Szkíta kincsek Budapesten

Szkíta leletek a Kárpát-medencében

A Kárpát-medence Dunától keletre eső alföldi és hegyvidéki területei az i. e. 7. század közepe táján vált az ún. szkíta jellegű kultúrkör részévé. A régészeti kutatás a 19. század vége óta számos, a szkíták hagyatékába tartozónak vélt leletet közölt. Hampel József, Fettich Nándor, Bottyán Árpád, Roska Márton, Párducz Mihály az emlékanyag keleti vonásaira, rokonságára hívták fel a figyelmet.



A szkíta leletek nagy többsége temetkezésekből származik. Tápiószele 455, Csanytelek-Újhalastó 233, Szabadszállás 199, Orosháza 153, Szentes-Vekerzug 151 sírja a halotti kultusz sokszínűségét bizonyítják. Négy alapvető temetkezési formát sikerült elkülöníteni: nyújtott vagy oldalt fekvő ún. zsugorított helyzetű, illetve hamvasztás esetén a maradványokat agyagurnában vagy a sírgödör aljára temették el. A temetőkben a sírok egymástól nem messze feküdtek, hant nem volt felettük, ugyanakkor a sztyeppéhez hasonlóan az Alföldről is ismertek különálló halomsírok. A lótemetkezések azt bizonyítják, hogy a lovak tartása fontos szerepet kapott a mindennapi életben, gazdálkodásban. Az állatokat felszerszámozottan hantolták el.



A sírokból kiásott tárgyak társadalmi különbségekről tanúskodnak. A férfiak, a harcosok vasfokost, lándzsahegyet, kést, tőrt, bronz nyílhegyeket, tegezdíszt, fenőkövet, vaszablát vittek a túlvilági útra, míg a női sírokból arany ruhadíszek, bronz- és aranyhajkarikák, bronz- és vas karperecek, tükrök, tűk, üveg-, borostyángyöngyök, agyag orsógombok, agyagpecsétlők kerültek elő. Néhány sír kiemelkedő jelentőségű: ezek minden bizonnyal törgy-, vagy nemzetségfők sírjai lehettek. Ártándon arany ékszerek, spártai bronz hydria (víztartó edény), bronz páncéling, vasfegyverek az elhunyt személy előkelő voltára utaltak.

A sztyeppei művészet jellegzetes motívumai voltak a különböző állatok: a szarvasok, a kosok, a párducok, az oroszlánok, a sasok, a griffek, a lovak, és az állatküzdelmek. Az Alföldön a szkíta állatstílusú művészet legszebb példái az aranyszarvasokban érhető tetten. Tápiószentmárton határában 1923-ban bukkantak egy aranyszarvasra. 1928-ban a Mezőkereszteshez tartozó Zöldhalompusztán került elő az a sírlelet, amely egy aranyszarvast, egy oroszlánfigurákkal díszített aranyláncot, 136 félgömb alakú pitykét és aranycsüngőt tartalmazott. A tárgyak sírhalmokból kerültek elő, hamvakkal együtt.

A rendeltetésük szerint pajzsdíszként funkcionáló aranyszarvasok a szkíta vezetőréteg megrendelésére a Fekete-tenger melléki görög gyarmatvárosok ötvösműhelyeiben készültek. Gyöngyösön 1907-ben szőlőtelepítéskor bukkantak hamvasztásos temetkezésekre, egyikükből hat olyan bronzcsüngő került elő, amelynek tetején őzszobrocskák álltak. Nagytarcsán 1964-ben találtak többek között két bikafigurákkal díszített bronzcsörgőre. A kutatás megoszlik a csörgők használatával kapcsolatban, egy részük hadijelvénynek, más részük sátorpózna-végnek vélte. Elképzelhető azonban, hogy a nagytarcsai darabok a sámán szertartás kellékei lehettek. A hangot a testben lévő kis vasgolyók szolgáltatták, a csörgőket fanyélre erősítve szólaltatták meg.



A telepásatásokon megfigyelt jelenségek arra utalnak, hogy az Alföldön és az északi hegyvidéken a szkíta korban egy letelepült, földművelő, állattartó gazdálkodást folytató lakosság élt. A házakat félig földbe mélyítették, a falát agyaggal tapasztották, a tetőt szalmával fedték. A gazdaság egyik pillérjét a vasművesség jelentette, az Északi-középhegységben található vasércet kitermelték, és a kovácsműhelyekben készített eszközökkel látták el az Alföld lakosságát. Széles körben kereskedtek, az Égei-tengertől kezdve egészen a kelet-alpi Hallstatt-kultúrával. A kereskedelem útvonala dél felé egyrészt a Balkánon, a Vardar-Morava folyó völgyén át, másrészt az Al-Duna mentén vezetett. A másik irány kiinduló régiója a Felső-Tisza vidéke volt, a Kárpátok hágóin át a Dnyesztert követve érték el a Fekete-tenger mellékét, Olbia városát.

A szkíta harcos fegyverzetének legfontosabb eleme az íj és a nyíl volt, jelentősége a halotti kultuszban is kifejezésre jutott. Az elhunytak mellé nyílvesszőket, tegezt helyeztek. A vas fegyverek között olykor művészien kialakított darabokat is alkalmaztak. A lószerszámzat legfontosabb alkotóelemét a vaszablák alkották: a lovak irányítására nagyon alkalmas zablaforma használatát az észak-balkáni trák és illír törzsek, valamint a kelet-alpi Hallstatt-kultúra népe is átvette. A Tisza-vidék lakosságához egy jelentős technikai újítás – az edények fazekaskorongon való elkészítése – Kárpát-medencei elterjesztése kötődik. A korongolt kerámia formatárába egyfülű korsók, palackok, tálak, fazekak, amforák, urnák tartoztak.



A régészeti leletek összevetéséből az derül ki, hogy a szkíta törzsek uralmukat a Dnyepertől nyugatra már az i. e. 7. század közepe körül kiterjesztették, a hódítók elérték a Kárpátok, majd a Tisza-Duna térségét. A helyi lakosság és a Szkítiából származó hódítók összeötvöződéséből alakult ki az Alföld, az Északi-középhegység népessége. A következő évszázad folyamán ez a nép virágzó gazdaságot, kézműipart hozott létre, önállóságát az i. e. 5. század végétől a kelta hadjáratok számolták fel. Ugyanakkor a kelta kori leletek arról tanúskodnak, hogy az Alföld keleti eredetű népe helyben maradt, s anyagi, szellemi hagyatékának számos eleme még sokáig élt tovább.

1. A sztyeppe ősi nomádjai
2. Kurgánok, városok, kézművesek
3. Szkíta leletek a Kárpát-medencében
4. Szkíták-hunok-magyarok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén

Szkíták Budapesten

A szkíták mindig benne voltak a magyar történelmi gondolkodásban, tanították, tanulmányozták, ott élt a régész és történész szakmán túl a közérdeklődésben - jelentette ki Hiller István oktatási és kulturális miniszter a Szkíta aranykincsek című kiállítás megnyitó ünnepségén a Magyar Nemzeti Múzeumban. A csaknem egy évtizedes háttérmunkával megvalósult tárlaton 800 m²-en több mint 1300 műtárgyat mutatnak be Németország, Kazahsztán, Oroszország, Románia, Ukrajna múzeumaiból és a Magyar Nemzeti Múzeum saját gyűjteményéből. Az utóbbi gyűjteményéből a közönség egyebek mellett nyílhegyeket, karkötőket, arany gyöngyöket, rozetta alakú ruhadíszeket, diadémokat, valamint fekvő szarvas alakú pajzsdíszt láthat. Az intézményben utoljára 1990-ben volt hasonló kiállítás, azóta nagyon sok új lelet került elő. A tárlaton szereplő lófejes csészét és a veretes arany tegezt is most először lehet megtekinteni. A kiállítást ismeretterjesztő előadássorozat, családi-, gyermek- és ifjúsági programok, tárlatvezetések, különleges, egyedi programok kísérik nyitvatartási időn túl is.

A kiállítás oldala