Ezer embert ettek meg a kőkori kannibálok

A csontmaradványokat Herxheimben, Speyer közelében találták. Mintegy hétezer évvel ezelőtt, i.e. 5400 és 4950 között telepedtek meg itt a korai földművelők és állattartók, akik búzát és árpát termesztettek, juhokat, sertéseket és szarvasmarhát tartottak. A farmerek egy kis falut építettek, ahol legfeljebb egy tucat ház lehetett. A betelepülők északról érkeztek, az úgynevezett vonaldíszes kultúra népének reprezentánsai voltak.

A település köré két árkot ástak. Ezek nem szolgálhattak védelmi célokat, mivel nem értek körbe. Nem szánták őket osszáriumnak, "csontháznak" sem, mivel a vonaldíszes kultúra népe eltemette vagy elhamvasztotta" halottait. Ennek ellenére egy építkezést megelőző leletmentő régészeti feltárás során az árkokban emberi csontok tízezreire bukkantak.

Az első ásatások során, amelyeket még az 1990-es évek végén végeztek, a csontokon látható rengeteg sérülést a tudósok annak tulajdonították, hogy egy tömeges kivégzés áldozatait fedezték fel. Tavaly azonban a csontokat Bruno Boulestin, a Bordeaux-i Egyetem antropológusa vizsgálta meg, kiderítvén, hogy 2000 csonttöredék mintegy tíz személytől származik. "Lehetetlen egyenesen bebizonyítani, hogy valóban kannibalizmus áldozatairól van szó. Az ismétlődő sérülések azonban arra utalnak, hogy az áldozatokat megették" - magyarázta Bruno Boulestin.

Mint kifejtette, a törések, vágások, a szétzúzott csontvégek, a kaparások nyomai arra utalnak, hogy az áldozatokat feldarabolták, az inakat elvágták, az izmokat pedig lefejtették. A csigolyákat szétvágták, hogy eltávolítsák a bordákat, hasonlóan dolgoznak a jelenkori hentesek, amikor feldarabolják a vágóhídon az állatokat. A koponyatetőt eltávolították, hogy hozzáférjenek az agyvelőhöz. Egy másik árulkodó jel, hogy csupán a csontok töredékében fedeztek fel csontvelőt.

Az előkerült csontvázak alapján kiszámolták, hogy körülbelül ezer ember esett a kannibálok áldozatául. "A történelem előtti korban ilyen méretű tömegsírra nincs más példa" - hangsúlyozta Andrea Zeeb-Lanz, a regionális régészeti hivatal vezetője. Hozzátette: van ugyan más újkőkori példa a kannibalizmusra, különösen Franciaországban, ám nem ilyen mérvű. A csontok között talált cserépdarabok vizsgálata alapján az is kiderült, hogy a kannibalizmus gyakorlata egy félévszázados időszakra korlátozódott. Semmi sem utal arra, hogy az áldozatokat éhínség miatt pusztították el. A településen legfeljebb százan élhettek, így az sem világos, hogy hogyan bírhatták le a farmerek az áldozatok tízszer nagyobb csoportját.

A régészek végül arra a következtetésre jutottak, hogy valamiféle rituális gyilkosságról lehetett szó. Feltevéseik szerint a vonaldíszes kultúra népe rendszeres időközönként gyűlt itt össze, magukkal hozva foglyaikat és kerámiaedényeiket, hogy részt vegyenek az áldozati szertartáson. "Ebben az időszakban a vonaldíszes kultúra népe válságban volt, ami végül az eltűnéséhez vezetett. Valószínűleg világuk eltűnését igyekeztek meggátolni valamilyen szertartás révén, amelynek csupán egy része volt a kannibalizmus" - fejtegette Andrea Zeeb-Lanz.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2019

• A konyhaművészetért hagyta el a komponálást Rossini
• Veronica Lake démonai
• Ellenforradalom a forradalomban
• Zsabka Kálmán botrányos élete
• Korvin Ottó, a „vörös inkvizítor”
• Etiópia vörös királya
• A magyar Windsor
• Két elbambult hölgy
• Szamuely Tibor 1919-ben