Az amerikai elnökről nevezték volna el Pozsonyt

2009. március 28. 14:50 MTI

A szlovák főváros hivatalosan pénteken ünnepelte 90. névnapját: 1919-ben ezen a napon lépett érvénybe az a kormányhatározat, mely szerint az addigi Pozsony neve Bratislavára változik. Az évfordulóra kiállítással és konferenciával emlékeznek - írja a pozsonyi Új Szó.

Korábban

Pozsony az első világháborút lezáró békeszerződések után lett az akkor megalakuló Csehszlovák Köztársaság része. A háborút megelőző utolsó, 1910-es népszámlálás szerint viszont a város lakosságának (78 ezer fő) csupán nem egész 15 százaléka volt szlovák, 42 százaléka németnek, 41 százaléka magyarnak vallotta magát.

A várost 1919. január elsején szállta meg az olasz Luigi Piccione vezette, nagyrészt csehekből és az antant hatalmak katonáiból álló hadsereg. A német és főként a magyar lakosság a megszállás tényébe nem akart belenyugodni, már 1918 őszén - miután kiderült, a prágai kormány igényt tart a városra - megalakították a magyar és német vezetésű városi nemzeti tanácsot. A megszállás ellen tiltakozó akciókat szerveztek a város lakói, 1919. február 12-én a csehszlovák vezetés vérbe fojtotta a több ezer fős megmozdulást.

Pozsony Csehszlovákiához csatolása után a cseh és szlovák politikusok egyik első intézkedése volt a város nevének megváltoztatása. A csehszlovák vezetést és a szlovák nemzeti erőket kezdettől zavarta Pozsony akkori szlovák neve - Presporok -, mert a német Pressburg névből eredt. Az Új Szó összeállításában arról is ír, hogy 1919-ben két névvariáción gondolkodtak az akkori döntéshozók, az egyik verzió szerint Wilsonovo vagy Wilsonovo mesto lett volna az új név az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson után, aki a világháború alatt kiállt a nemzetek önrendelkezési joga mellett. A másik név, amelyen a csehszlovák kormányzat gondolkodott, egy téves nyelvészeti okfejtésen alapuló szó, a Bratislava volt, és végül ez diadalmaskodott.

A várost - még Presporok/Pozsony néven - 1919-ben Szlovákia fővárosává nyilvánították. A következő években a csehszlovák kormányzat azon volt, hogy a város nevének szlovákosítása után Pozsony nemzetiségi összetételét is megváltoztassa. 1930-ra a lakosság száma 123 ezerre nőtt, és ezzel együtt 26 százalékra csökkent a korábban évszázadokig meghatározó német és 15 százalékra a magyar lakosság aránya. Mivel a kisebbségi nyelvhasználat határa már akkor is 20 százalék volt, 1930 után Pozsony hivatalaiból kiszorult a magyar nyelv.

A pozsonyi városvezetés idén több rendezvénnyel emlékezik a kilenc évtizeddel ezelőtti eseményekre: kiállítást, történelmi konferenciát szervez, valamint egy ötkötetes, Pozsony történelméről szóló könyvsorozatot is megjelentet.