Besúgók Nagy Imre újratemetésén

2009. június 12. 10:09

Nyilvánosságra hozták, hogy kiket mozgósított az állambiztonsági szolgálat Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén 1989. június 16-án. Az 56-os Intézet kutatói 181 fedőnévből 110-et azonosítottak és tettek közzé egy azóta szinte elérhetetlen honlapon.

Korábban

Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója elmondta: a www.rev.hu/89 címen bemutatják a rendszerváltás egyik fontos eseményét az előzményekkel és a visszhanggal együtt. A történeti megismerés, a mai történettudomány eszközeivel emléket állítanak a Történelmi Igazságtétel Bizottsága – TIB, Magyar Szocialista Munkáspárt vezető szervei – MSZMP, Belügyminisztérium állambiztonsági szervei – BM, Ellenzéki Kerekasztal tanácskozásai – EKA nevéhez köthető egykorú források (doku, fotó, audio, video, valamint az újratemetés látványterveit tartalmazó art-deko) bemutatásával.

A weboldal felépítésében elsősorban a vizuális élményre alapoznak. Az oldal négy fő korszakot taglal: az előtörténet 1988 nyarán kezdődik, és Emlék- és követelés címet kapott. A közvetlen előzményeket 1989 januárjától ez év június 15-éig tárgyalják Exhumálás címmel. A harmadik egység 1989. június 16-a, azaz az újratemetés napja, amit az érdeklődők a 890616 elnevezésű menüpont alatt érnek el. Az utolsó, negyedik egységben a közvetlen visszhang dokumentumain túl visszaemlékezésekkel és tanulmányokkal érzékeltetik az emlékezés és az értékelés két évtizedes távlatát, Echo címszó alatt.

Rainer M. János a bemutatón elmondta, a weboldalon megtalálhatók a Történelmi Igazságtétel Bizottság és az akkori vezető állampárt, az MSZMP vezető szerveinek a temetésről szóló jegyzőkönyvek, a Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnökségeinek az eseménnyel kapcsolatos akciótervei és jelentései, valamint az Ellenzéki Kerekasztal üléseinek jegyzőkönyvrészletei is. A dokumentumokban több száz olyan hálózati személy, szigorúan titkos állományú, valamint hivatásos tiszt fedőneve/neve olvasható, akik 1989 tavaszán aktívak voltak.

Az 56-os Intézet kutatói megkísérelték valamennyi fedőnév feloldását, továbbá a hivatásos állomány említett tagjainak életrajzi azonosítását. A lista, e munka eredménye a doku – BM – Életrajzok menüpontból érhető el. A kutatásuk alapján bizonyíthatóan 181 hálózati személy kapott feladatot az újratemetés eseményeinek állambiztonsági lefojtására, közülük 110-et név szerint azonosítani is tudtak, többek között Tőke Péter újságírót, aki az akkori Reform című lap munkatársa volt. Ezenkívül 31 szigorúan titkos állományú és 73 nyílt hivatásos állományú tiszt szerepel a jelentésekben, akik közül viszont alig néhányat azonosítottak.

Rainer M. János pénteken mindezt azzal egészítette ki, hogy szerinte csak jelentéktelen szereplői voltak Nagy Imre és mártírtársai újratemetési ceremóniájának a Belügyminisztérium állambiztonsági hálózatának tagjai 1989. június 16-án A történész véleménye szerint "nem kell egyetlen személyt sem kiemelni a hálózati személyek közül", mert a rendszerváltás egyik emblematikus rendezvényén nem ők voltak a fontosak, sőt "méltatlan lenne közülük bárkit is megemlíteni", mert ők csak "lábjegyzetei voltak ennek a történetnek". Mint mondta, az akkori Belügyminisztérium "félelemből befolyásolni akarta" ezt a felemelő eseményt, pedig nem volt mitől félni, mert ez egy "katartikus rendezvény volt", ahol nem kellett számolni rendzavarással.

Rainer M. János a mai közbeszédet illetően jellemzőnek nevezte, hogy a közvélemény ennyire "hisztérikusan reagál" minden újabb, ügynököket megnevező információra. Ez a demokratikus deficitnek tudható be, annak, hogy 20 éve "elmondatlan ez az ügy", hiszen az ügynökmúltról teljes lista eddig még nem került a nyilvánosság elé. A szakember rámutatott: ezért fordulhatott elő, hogy annyira nagy volt az érdeklődés új internetes oldaluk iránt, hogy lefagyott a rendszer, "kiolvadt a biztosíték", hiszen ilyen tömeges látogatásra nem voltak felkészülve. Az egyik internetes hírportál és a saját szolgáltatójuk is felajánlotta segítségét, hogy "a rohamszerű érdeklődést" ki tudják elégíteni - jegyezte meg.

Az általuk az oldalra érintettként kirakott nevekkel kapcsolatban megjegyezte: ők nem az ügynöktörvény, hanem pontosan körülhatárolható történészi elvek alapján hozták nyilvánosságra neveiket. Ez azt jelenti, hogy a hálózati szerepvállalásnál az esett perdöntően latba, hogy kerültek-e elő róluk "releváns iratok". Ezek az iratok többek között az úgynevezett 6-os kartonok, amelyek a hálózati nyilvántartásba vételről tanúskodnak. Ha ezek 1989. június 16-án "ki voltak töltve, értelmezhetők voltak, és nem zárták le azokat", ami azt jelenti, hogy az illető az újratemetés időpontjában "érintett volt" az állambiztonsági hálózat embereként - mondta.

Arról is beszélt, hogy kutatásaik során kifejezetten az állambiztonsági szervek iratait őrző Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumaira hagyatkoztak. Megemlítette, hogy az ügynökökről szóló iratokat 1945-1989 között folyamatosan, rutinszerűen selejtezték, ráadásul a rendszerváltáskor kampányszerűen folyt az iratmegsemmisítés.

Ungváry Krisztián történész az MTI megkeresésére elmondta: Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére az akkori ellenzék teljes létszámban kivonult, így a hatalom is mozgósította az összes olyan ügynököt, aki a politikai ellenzékkel foglalkozott. Nagy Imre újratemetésén a beszervezettek feladata az volt, hogy az eseményt az "állambiztonság intuíciói" alapján megfelelően kontrollálják - mondta. A történész szerint 1989-ben már nem volt olyan könnyű az embereket beszervezni, mint korábban, bár akkor sem volt ez teljesen lehetetlen, de ezeknek az embereknek a zöme sokkal - akár, mint Bárándy György esetében, évtizedekkel - korábban kezdte "karrierjét" hálózati személyként. Erről eléggé nyilvánvaló bizonyítékok maradtak fenn, például az állambiztonság hálózati nyilvántartása, valamint egyeseknél, mint Bárándy György, a kötetek, amelyeket "teleírogatott" - tette hozzá. A történész hangsúlyozta, hogy a magyar társadalom nagy része megtagadta az együttműködést, tehát azok, akik vállalták a beszervezést, a lakosságon belül egy "törpe kisebbség voltak".

Az oldalra látogatók fotókat láthatnak Nagy Imre és társainak kihantolásáról, valamint az 1989. június 16-i újratemetésükről, továbbá videofelvételeket is bemutatnak a kihantolásról, az újratemetésről és az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásairól. A honlap három fotós fényképeit közli: Nagy Piroskáét, aki egy rendszerváltó civil egyesület tagja volt, egy profi fotósét, Lugosi "Lugo" Lászlóét és egy anonim belügyminisztériumi fényképészét.

A főigazgató szólt arról, hogy az Art-deko menüpont alatt láthatók Bachmann Gábor és ifjabb Rajk László építészek látványtervei, amit Nagy Imréék újratemetésére készítettek. Egyebek között meghallgatható az a hangfelvétel is, amelyben Grósz Károly, a párt akkori főtitkára éles hangon elítéli a Nagy Imre-pert, törvénytelennek nevezve azt. Az 1956-os Intézet segédanyagként feltette az oldalra az 1987-1990 közötti időszak kronológiáját, a rendszerváltás bibliográfiáját, illetve a korszak legfontosabb szereplőinek rövid életrajzait.

Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst 1958. június 16-án végezték ki. Rajtuk kívül Szilágyi Józsefet gyorsított eljárás eredményeként már 1958 áprilisában felakasztották, míg Losonczy Géza a per folyamán1957 decemberében életét vesztette. Nagy Imre és mártírtársainak újratemetését 1989. június 16-án rendezték meg a budapesti Hősök terén.