63 személy több ezer elhamvasztott csontjait tanulmányozták, akiket feltehetőleg i. e. 3000 környékén temettek el. A földi maradványok egy részének helyét eredetileg lazurit jelezte. A nagyjából 91 méter átmérőjű hatalmas kőkomplexum mintegy kétszáz további embernek szolgálhatott végső nyughelyéül, az első köveket Walesből hozhatták. A régészek szerint a sírokban fellelt eszközök és a tálakban megtalált égetett tömjén arra utalnak, hogy a sírban levők egykor a vallási vagy politikai elit tagjai lehettek.

A gyógyulás helye

Egy másik elmélet szerint a szigetországban élő kőkorszaki emberek Stonehenge-et gyógyító tulajdonságokkal rendelkező helynek tekintették. 2008-ben Geoggrey Wainwright és Timothy Darvill régészek arról számoltak be, hogy a Stonehenge körül feltárt csontvázakon igen nagy számban találtak különböző betegségre vagy sérülésre utaló jeleket. A kutatók emellett visszakövették az ún. kékköveket – a helyszín első építőelemeit – is, amelyek a kőkörtől 250 kilométerrel nyugatra található Preseli-hegységből származhatnak. A szakértők úgy vélik, hogy mind a köveknek, mind a közeli vizeknek egykor mágikus gyógyító erőt tulajdonítottak.

A zenei hangzás

Steven Waller archeoakusztikus kutató elmélete szerint a Stonehenge helyén ötezer éve egy akusztikus jelenségnek állítottak monumentális emlékművet az ott élők. A szakember szerint, ha két dudás a kőkörök közepén játszik, igen különös hanghatást tudnak elérni, a helyszín bizonyos pontjain pedig a két hangszerből jövő hanghullámok kioltják egymást. A helyszín hangokat blokkoló vagy eltorzító köveit hagyományosan „dudás köveknek” is hívták. Egy legenda szerint a csodás hangok szüzeket csábítottak a mezőre, akik táncuk közben kővé dermedtek.

Bár Waller elmélete igen spekulatív, más kutatók is megerősítették, hogy Stonehenge-nek csodás akusztikája volt. Egy 2012 májusában megjelent tanulmány szerint az építmény köveinek visszhangjai hasonlóak ahhoz, mint amit a koncerttermek vagy a székesegyházak is nyújtanak.

A csillagok fürkészésének tere

Bár valószínűleg sosem fogjuk megtudni, pontosan milyen cél vezette Stonehenge építőit, annyi bizonyos, hogy a Nap égi útját szem előtt tartották a készítők. Egy út kötötte össze az építményt a közeli Aven folyóval, amely igazodott a fényt és életet adó csillagunk téli napfordulóbeli útjához. A régészeti bizonyítékok pedig azt mutatják, hogy december és január környékén Stonehenge kövei között sertéseket vágtak le, amely esemény a napforduló körüli szertartásos rituálékhoz köthető. A kőkörök a nyári napforduló idején a napkelte felé tekintenek, s érdekesség, hogy a jeles ünnepeket mind a mai napig megünneplik a helyszínre érkezők.

Népek egyesítője

Mike Parker Pearson professzor szerint a Stonehenge-t egy olyan létesítménynek szánták, amelynek célja a Britanniában élő népek egyesítése lehetett. A monumentális ősi építmény melletti neolitikus település maradványainak elemzése azt mutatta, hogy akár több ezer ember is a helyszínre utazott – egyebek között Skóciából –, magukkal hozva jószágaikat és családjaikat, hogy hatalmas lakomákkal ünnepeljék a téli és a nyári napfordulókat.

Mindemellett a brit szakember arra is rámutatott, hogy a Stonehenge megépítése hatalmas vállalkozás volt akkoriban, s több ezer munkáskézre lehetett szükség a több tonna – az akár olyan távolságokról is, mint Nyugat-Wales, származó – kőtömbök mozgatására, így már maga a munka is megkövetelte a különböző ősi népek egyesítését.