Katalógus Nagy Imre relikviáiról

A katalógus összesen 488 tételt tartalmaz. Mintegy 130-at 1991-ben még a Legújabb kori Történeti Múzeum vásárolt meg Vésziné Nagy Alexandra-Erzsébettől, a mártír miniszterelnök leányától. Az intézmény röviddel ezután beolvadt a Magyar Nemzeti Múzeumba, így ezeket a relikviákat a Múzeum körúti épületben helyezték el.

A tárgyakból még a Legújabb kori Történeti Múzeumban nyílt kiállítás, majd 1996-ban Nagy Imre születésének 100. évfordulóján egy újabb tárlatot rendeztek. Ugyanakkor nem beszélhetünk teljes gyűjteményről, mivel 1991-ben Nagy Erzsébet csak a tárgyak egy részét adta át, számos személyes emlékhez továbbra is ragaszkodott. Ezeket állították ki a 2002-ben megnyílt Nagy Imre emlékházban. A család ugyanis már a rendszerváltás idején kezdeményezte, hogy egy helyre kellene összegyűjteni a miniszterelnökhöz köthető tárgyakat. A legalkalmasabb helyszínnek az egykori otthon, a II. kerületi Orsó utcai bauhaus stílusban épült villaház tűnt. 1949 és 1956 között itt éltek ugyanis Nagy Imréék.

A család a Romániából történő hazatérés után már nem térhetett vissza a lakásba, ugyanakkor 1959 kora tavaszán az özvegy és a leánya bemehettek a lepecsételt házba és a hatósági emberek jelenlétében a rendelkezésükre álló néhány perc alatt összeszedett tárgyakat magukkal vihették. A hagyaték jelentős részének megőrzése így tehát a közvetlen családtagoknak köszönhető. A Magyar Nemzeti Múzeum is igyekezett gyűjtéssel fényt deríteni a még lappangó tárgyakra. Ennek révén Hubay László, Nagy Imre unokaöccse több dokumentumot, így a Nagy családra vonatkozó négy anyakönyvi kivonatot, Nagy Imre dedikált könyvét, Nagy Imre és Égető Mária eljegyzési értesítőjét, valamint Nagy Imre özvegyének gyászjelentését adta az intézménynek.



A Magyar Nemzeti Múzeumban található relikviák három nagy csoportra oszthatók. Majdnem száz tétel Nagy Imre személyes használati tárgyait, ruhadarabjait és ajándéktárgyait, valamint kitüntetéseit mutatja be. A papíralapú dokumentumok úgy 120 tételt tesznek ki. Köztük igazolványok, kéziratok, könyvek és plakátok találhatók, de ide sorolták a képzőművészeti alkotásokat is. A harmadik, egyben legnagyobb anyagot a fényképek jelentik.

A katalógusban szereplő tárgyak áttekintésével színes és érzékletes kép rajzolódik ki Nagy Imréről, a relikviák a politikai pályafutáshoz is értékes adalékokkal szolgálnak. A személyes tárgyak – a kerek orrcsiptetős szemüveg, a kedvenc zsebkések, szürke utcai kabát, a fényképezőgép – a miniszterelnök emberi oldalát emelik ki. A gyermekkort az elemi iskolás Biblia idézi meg, az ifjúkort az iskolai fényképek, és a hosszú hadifogságból hazaküldött levelezőlapok elevenítik fel. A 20-as évek Magyarországára az eljegyzési értesítő utal, míg az emigrációban eltöltött majdnem két évtizednyi időre a néhány családi fénykép mellett, néhány ott vásárolt bicska, toll és az élmunkás oklevél emlékeztet. A tárgyak egy része már a rendszerváltás előkészületeire világítanak rá: szamizdat-kiadványok, illegális megemlékezésekről szóló értesítők fémjelzik ezt az időszakot.

A politikus Nagy Imrét rengeteg fénykép mutatja be, a felvételek mennyiségén remekül tetten érhető befolyása, ami a Magyar Távirati Iroda kollekcióját tanulmányozva egyértelműen tetten érhető. Míg 1944-ben csak egy képen látható, addig 1945 és 1946-ban, földosztó miniszterként és belügyminiszterként már több mint 60 képen tűnik fel, a rá következő évben azonban csak 9 felvételen örökítették meg. Az Országgyűlés elnökeként ötvenszer látható, míg 1950-ben csak egyszer. Mellőzöttsége kormányfővé történő kinevezése után egy csapásra megszűnt, az 1953-as és 1954-es sajtófotókon már csak 38 alkalommal látható. Aztán az 1955-ben készült felvételeken hiába keressük, aztán 1956-os képeken 40-szer bukkant fel. Az 1958-as felvételek, amelyeken a vérbírák előtt áll némileg csalókák, mivel a képek a pert megörökítő filmfelvételekről az események után több mint három évtizeddel később készültek.

A relikviák közül több köthető az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz. A Történeti Tár Apró- és Kisnyomtatvány Gyűjteménye őrzi Nagy Imre 1956. október 24-i szózatának gépiratát, amelyben közölte, hogy azok, akik „… ma 14 óráig beszüntetik a harcot és leteszik a fegyvert, mentesülnek a statáriális eljárás alól.” De további felhívások, szózatok dokumentumait is itt helyezték el. A Történeti Fényképtárba került felvételek egy része a forradalom egyik vezéraljaként örökítette meg: az október 23-án készült fotókon beszédet mond, jegyzetel, emberekkel beszélget, Erdei Ferenccel vitatkozik a Parlamentben.

Nagy Imre mártír miniszterelnök relikviái a Magyar Nemzeti Múzeumban. Katalógus. Szerk.: Balahó Zoltán. Budapest, 2006. 174 oldal

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült