Károlyi nem késlekedett az ország védelmével

2010. október 28. 14:33 MTI

Nem állja meg a helyét az a közkeletű állítás, miszerint Károlyi Mihály miniszterelnök 1918-ban későn tett lépéseket az ország határainak megvédésére - mondta Pritz Pál történész professzor a Kossuth Klubban, a Károlyi Mihály és a köztársaság című előadóesten.

Korábban

A Bibó István Közéleti Társaság és a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság rendezvényén a történész kiemelte: a Károlyi Mihály által 1918 novemberében aláírt belgrádi katonai konvenció a Károlyi-kormány pillanatnyi sikere volt, mert egyelőre helyén hagyta a magyar adminisztrációt. A párizsi békekonferencián ez ellen indult "durva támadás", amivel szemben Károlyi "ügyesebben politizálhatott volna". Ha azonban a környező kisantant országok akarata érvényesült volna, akkor Magyarországból nem ennyi maradt volna, mint most, hanem csak egy Budapest nagyságú terület - vélekedett.

Pritz Pál utalt arra: mulasztott Károlyi abban, hogy nem voltak általános parlamenti választások, és ott is hibázott, hogy nem indult meg idejében az általános földosztás sem. "Baklövése" volt továbbá, hogy azt hitte: megmaradhat államfőnek, miközben egy tisztán szociáldemokrata kormány alakul. Ehelyett következett be a Tanácsköztársaság, amelynek során a kommunista párt "foglyul ejtette a szociáldemokratákat".

Szarka László történész professzor, a révkomáromi Selye János Egyetem dékánja rámutatott: a négy évig tartó első világháború után haza akartak menni a katonák, tehát nem Károlyi eresztette szélnek őket. A Károlyi-kormány mindössze belátta, hogy "nem szállhat szembe az összes szomszédunkkal".

Jászi Oszkár, Károlyi nemzetiségügyi minisztere 1918 végén arra vállalkozott, hogy a nemzetiségeknek tett ajánlatokkal "átmeneti állapotot hozzon létre a béketárgyalásokig", amivel kedvezőbb tárgyalási pozíciókhoz juthatott volna Magyarország. Megegyezni azonban a ruszinok kivételével nem tudtak egyik nemzetiséggel sem, ami előrevetítette az etnikai határok mögé való visszavonulást. Ezután javasolta a kormány az antantnak a népszavazás lehetőségét a vegyes lakosságú területeken.

Hajdu Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója előadásában megjegyezte: Károlyi mindig a demokratikus erők összefogásának híve volt, amibe a kommunistákat is belevette volna, ám utóbbiak erre nem voltak nyitottak. Ő eszmeileg legközelebb a szociáldemokráciához állt, de ebben a pártban többször csalódnia kellett. A történész professzor megállapította: Károlyinak sikerült a francia és angol kormányt rávenni arra, hogy lépjenek fel 1932-ben a kommunisták statáriális kivégzése ellen. Ennek eredménye, hogy ezután politikai kivégzések sokáig nem voltak az országban. Ezután politikai passzivitásba vonult a második világháborúig, ekkor viszont az emigrációban antifasiszta mozgalmat kezdeményezett.

Pók Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgató-helyettese megjegyezte: a kollektív bűnt - Magyarország feldarabolását - helytelenül kifejezetten Károlyira hárította a két világháború közötti közvélemény. A bűnbakkeresés során az emberek egyszerű választ kerestek arra a bonyolult kérdésre, hogy miért bomlott fel a történelmi Magyarország. Károlyi politikájával kapcsolatban felvetette azt a problémát is, hogy "hazaárulás-e a hazára árulkodni", azaz ha kívülről próbál valaki belső folyamatokat befolyásolni.