Volt egyszer egy Szádvár

Árkok és ásatók

A Gál-Mlakár Viktor régész vezette kutatás célja az eddigi állagvédelmi munkákkal megóvott külső vár sarkalatos pontjainak régészeti vizsgálata volt. Először hat kutatóárkot jelöltek ki, de hála az önkéntesek egyre gyarapodó számának, ezt még eggyel sikerült növelni a rövid, egyhetes feltárás alatt.

A várba látogató turisták már a vár bejáratánál találkozhattak a munka első eredményével, azzal a 2 méter mélységű kutatóárokkal (7. árok), amelyet a farkasverem belső oldalán egykor emelkedő kapuépítmény kutatására nyitottak. Az itt dolgozó csapat tisztában volt vele, hogy igen nagy mennyiségű követ és törmeléket kell kitermelnie, de ekkora mélységre még ők sem számítottak. A ma látható falsíkok a mélységben még egy ideig követhetőek voltak, majd lassan egy lepusztult falazatnak engedték át a teret, amely egy eddig ismeretlen négyszögletes épületrészhez tartozott. A két épület és a farkasverem kapcsolatára sajnos csak a következő ásatási idényben derülhet némi fény.

A tavaly megtalált cserépkályha „másik felének” feltárására jelöltek ki kutatóárkot (2. árok) a déli várfal előterében. Az előző évek szerencséje most elkerülte az itt dolgozó lelkes kis csapatot, ugyanis a cserépkályha kisebbnek bizonyult, mint várták és nem „lógott” bele a most nyitott árokba. Az egészben megtalált kályhacsempék hiányát kárpótolta a szép számban előkerült zöld, sárga mázas vagy festett edények töredékei, igen jó állapotban megmaradt működőképes kolomp, fejsze, fúrószár és egy ismeretlen funkciójú vésett csonteszköz előkerülése. Értékes rétegmegfigyelések egészítették ki ismereteinket, amelyek szerint a várhegy teteje már az őskorban (7000 évvel ezelőtt) lakott volt, és az Árpád-kor magyarsága is aktívan használta ezt a területet.

Kissé beljebb haladva a várudvaron egy hosszú és keskeny árokkal (8. árok) vizsgálták az összeírások által említett épületek helyét, és a várudvar alatt húzódó rétegeket. Épület egyértelmű nyomaira ugyan nem bukkantak, de egy feltárt rövid kőfal jelzi a jövő évi kutatás irányát. Az alsóbb rétegekből előkerült 15. századi ezüstdenárok sejtetni engedik a külső vár falainak építési idejét. A várudvar alatt itt is csakúgy, mint a Lisztes-bástya előtt nyitott árokban (6. árok) igen magasan jelentkezik a hegy sziklája, azaz eddig úgy tűnik, hogy aktívan csak a várfal előtti mintegy 5-6 m széles területet használta és lakta a középkor embere.

A Németh-bástya és a déli várfal csatlakozásánál került elő (5. árok) az ásatás egyik legszebb objektuma, egy eddig még ismeretlen funkciójú, téglából emelt nagyméretű, kör alaprajzú kemence. A részben sajnos már elpusztult és egy T alakú falazathoz kapcsolódó kemencét a vár életének utolsó periódusában, a 17. század folyamán használhatták.

Nyugat felé kanyarodva, a külső vár északi részén vizsgálták a vár egyik különlegességének számító felvonószerkezet („a csiga”) fogadóállomásának feltételezett helyét (4. árok). A helyválasztás szerencsésnek bizonyult: az 1 méter vastag omlásrétegben nagy mennyiségű edénytöredék mellett, számos muskétagolyót, lószerszámot, vaskést, csatot találtak. Az első nap, és az ásatás egyik legszebb lelete, egy Szent Pétert ábrázoló reneszánsz kályhacsempe töredéke is innen került elő. Az összeírásokban említett fogadóépület elpusztult faszerkezetére utal a majd egy kilogrammnyi előkerült kovácsoltvas szeg, valamint egy, a külső fallal párhuzamosan futó, épen megmaradt fa gerenda és a várudvar feltöltődése alatt húzódó simára faragott sziklafelszín is. Talán a „csiga” és szintén a külső vár meglétének korai voltára utalnak az árokból előkerült 15. és 17. századi ezüstpénzek.

Kerekre zárva a külső vár területén tett régészeti barangolást, a külső vár és a középső vár egykori kapujának feltételezett helyszínére (3. árok) érkezünk, ahol egy nagyobb csapat látott munkához. A Lisztes-bástya északi oldalán húzódó vastag köves omladék eltávolítása után előbukkant a bástyát lezáró L alakú falszakasz. Az egykori kapu helyét azonban már csak a sziklafelszín faragásai jelezték. A Lisztes-bástyát lezáró fal mellett 7 nagyméretű, többmázsás követ halmoztak fel ismeretlenek. Ezek egy része egy felvonóhidas kapuhoz tartozó kőelem, azonban egyelőre még nem bizonyítható, de nem is cáfolható, hogy bármelyikük magához a keresett kapuhoz tartozhatna.

A két várrészt összekötő kapu pontos helyzetét csak a következő ásatási idényben tisztázhatják.

1. Árkok és ásatók
2. Tovább mentik Szádvár falait

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. világháború

• Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels 
• Szinte mindent túléltek a pokolmacskák, a világháború amerikai vadászrepülői
• Mindent megtett Törökország semlegességéért Atatürk utódja, İsmet İnönü
• Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel
• A háborúban és a politikában is sikert sikerre halmozott Dwight Eisenhower