Meleg volt-e Nixon?

2012. január 31. 15:43

Valószínűleg nem, de ettől még élénk eszmecsere folyik az egykori republikánus elnök szexuális életéről.

Korábban

A keddtől az amerikai könyvesboltok polcaira kerülő Nixon’s Darkest Secrets című könyv provokatív állítása szerint a Nixon és közeli barátja, Charles “Bebe” Rebozo közötti kapcsolat igen intim, hovatovább „valószínűleg homoszexuális természetű” volt.

A fehér házi eseményeket a Johnson-adminisztrációtól kezdve Bill Clinton elnökségéig végigkövető szerző, Don Fulsom nem sok, mondhatni egyetlen bizonyítékkal sem szolgál a nagy port kavart megállapítás alátámasztására: se egy titkos hangfelvétel, se egy szerelmeslevél vagy egy félreérthető kép. Csak egy visszaemlékezés Bonnie Angelo nyugdíjas újságírótól, aki 1972-ben látta, ahogyan az ittas Nixon közös fotóhoz hívja barátját egy floridai étterem előtt, s „legalább egy percig” a kezét fogja.

Ez a rövid epizód éppen elég volt ahhoz, hogy beindítsa a szerző fantáziáját. „Lehet, hogy Nixonnak a melegekkel kapcsolatos markáns elutasító álláspontja csak arra volt jó, hogy elkendőzze homoszexualitását, biszexualitását vagy aszexualitását. Nos, nem véletlenül nevezték Tricky Dick-nek” – így Fulsom.

A könyv ennek bizonyítására több kísérletet is tesz: például melegnek ábrázolja a két feleséget is elfogyasztó Rebozót, aminek alapja szintén egy sok vitát kiváltó könyv, Anthony Summers munkája, amely ugyanazt a hibát követi el, mint az idézett mű: másod- illetve harmadkézből származó információkra épít. Fulsom szintén elmulasztja súlyos állításait független forrásokkal alátámasztani.

A különböző internetes fórumokon is megindultak a Nixon szerelmi életéről folyó találgatások, aminek híre Fulsomhoz is eljutott. Mint mondja, nincs bizonyítéka arra, hogy Nixon homoszexuális lett volna, de újságíróként az a kötelessége, hogy minden olyan információt, ami birtokába kerül, továbbítson.

Nixon a legújabb áldozata annak a kvázi-tudományos irányvonalnak, amit Joyce Carol Oates író patográfiának (ez a patológia és a biográfia ötvözete) nevezett. Ennek célja – ellentétben az adott személyt dicsőítő hagiográfiával –, hogy a szerző a célszemély életében a legmélyebbre ásson, s kiteregesse a szennyest. „A patográfia motívumai a működési zavar és a katasztrófa, a betegségek és a hasra esés, a félresiklott házasságok és bukott pályafutások, az alkoholizmus és a csőd” – írta még 1988-ban Oates.

Nem Nixon az első, akit ilyen vádak érnek: Lincolnról és James Buchananről, az Egyesült Államok történetének egyetlen nőtlen elnökéről is azt állították, hogy a saját neme iránt vonzódik, de ott van J. Edgar Hoover egykori FBI-igazgató is, aki állítólag tini fiúk társaságában járt orgiákra, s hogy egészen hihető legyen a történet: ezen alkalmakkor piros szoknyát, fekete bőrboát és magas sarkú cipőt viselt. Bár utóbbi teljesen elképzelhetetlen, a Hoover másságáról szóló pletykák soft-verziója a populáris kultúrába is bekerült, legutóbb Clint Eastwood filmje révén.