2020. tél: Legendás anyósok
ITT támogathatsz bennünket

A múlttal való szembenézés az evangélikus egyházban

2012. december 29. 13:59 Kertész Botond

Eredmények, lehetőségek, feladatok

Az Evangélikus Országos Levéltárhoz beérkezett kutatási kérelmek alapján tájékozódhatunk arról, milyen témákat, milyen felkészültséggel, hányan és milyen arányban kutattak. Az EOL nem gördít adminisztratív és jogi akadályokat a kutatás elé. Az 1945 utáni témák kutatása sok szempontból viszonylag kevés felkészültséget kíván: nincsenek nyelvi és iratolvasási nehézségek, a kutatandó fondok nagy többségének feldolgozottsága is megfelelő. Az iratok nagy mennyisége a kisebb résztémák felé terelik a kutatók egy részét.

Ordass Lajos élete, az iskolák (mindenek előtt a Fasor és a Deák tér) államosítása, a szocialista rendszer által meghurcolt lelkészek élettörténete a leggyakoribb kutatási témák. Az állami és önkormányzati levéltárak 90-es évekbeli „slágertémája”, a kárpótlás csak elvétve szerepelt a kutatandó témák között. Néhány idősebb lelkész a saját magára vonatkozó iratokat kereste a levéltárban. 1945 utáni témával sok egyetemi- főiskolai hallgató – mindenekelőtt az Evangélikus Hittudományi Egyetem diákjai – keresték fel a levéltárat. Természetesen vannak olyan kutatók is, akik témájukkal több év óta foglalkoztak/foglalkoznak.

A kimondottan az 1945 utáni történelemre vonatkozó kutatási kérelmek (tehát nem számítom ide pl. a több korszakot átívelő gyülekezettörténeti kutatásokat) számából és arányából nem olvashatók ki egyértelmű tendenciák. 1989 óta összesen 267 esetben került kiadásra kutatási engedély az 1945 utáni korszakra. (A képet torzítja, hogy a több éven át zajló kutatásokra minden évben meg kellett újítani a kérelmet, így ezek a témák többszörösen szerepelnek a fenti kimutatásban.) Ez a szám az összes kutatási kérelem 17%-a. A kommunizmus kutatás viszonylagos egyszerűségére vonatkozó fenti megjegyzésre, illetve arra tekintettel, hogy az EOL iratainak legnagyobb része a 18. század vége után keletkezett, ez az arány elég alacsonynak tűnik.

Az egyes évek között is viszonylag nagy az eltérés, a legmagasabb arányban 2009-ben (27%), a legalacsonyabb arányban pedig az elmúlt évben (6%) kértek kutatási engedélyt korszakunkra. A legtöbb (20) kutató 2009-ben, a legkevesebb (4) 1995-ben látogatta meg ebben a témában az EOL-t. Egy tendenciára szeretném felhívni a figyelmet: az elmúlt két évben drámaian csökkent az 1945 utáni témát kutatók aránya az EOL-ban. 1997 óta soha nem csökkent 10 alá a kutatási kérelmek száma, 2009-ben elérte a 20-as tetőpontot, 2010-ben azonban már csak 8, 2011-ben pedig öt regisztrált kutatója volt témánkban az EOL-nak. Némi magyarázatul szolgálhat, hogy talán az ÁEH és az ÁBTL vonatkozó anyagai iránti érdeklődés vonta el az EOL eddigi kutatóit, de ha ez a tendencia a következő években is folytatódik, akkor más okokat is kell keresnünk.

Az 1945 utáni evangélikus egyháztörténet máig alapműnek számító kötetei, Ordass Lajos önéletrajzi, illetve válogatott írásai 1987-ben, Bernben jelentek meg Szépfalusi István szerkesztésében. Azt tudjuk, hogy a kéziratot Anti Kukkonen finn ösztöndíjas teológus juttatta el külföldre, kiváltva ezzel az akkori egyházi és állami vezetés felháborodását. A kötet azonban sokkal több, mint önéletírás: hihetetlen gazdag és alapos jegyzetekkel, a jegyzetekben pedig igen sok és részletes dokumentumközléssel jelent meg. Ezeknek a dokumentumoknak egy része nem származhatott Ordass Lajos hagyatékából – hogy hogyan juthatott ki mégis a vasfüggönyön át, arra talán majd a Szépfalusi hagyaték kutatásakor találjuk meg a választ.

A „lila-könyvek” máig meghatározzák a korszakról alkotott képünket. Akikről Ordass és Szépfalusi nem emlékeztek meg, szinte ki is hullottak az egyházi emlékezetből. 1990 után az egyház legsürgetőbb feladatának a meghurcoltak rehabilitálását, jogi és erkölcsi kárpótlását tartotta. Negyven év „szocialista egyházjogi” gyakorlat után a rehabilitáció nem ment zökkenőmentesen, az érintettek sem fogadták egyértelmű lelkesedéssel. Az évtizedes elhallgatások és ferdítések után arra sem volt egyszerű válaszolni, hogy kinek és mit kell megbocsátani, kitől miért is kéne bocsánatot kérni. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy az első meghatározó publikációk, az 1995-ben és 1999-ben megjelent „Nem voltam egyedül” kötetek interjúkat tartalmaztak azokkal a lelkészekkel, akiket sérelem ért az 1945 utáni időszakban. A kötetek – különösen a második kötet – fontos erénye, hogy a beszélgetéseket kiegészítő lábjegyzetek jelentős mennyiségű levéltári dokumentumot adtak közre. Az oral history műfaja különösen fontos a diktatúra idejének megismeréséhez, amely jellegéből adódóan igyekezett nem dokumentálni valódi arcát.

Teljességre törekvő, de valószínűleg nem teljes számvetésem szerint 38 önálló kötet jelent meg az elmúlt húsz évben, az azt megelőző negyven év történetéről. A kilencvenes években a már említett interjú kötetek mellett Terray László Ordass-életrajzát, és Böröcz Sándor, Gulágot szenvedett evangélikus lelkész visszaemlékezéseit kell megemlítenünk. A megjelent művek közül a legtöbb életrajz, visszaemlékezés, emlékkötet. A kritikus szemlélet, a levéltári dokumentumok használata nem feltétlenül jellemzi a megjelent műveket. Több közöttük a hagiográfia, a családtagok és pályatársak visszaemlékezésein alapuló mű, mint a valódi kritikai apparátussal elkészült biográfia. A tisztelgő kötetek elkészítését leggyakrabban a család és a volt gyülekezet támogatta és szorgalmazta. Ezeknek a műveknek természetesen megvan a maguk helye és létjogosultsága, de megérett az idő a továbblépésre. Reményt keltő, hogy egy alapos Ordass-biográfia kiadására még az idei évben van esély.

A korszak értelmezésére is születtek kísérletek. 1990-ben jelent meg Veöreös Imre munkája, a „Harmadik út”, amely ugyan leginkább a bevezetőben említett apologetika műfajához áll legközelebb, mégis az első kísérlet a szocializmus korszaka egyháztörténetének rendszer szintű elemzésére. 2006-ban adták ki David Baer, amerikai morálteológus „The struggle of Hungarian Lutherans under communism” című művét Texasban. Az egyház szempontjából igen fontos erkölcsi szempontból elemzi az alapos levéltári kutatómunkával készült kötet az evangélikusok 1945 utáni történelmét. Nem tudok róla, hogy komolyan terveznék a magyar nyelvű kiadást, pedig a külső tükör nem lenne haszontalan. A korszak „egyházi ideológiáját”, a diakóniai teológiát Vajta Vilmos – Svájcban élt evangélikus teológus – elemezte az „A diakóniai teológia a magyar társadalmi rendszerben” című munkájában. Ez a munka eredetileg németül jelent meg 1988-ban – tehát a rendszerváltás előtt. Néhány megállapítása ezért idejét múltnak tűnik.

Ha voltak üldözöttek, akkor szükségképpen kellett, hogy legyenek üldözők is. Az már a kilencvenes években megjelent visszaemlékezésekből és interjúkból is kiderült, hogy a rendszernek voltak képviselői az egyházon belül is. A rendszer működésének, működtetői felelősségének feltárására azóta van esély, hogy az állampárt, az ÁEH és az ÁBTL iratanyagi is kutathatóvá váltak. Az egyházon kívül keletkezett levéltári forrásokat felhasználó első könyv Rőzse István kötete (A halál árnyékának völgyében) volt 1997-ben, amely az 1948-ban Ordass Lajossal együtt letartóztatott két lelkész, Kendeh György és Keken András meghurcoltatását mutatja be.

A közelmúlt egyháztörténetének legélesebb kérdése az állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködés ügye. Az időnként ideológiailag, talán politikailag is motivált „társadalmi nyomás” mellett az egyház belső igénye is, hogy múltjának e sötét foltját tisztázza. 2006-ban az akkori országos közgyűlés „tényfeltáró bizottságot” bízott meg ezzel a feladattal, melynek működését ugyan sok vita kíséri, de lassan már a második kötetben fogja megjelentetni munkája eredményét. Az új megközelítést mutatja, hogy az idén az 1956 utáni korszak meghatározó püspökéről, Káldy Zoltánról jelent meg életrajz.

Mint említettem, több olyan kötet is megjelent, amely levéltári forrásokat is közöl. Ez nem pótolhatja azonban azt a hiányt, hogy – az emlékiratokat és visszaemlékezéseket leszámítva – forráskiadványokat nem találunk az elmúlt 20 év kötetei között. E tipikusan levéltári műfaj kiadásának felvállalása még az EOL-ra vár. A legfontosabb testületi jegyzőkönyvek megjelentetése volna a legsürgetőbb feladat. Tudomásom szerint a levéltár a digitalizálás révén, elektronikus formában tervezi az egyetemes, illetve országos közgyűlések, valamint az országos presbitérium jegyzőkönyveinek megjelentetését. A reformáció 500. évfordulójának közeledtével remélhetőleg erre is jut majd pénz és energia.

Az evangélikus egyház kommunizmus alatti történetéhez negyven év felett „mindenki ért”, ezért legendák, rémtörténetek, vaskos tévedések makacsul tartják magukat. Az egyház akkori története élő része a mindennapoknak, emberi viszonyoknak, érzéseknek, reflexeknek. A tisztább és hitelesebb történelem feltárása, felelősségteljes bemutatása ezért jóval több, mint egy keveseket érintő szakmai kérdés – a közösség identitását formálja.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. tél: Legendás anyósok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár