Ezer év a nyugati végeken: Zala megye a középkorban

Az első említéstől Kehidáig

Kolon később felbomlott Zala és Somogy megyékre, ami nem volt egyedülálló jelenség Magyarországon: a nagy területű megyék gyakran szakadtak kisebb részekre a közigazgatási feladatok (ez alatt itt főként az adószedést kell érteni) könnyebb elvégezhetősége érdekében. A zselicszentjakabi bencés apátság 1061. évi alapítólevele az alapító Ottót, mint „somogyi ispánt” említi, tehát a feldarabolódás valamikor a 11. század közepén következhetett be. Kolon szétesése mögött a közigazgatási rendszer megszilárdulása, valamint a magyar külpolitika az Adriai-tenger iránt feltámadó érdeklődése állhatott (I. András hadjáratot vezetett Dalmáciába).



A közigazgatási egység Zala, és nem Kolon néven való említése 1138-ban fordult elő először. A történelmi Zala vármegye mai területénél jóval nagyobb volt. A kelet-nyugat irányban elnyúló térség mai területén kívül magába foglalta a Balaton-felvidéket Balatonfüredig, Felsőörsig, és nyugaton hozzá tartozott az 1920-as trianoni békeszerződéssel a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolt Lendva és Csáktornya környéke, valamint a Muraköz is. A megye kiterjedése 1849-1861 között változott meg először, amikor a Muraközt ideiglenesen Horvát-Szlavóniához csatolták.

Az önálló Zala megye az Árpád-kori vármegyék legrégebbik formáját képviselte, azaz királyi vármegyeként működött, tehát a megyei szervezet rendkívül szoros kapcsolatban állt a királyi várszervezettel. Irányításában döntő szerepet játszottak a közvetlenül az uralkodóhoz kapcsolódó elemek; népességének jelentős hányada a II. András idején megindult nagy birtokadományozások előtt a királyi birtokszervezetekhez tartozott, s a megye élén a király által tetszés szerint leváltható ispán volt az uralkodó képviselője és döntéseinek végrehajtója. A megyésispán is gyakran vette igénybe a közigazgatási feladatok végrehajtásához a várispánság apparátusát.

A királyi vármegye egy másik jellegzetessége volt az, hogy az uralkodói birtoktestekre támaszkodva a megyei szervezet eltartására várnépeket rendelt a király, akik a vár körüli teendőket látták el, és bizonyos esetekben még a megye védelmében is részt vettek. Mindenféle munkát végeztek a várban és a vár körül, sáncot ástak, gyepüket, utakat, íveket, fegyvereket készítettek, fuvaroztak, eleséget szállítottak, az utakat, börtönöket őrizték s a mellett különböző mesterségeket űztek; még a hadi és egyéb dalok énekesei és hegedűsei (igricek, regösök, hegedősök) is közülük kerültek ki. Hajdani foglalkozásukat helynevek őrzik: Csatár, Vörrű, Lövő, Tárnok.

Zala a 13. században ugyanazokon a változásokon ment keresztül, mint a többi István korában alapított vármegye, azaz a megye „királyi” jellege egyre inkább háttérbe szorult. Azzal, hogy II. András a királyi birtokokat híveinek adományozta, felbomlott a királyi várszervezet. Az adományozások eredményeképp a megyei birtokviszonyok az előkelő nagybirtokosok javára módosultak. Az intézményrendszer átalakulásának másik oka az, hogy a 13. század elejétől kezdve a birtokos közszabadokra, mint királyi szerviensekre tekintettek, és jogaikat a 1222. évi Aranybullában szabták meg. A szervienseknek biztosított kiváltságok szintén a hagyományos vármegyerendszer felbomlását idézték elő: a szerviensek elváltak a megye szervezetétől, és a királytól függő szabadokká váltak.


A kehidai oklevél

E folyamat bizonyítéka, és egyben a kor egyik fontos dokumentuma Zalában keletkezett: az 1232-ben Kehidán kiadott - ma a Magyar Országos Levéltárban található - oklevél társadalomtörténetünk és jogtörténetünk egyik kimagasló emléke, a középnemesség területi csoportosulásának dokumentuma. Innen számítjuk a nemesi vármegye kezdetét, mai megyerendszerünk kialakulását. Az oklevélben a „a Zalán innen és túl lakó szerviensek” azt kérték a királytól, hogy maguk szolgáltathassanak igazságot ügyes-bajos ügyeikben. A király ezt engedélyezte, tehát 1232-ben Kehidán ülésezhetett az ország első nemesi bírósága. A szerviensek a veszprémi püspök és Oguz bán közti birtokvitában ítélkeztek.

A 13. század végén jelentek meg a megyékben a király által a megyésispán mellé rendelt a szolgabírák, akik az uralkodó nevében jártak el a peres ügyekben. Zalában a szolgabírák első említése 1312-ből származik. A nemesi bíróság intézményének megjelenése jelzi a megye fejlődésének útját, és az ún. nemesi vármegye kialakulását, a királyi és a megyei várszervezet végleges szétválását.

1. Zala megye születése
2. Az első említéstől Kehidáig
3. Városiasodás és középkori fejlődés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

29. A kétpólusú világrend
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Alig egy évtizeddel élte túl a jugoszláv állam Josip Broz Titót
• Mind az Anschlussról, mind a Habsburgokról lemondott Ausztria az önállóságért
• Megnyerhetetlen versenybe kényszerítette Moszkvát a „csillagháborús” terv
• 1958-ban elsüllyedt amerikai tengeralattjárót fedeztek fel Hawaii mellett
• Azonnal heves indulatokat gerjesztett világszerte Churchill híres fultoni beszéde
• Az emberélet nem számított, Észak-Vietnám elérte célját a Tet-offenzívával
• Egy spanyol halász segítségére is szükség volt az elveszett amerikai hidrogénbombák megtalálásához
• Kiment a mosdóba, majd a vonaton hagyta 1953-ban a hidrogénbomba titkos dokumentumait
• A Szovjetunió vonakodó segítségével vált atomhatalommá Kína