7 végzetes pillanat

A magyar papírhasználat évszázadai

2010. április 22. 08:20 MTI

Magyarországon mintegy hétszáz éve lehet papír alapú hivatalos iratokat olvasni, és Európában sem sokkal régebbről. Károly Róbert magyar király ebben is kora élvonalába tartozott: 1310-ben szorgalmazta, hogy használjanak papírt a hivatalos iratok elkészítéséhez. Ennek kereken hét évszázada. Nem véletlen, hogy nemrég ezzel a címmel nyílt kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban: Hét évszázad papírtitkai, avagy a magyar papírhasználat 700 éve.


Az írott történelem kezdetekor a papirusz járta, majd pergamen következett. Kínában már i.e. 1400-ban írásra használták a sédkender leveleit. I.sz. 105-ben pedig a szakemberek már javaslatot is tettek az államigazgatásnak, hogy a drága selyem helyett papírra róják a hivatalos iratokat. Kínai foglyok révén előbb Közép-Ázsiába, majd Afrikába és Európába vándorolt a papírkészítés titka, amely lényegileg ma is ugyanazt azt az eljárást jelenti. Rostos növényt - vagy annak cellulózát - és pamuthulladékot vízzel elkevernek, a masszát összezúzzák, majd kimerítenek belőle egy lapnyit, azt két lépcsőben víztelenítik, felületkezelik és szárítják.

A magyar papírkorszak kezdetén természetesen még a külföldi gyártóktól származó papirost használták a királyi kancellárián. Magának a papiros szónak az említéséről is csak 1544-ből van nyelvemlékünk. Először németalföldi és német papírmalmok termékeit hozták be hazánkba. Mivel a technológia tovább terjedt, lassan Magyarország is rákerült az európai papírtérképre. Lőcsén, a fehér asszony városában 1515-ben alapíthatták azt a papírmalmot, amelynek a termékei 1530-ban már ismertek voltak a törökdúlás utáni Magyarországon. Papírmalomnak pedig azért hívták ezt a kisüzemet, mert a vízimalmokhoz hasonlóan folyóvíz hajtotta a berendezéseket mozgásba hozó kereket.

Vízre, méghozzá tiszta vízre volt szükség a papírgyártás folyamatához is. Így nem csoda, hogy a Kárpátok sebes sodrú folyócskáin egyre több papírmalom működött a Felvidéken és Erdélyben egyaránt. A manufaktúrák többnyire kézzel végezték az összes műveletet a merítést is beleértve, kivéve az alapanyagok aprítását és a papírmassza keverését.

Kezdettől fogva ügyeltek arra, hogy termékeik megkülönböztethetők legyenek a versenytársak papírjaitól. E célra vízjeleket használtak, amelyeket mechanikus eszközökkel nyomattak a még nedves papírra. A rajzos nyomat vonalai tömörítették az anyagot, amelynek a törésmutatója azon a helyen megváltozott. Így a fény felé tartva láthatóvá vált. Később kémiai vízjeleket is használtak, amely vegyi anyag segítségével tette láthatóvá az adott ábrát. Ilyen volt Szent-Iványi Károly kétsoros névvízjele, amely szintén látható a kiállításon. Más vízjelek bizonyos ábrákat mutattak: minden cégnek megvolt a maga rajzolata, amely márkajelzésül szolgált.

A törvény büntetni rendelte a papírhamisítást, különösen azokét a papírokét, amelyekből váltók és más pénzhelyettesítő eszközök készültek. Ha valaki engedély nélkül olyan papírt készített, amelyek e célra alkalmasak voltak, halállal büntették, de az egyszerű hamispapír-gyártásért is öt-tíz év súlyos börtön járt.

A legnagyobb papírgyárunkat, a diósgyőrit 1773-ban alapította Altmann Ernő, némi bonyodalom árán. Előbb engedélyt kapott Mária Teréziától, de azt szinte azon nyomban vissza is vonták. A császári hivatalnokok ugyanis azt szerették volna, ha csak az osztrák papírgyárak alapanyagát állítja elő az üzem. Végül mégiscsak felruházták papírgyártási joggal. A cég által gyártott műszaki rajzlapot a gyár kezdőbetűi nyomán egyszerűen csak dipának nevezték a huszadik század vége felé is.

Mint minden manufaktúrát, a papíriparit is utolérte a gépesítés. 1827 után a kézi merítés kuriózummá vált, géppel kezdték végezni ezt a műveletet is. A papírt meg hengerekre futtatták, úgy szárították, kezelték és vágták méretre. Külön rendszere alakult ki a papírmennyiségeknek és a papírlapok méretének. Az ív volt az alapegység, 25 ív 1 konccal, 500 ív 1 rizsmával, 1000 ív 1 új rizsmával és 5000 ív egy bálával volt egyenlő. A papírlapok nagysága pedig A0-val kezdődött és A6-tal végződött. Mindegyik méret az előző fele volt.

A vízvezetékrendszer elterjedésével már nem korlátozódott a hegyi folyók mellékére a papírgyártás, hiszen a vezetékből is tiszta víz folyt, a meghajtás pedig előbb gőzgéppel, majd robbanó- és elektromos motorokkal történt. Így Budapesten, Fiumében is alakultak papírüzemek. Őket erősen támogatták az állami és helyi hivatalok: 1901-ben például rendeletet hoztak, hogy levelezésüket csak magyar papíron végezhetik. A többi már nem a kiállítás témája, hiszen némi túlzással a szemünk előtt játszódott le.

Az újságok, könyvek egyre nagyobb számban és terjedelemben jelentek meg, és növekvő mennyiségben igényelték a papírt. Aztán egyszer csak felbukkant a számítógép, és ma már az számít sikknek, ha takarékoskodunk a papírral, nem nyomtatjuk ki azt az iratot vagy e-mailt, amely nem feltétlenül szükséges.

A papíralap feladásával értelemszerűen csökkenhető a felhasználás, még ha nem is olyan szigorú tiltásokkal, mint Ray Bradbury nagysikerű regényében, a Fahrenheit 451-ben (ennyi a papír gyulladási hőmérséklete). Az irányváltás persze nem jelenti azt, hogy valaha is visszatérünk a papír előtti állapothoz.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
 <br /><i>MTI</i> <br /><i>MTI</i> <br /><i>MTI</i> <br /><i>MTI</i> <br /><i>MTI</i>

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!