A technológia, mint nemzeti identitás

A technológiai fejlődést sokszor olyan versenynek tartjuk, amely ugyan soha nem ér véget, de nyerteseit már ismerjük. Magunkat a biztos vesztesek közé soroljuk, hatalmas lemeradásunkon csak faragni lehet, és a hátrányt behozni talán soha nem tudjuk majd. Több távol keleti országnak a közelmúltban mégis sikerült olyan fordulatot véghezvinnie, amelynek következtében sereghajtókból egy-két évtized alatt éllovasokká váltak. Sokan mindezt a keleti munkamorálnak tudják be, pedig a sikerhez ennél valójában többre volt szükség.

A folyamat megértéséhez tudni kell, hogy minden országnak szüksége van egyfajta nemzeti identitásra, amelyben összegyűjti azokat az értékeket, amikre büszke, amikkel megkülönbözteti magát a többi nemzettől, amiről azt gondolja, hogy ad valamit a világának. Japánban ezt a fajta önazonosságot a „wakon” szóval fejezik, amit általában „japán szellem”-nek (japanese spirit) szokás fordítani. Amikor az ország a 19. század közepén megnyitotta kikötőit a nyugati kereskedőhajók előtt, és elkezdtek beáramlani az európai és amerikai termékek, és velük együtt a technológiai újítások, a társadalmi diskurzus kibővítette ezt a fogalmat a „yosai” kifejezéssel, ami „nyugati tudomány”-t jelent (western learning), bár a „yosai”-t sokan a nyugati technológiával azonosítják. Az így keletkezett szlogen: „wakon yosai”, „japán szellem, nyugati tudomány” meghatározta Japán újkori történelmét, és már a 19. században tudták, hogy az ország fejlődésének a záloga a két fogalom kölcsönhatásában rejlik.



A századforduló két kisebb sikeres háborúja után azonban a japán nacionalisták nem tartották túl fontosnak ezt az egyensúlyt, és sikereiket egyértelműen az előbbinek tudták be, nem pedig a kínaiak és az oroszok ellen használt (részben a nyugattól átvett) technológiai, illetve stratégiai újításoknak. A második világháborúba belépő ország már egyértelműen Ázsia meghatározó katonai és politikai erejének tartotta magát. Bizonyos korabeli gondolkodók a Pearl Harbor-i csatát is a tradicionális japán szellemiség diadalának látták, amelynek ugyan szüksége volt a nyugattól eltanult technológiára, de a győzelmet mégsem ez utóbbinak köszönheti.

A háborús vereség így komoly sokkot okozott a társadalom számára, és az Ázsiát a nyugattól megmentő, világviszonylatban is meghatározó szerepet betöltő szigetország képe egyszeriben szertefoszlott. Az amerikaiak által megszállt ország történelmének talán legnagyobb válságát élte át, hiszen korábban felépített önazonossága kudarcot vallott, és azt gyökeresen új alapokra kellett helyezni. Ennek első lépéseként az amerikai piacra exportáltak különböző ipari termékeket, és a technológiai fejlesztések sem Japánban történtek: ott „csupán” a szabadalmat, a gyártósorokat vették meg.



A történészek szerint a wakon a fogyasztói társadalom mintázatainak megjelenésével került újra egyensúlyba a yasai-val. Az 50-es évek elején a nyugati jóléttel szembesülve már a japánok is a mindennapi amerikai élet luxusnak tűnő kellékeire (hűtőszekrény, mosógép, személygépkocsi, stb.) vágytak. Bár a termékekhez szükséges eredeti tudományos felfedezések és fejlesztések többségét más nemzetek tudósai és mérnökei hozták létre, számtalan esetben a szigetország mérnökei tudták a tömegtermelés szintjére fejleszteni az adott innovációt. A legtöbb kutató szerint ez a tökéletesítés, a mindennapokban való alkalmazás iránti igény jellemzi igazán karakteresen a japán technológiai fejlődést.

A jelenségre a két legeklatánsabb példája a kvarcóra és a videomagnó esete. Mindkettőt egy-egy amerikai cég fejlesztette ki, de mindkettőt japán cégek vitték sikerre. A kvarcóra prototípusa már 1927-ben elkészült a Bell-nél, de hatalmas mérete miatt tervezői nem is gondoltak tömegtermelésre. A Seiko sok évvel később,1969-ben dobta piacra az első kvarc karórát, eljuttatva a Bell felfedezését a mindennapi használókhoz. Az amerikai Ampex cég 1956-ban fejlesztette ki az első videomagnót, ami akkora volt, mint egy kétajtós ruhásszekrény és 50 ezer dollárba került, így kizárólag a TV-társaságok vásárolták. 7 évre rá a Sony készített el egy olyan magnót, amely jóval kisebb volt és megfizethetővé vált a lakosság számára is. Az Ampex kezdeti sikerét követően a videomagnók történetében a Sonynak jóval meghatározóbb szerep jutott.



Kis leegyszerűsítéssel élve a nyugati értékrendben a felfedezés, az originalitás sokkal hangsúlyosabb, mint az a fajta innováció, ami ahhoz szükséges, hogy az adott technológia a mindennapi életben is megjelenjen. Az a törekvés, hogy egy termékkel annak használói minél jobban megelégedjenek, az minél több és jobb szolgáltatást nyújtson, és méretben minél kisebb legyen, mélyen gyökerezik a japán kultúrában.

A szigetország így nem csak átvette a nyugati technológiákat, hanem sikeresen tovább is fejlesztette azokat. Képes volt olyan tradicionális értékeket (pontosság, precizitás, megbízhatóság, stb.) megjeleníteni a termékekben, mellyel polgárai azonosulni tudtak. Nem elszenvedte a technológiai fejlődést, hanem integrálta azt sok szempontból merev társadalmába. Nem a kultúrájára veszélyt jelentő, idegen behatolásnak kezelte a technológiát, hanem nemzeti identitásának egyik sarokkövévé tette.



Ezáltal talán érdemes elgondolkozni azokon a párhuzamokon, amik a világháború előtti japán kultúrfölény, illetve a háborús vereség okozta trauma és a magyar történelem különböző eseményei között vonhatóak. Japánnak ugyanis sikerült egy, a múltban gyökerező, de mégis a jövő felé irányuló identitást létrehoznia, és felülkerekedni a nacionalista szólamokon - még ha ez nem is ment zökkenőmentesen. A feladat nem lehetetlen és nem is kell hozzá feltétlen történelmi távlatokban gondolkozni. A japán nyelvben a jelenleg használatos értelemben csupán 1956-ban alkottak meg az „innováció” kifejezést (gijutsu kakushin), ám 8 évre rá már 210 km/h-ás sebességgel száguldott a Shinkansen Tokyo és Osaka között.

A szerző a Japán Alapitvány ösztöndijasaként a Tokyo Institute of Technology vendégkutatója

Az eredeti cikk az Agent Portálon

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2014

• Mussolini szeretőjének titkos naplója
• Szexualitás a görög és római vallásokban 
• Magyar fürdők és kettétört mankók
• Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
• "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
• Az egri vár régészeti kutatásának története
• Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
• Azok a csodálatos Gindly lányok
• Templomerődök Erdélyben