"Paradox" eredmény az első szabad romániai választásokon

Vitáktól a "magyar-kártyáig"

Még folytak a harcok Bukarestben és az ország más városaiban, amikor 1989. december 22-én a bukaresti televízióban Mircea Dinescu ellenzéki költő bejelentette: Nicolae Ceausescu lemondott elnöki hatalmáról, a hatalmat a Nemzeti Megmentési Front (NMF) vette át. Az NMF Tanácsa (NMFT) nevében Ion Iliescu közölte, hogy megszűntek a párt és a kormány régi struktúrái, új, demokratikus Romániát építenek fel, eltörölték az egypártrendszert, s 1990 áprilisában szabad és nyílt választásokat tartanak.

Az ország új neve: Románia, államformája köztársaság. Az új államhatalmi struktúrában a NMF 145 tagú Tanácsa a legfőbb hatalmi szerv (elnökének december 26-án a választásokig Iliescut választották meg), ennek ülései között a végrehajtó hatalmat a 11 tagú Végrehajtó Bizottság gyakorolta. A Tanács nevezi ki a miniszterelnököt, a kormányalakítás a miniszterelnök hatáskörébe tartozik.

Az ország helyzete lassan stabilizálódni látszott: az NMF néhány ügyes politikai döntéssel maga mögé állította a lakosság jelentős részét. Felfüggesztették az élelmiszerexportot, megnyitották a húsraktárakat, több alapvető élelmiszer visszakerült a boltok pocaira. Feloldották a háztartásokat sújtó üzemanyag- és energiakorlátozást, leállították a sokat vitatott falurendezési programot, legalizálták az abortuszt, eltörölték a halálbüntetést, amnesztiát kaptak a politikai elítéltek, nyilatkozatot fogadtak el a nemzeti kisebbségek jogairól, feloszlatták a rettegett titkosrendőrséget, a Securitatét.

December-január folyamán számos új párt és szervezet alakult, köztük már decemberben létrejött a romániai magyarság szervezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), s újjáalakult az 1947-ben megszűnt Nemzeti Parasztpárt is. Az NMFT december 31-én dekrétumban rögzítette a pártok és a politikai szervezetek szabad működését.

Több kérdésben viszont egyre erőteljesebb politikai elégedetlenség tört felszínre. A létrejövő pártok bírálták a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának hatalmi monopóliumát, helyzeti előnyét és azt követelték, hogy a választásokat szeptemberig halasszák el. Sokan az NMF tagjai közül (mint pl. Doina Cornea asszony) ezzel egyetértve azt szorgalmazták, hogy a Front ne induljon pártként a választásokon. Sok helyen tüntetettek amiatt, hogy az országban nem hajtottak végre radikális személyi tisztogatást, hogy számos korábbi kommunista vezető a helyén maradt. A tömegnyomás hatására január 12-én az NMFT Végrehajtó Bizottsága elrendelte a Román Kommunista Párt betiltását, pár nap múlva viszont a demokrácia és az emberi jogok híveinek heves tiltakozására a döntést "politikai hibának" minősítették és hatálytalanították.

A kiélezett viták során az NMFT hajlott némi kompromisszumra. Január 23-án a választások időpontját május 20-ára tolta ki, fenntartva a jogot, hogy maga is jelölteket állítson. Doina Cornea ekkor kilépett a NMFT-ből, mivel nem kívánt egy politikai párttá átalakuló mozgalom tagja lenni. A döntés ellen utcai tüntetések robbantak ki, és tiltakoztak a politikai szervezetek is. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa ezért január 31-én úgy döntött, hogy elválik egymástól az NMFT helyett a parlament szerepét átvevő Ideiglenes Nemzeti Egységtanács (INET), valamint a Nemzeti Megmentés Front, amely párttá alakulva politikai alakulatként indul majd a választásokon.

1990. február 9-én a NMF és a politikai pártok képviselőiből megalakult a választásokig működő INET, mint törvényhozó, államhatalmi szerv, amely 13-án 21 tagú Végrehajtó Bizottságot választott Ion Iliescu elnökletével. Megválasztották a parlament 17 munkaszervét, köztük a nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozó albizottságot is. Az INET létrehozásával az NMFT beszüntetette tevékenységét.

Január 31-én Romániában nyilvánosságra hozták a választási törvény tervezetét, amelyet a politikai pártok február 22-én fogadtak el, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács pedig március 14-én szentesített. A törvény értelmében az ország kétkamarás parlamentje 387 tagú képviselőházból és 119 tagú szenátusból áll. A képviselőket és a köztársaság elnökét általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazás alapján választják, politikai vagy állami vezetők legfeljebb két törvényhozási időszakra választhatók. A jogszabály szerint a nemzeti kisebbségek parlamenti és helyi tanácsi képviseletét az arányosság alapján az 1977-es népszámlálás adatainak megfelelően biztosítják.

A választások előkészületeit heves belpolitikai csatározás kísérte, s előkerült a "magyar kártya" is: a márciusi véres marosvásárhelyi pogromot sokan ennek és a magyarokban bűnbakot találó, egyre erősödő román nacionalizmusnak tulajdonították. Bukarest központjában február óta ismétlődő, egyre hevesebb, sokszor napokig-hetekig tartó megmozdulások követelték az Iliescu-vezetés, a "neokommunista kormány" távozását, a hatalom nem egyszer a katonaságot és a Zsil-völgyi bányászokat vetett be ellenük.

Április 28-án a bukaresti Egyetem téren tüntetők kilencpontos nyilatkozatot tettek közzé. Ennek fő követelése az volt, hogy a választási törvényt egészítsék ki a március 11-én az erdélyi városban elfogadott Temesvári Kiáltvány azon pontjával, amely megtiltaná a volt kommunista párt funkcionáriusainak és az egykori Securitate tisztjeinek, hogy jelöltként induljanak a választásokon. A bukaresti tüntetők független rádiót és televíziót, a régi szaktanácsi struktúrák felszámolását, az egyetemi önállóság törvénybe iktatását is követelték a kormánytól. Bukaresten kívül is országszerte kormányellenes tüntetések zajlottak a Temesvári Kiáltvány támogatására.

1. Vitáktól a "magyar-kártyáig"
2. Iliescu győzelme

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. Társadalmi kérdések a mai Magyarországon
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
• Tiszaeszlár: a világ leghíresebb zsidó vérvádja
• A cigányság és az 1851-es népszámlálás
• Bujkálástól a haláltáborok borzalmaiig
• Cigány-képek a folklórtól az etnopolitikáig: a romák és a rendszerváltás