A vörösterror 133 napja

Az olimpiai láng gyökerei

2012. május 23. 08:59

Hitler eleinte megvetéssel tekintett a zsidók és szabadkőművesek művének tartott olimpiai játékokra, amelynek megrendezéséről és annak a Harmadik Birodalom nemzetközi helyzetére gyakorolt pozitív hatásáról végül Goebbels győzte meg. Az olimpiai láng ötlete a játékok egyébként nem párttag főszervezőjétől eredt, amivel a cél az ókori Görögország és a náci Németország közötti mesterséges kapcsolatok megerősítése volt. A háború dúlta kontinensen a láng később a béke hirnöke lett, a futás pedig a játékok megnyitóját megelőző, felfokozott várakozással teli időszak népszerű eseménye.


A múlt héten gyújtották meg Görögországban az olimpiai fáklyát, amely máris Nagy-Britanniába érkezett, hogy aztán elinduljon a több mint két hónapon át tartó, 12 ezer kilométert felölelő világkörüli útjára. Ugyan az olimpiai láng az ókori Görögország szellemét idézi meg, "feltalálását" annak a birodalomnak köszönhetjük, amely nem éppen a nemzetközi béke olimpiai eszményének propagálásáról vonult a történelemkönyvekbe.

Ősi romok, fehér tunikába öltözött tucatnyi nő, ünnepélyes, patetikus hangulat. 1936. július 20-án Konstantinosz Kondilisz görög futót érte az a megtiszteltetés, hogy a görögországi Olümpia városában az ókori játékok történetében először meggyújthatta az olimpiai fáklyát, néhány lépést kocogva megtegyen vele, hogy aztán egy közel kéthetes utazás után elérjen az 1936-os nyári ötkarikás játékok helyszínére, Berlinbe.

Ugyan az olimpiai fáklya köré szervezett pompa az ókori görög tradíciót idézte fel, maga a lángra lobbanás és a futás egy gondosan megtervezett politikai színpadi kellék volt: méghozzá a náci Németországé. Az ókori olimpiákon a görögök jóllehet maguk is használtak rituális tüzeket, a fáklya színpadias bemutatására nem került sor a megnyitón. A fáklyafutás a berlini játékok főszervezőjének, Carl Diemnek a fejéből pattant ki: úgy képzelte el, hogy több mint háromezer futó fogja azt elhozni Olümpiából a berlini olimpiai stadionba, ahol az erre a célra használt üstben majd fellobban a láng.

Diemnek elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1931-ben Berlinnek ítélte oda a XI. nyári olimpia rendezésének jogát, amelynek jövője azonban Adolf Hitler hatalomra kerülésével bizonytalanná vált. Hitler finoman szólva sem nem rajongott a modern olimpiai játékokért, amelyről azt tartotta, hogy a „zsidók és a szabadkőművesek találták fel”, de propagandaügyi minisztere, Joseph Goebbels meggyőzte róla a Führert, hogy egy sikeres olimpia nemzetközileg is szalonképessé teheti a náci Németországot, a fáklyafutás pedig a játékok kezdetének fénypontja lehet.

Hitler csodálta az ókori görögöket, s a nácikat a jogos örököseinek tartotta. Ugyan Diem nem volt tagja a nemzetiszocialistáknak, az általa propagált fáklyafutás a program részévé vált, amivel nemcsak az ókori és a modern kori olimpiákat, hanem az ókori Görögországot és a Harmadik Birodalmat is össze lehetett kötni.

Bár az olimpiai láng Olümpiából indult, a „körítés” abszolút német volt. A híres fegyvergyártó, Krupp olyan acéllal bevont fáklyát tervezett, amely – a német kémikusok által megálmodott magnéziumvegyülettel – minden szélsőséges időjárási körülménynek ellenállt. A németországi Zeiss optika gyártotta le a meggyújtáshoz szükséges tükröt, a tartalékfáklyát pedig egy szintén az országban előállított Opel személygépkocsi szállította. Goebbels jóvoltából a német sajtó és rádió a láng útjáról végig tudósított, ráadásul a fáklya a Leni Riefenstahl rendező 1938-as Olümpia című propagandafilmjében is feltűnt.

A Görögországból induló fáklya több mint háromezer kilométert tett meg Bulgárián, Jugoszlávián, Magyarországon, Ausztrián és Csehszlovákián keresztül mire elért Berlinbe; görög ortodox papok áldották meg Bulgáriában és cigány muzsikusok zenéltek tiszteletére hazánkban. Amikor 1936. július 29-én Bécsbe ért, az osztrák nemzetiszocialisták a náci párt himnuszával és a “Heil, Hitler!” felkiáltással köszöntötték, mire Goebbels ironikusan kijelentette, hogy „a fáklya politikai célokra való felhasználása igen sajnálatos”.

Az olimpiai lángot 50 ezer német fogadta 1936. július 31-én a csehszlovák határon. Másnap Fritz Schilgen – akit árja kinézete és elegáns testtartása miatt választották ki a megtisztelő feladatra – német futó vihette be magasra tartott kezében a berlini olimpiai stadionban 100 ezer éljenző néző előtt. A világháború kitörése miatt egészen 1948-ig kellett várni, mire a világ legjobb atlétái ismét összegyűlhettek. Annak ellenére, hogy a fáklyafutást a németek találták fel, a londoni olimpia szervezői felélesztették a hagyományt, amelyben a béke megtestesítőjét látták – azon a kontinensen, amelyet akkor alig tíz éve még a fegyverropogás uralt.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!