Ősi graffitiket fejtettek meg Izraelben

2011. június 22. 12:33

Egyre nagyobb érdeklődés övezi a zsidó sírfeliratok kutatását, jelenleg egy római kori palesztin síremlék "graffitijeit" vizsgálják a szakemberek.

Korábban

„Ha tudsz arámiul, bármit el tudsz olvasni, érted a hébert és föníciait is. Ezt én mindig a sémi nyelvek 'koktélruhájának' neveztem” – nyilatkozta Karen Stern, a Brooklyn College régésze, aki saját elmondása szerint szenvedélyesen kutatja a római kori Palesztinában élt zsidók síremlékeiben található feliratokat.

A Beit Shearim-i nemzeti parkban és nekropoliszban mintegy harminc 1. századi síremléket tártak fel. A hely vezetője, Revital Weiss szerint az itt eltemetett zsidók származási helye nagyon változatos – van, aki egy libanoni közösségből érkezett, mások Szíriából jöttek, a legmesszebbről pedig Jemenből kerültek ide. Miután a zsidókat i. sz. 132-ben, a sikertelen Bar Kochba vezette felkelés után elüldözték Jeruzsálemből, Beit Shearim az egyik menedékhelyükké vált.

Weiss a Koporsók Barlangja felé mutat, ahol egy feltűnően gazdag és viszonylag nagy síremlék látható; ugyan a szarkofágok készítése nem nevezhető zsidó hagyománynak, de a vallási közösség úgy gondolta, hogy a római minták (nyelv, társadalmi szokások) másolásával jobb élet köszönthet rájuk. A síremlék körül keresztény és pogány motívumokra bukkantak a szakemberek.

A Koporsók Barlangjában két felirat is található, az egyiken a következő felirat áll: „Vegyetek bátorságot, Pharcitae szent szülei, senki sem halhatatlan”, míg a másikon a „Sok szerencsét a feltámadáskor” mondat olvasható. „A feltámadás természetesen nincs benne a zsidó hagyományban” – nyilatkozta Emma Maayan Fanar, a Haifai Egyetem bizánci művészettel foglalkozó professzora. „Ez nagyon szokatlan” – tette hozzá.

A sírokon apró menorák, görög varázsszavak, és arámi nyelven íródott, a sírrablókat távol tartani hivatott átkok olvashatók – ezeket azonban szemmel láthatóan figyelmen kívül hagyták a kalandorok, mivel csak a feliratok és a koporsóhoz használt hatalmas kövek maradtak meg a helyszínen.

„Grafománok voltak” – magyarázta Jonathan Price, a Tel Aviv-i Egyetem kutatója, utalva az 1-2. században idetemetkező zsidókra. Price „hirtelen feltörő verbális” megnyilvánulásként definiálta a graffitiket, s szerinte ezáltal egyfajta intimitás lengte körül az ókori Levante és Mezopotámia lakóinak történelmi forrásait.