Bajza József
2009. február 27. 15:59
Fugyivásárhely (Bihar vm.), 1885. január 31. – Budapest, 1938. január 8.
Az irodalomtörténész, történész Bajza József költő nemzetségéből származott. Középiskoláit Budapesten, a Barcsay utcai állami gimnáziumban végezte. Tanárai közül a legnagyobb hatással Angyal Dávid volt rá. A budapesti egyetemen latin és magyar nyelvi stúdiumokat végzett, bölcsészdoktori oklevelét 1906-ban szerezte, majd egy évvel később a magyar és latin nyelv és irodalomból középiskolai tanári oklevelet is megszerezte. A középfokú oktatásba végül nem kapcsolódott be, mivel a Magyar Nemzeti Múzeumba Könyvtárába került, ahol egyetemi tanári kinevezéséig, 1923. május 12-ig tevékenykedett.
Az Országos Széchényi Könyvtár légköre inspirálta a tudományos kutatás megkezdésére. Eleinte Bajza József nyelvújítói működésével foglalkozott, számos cikket publikált a Magyar Nyelvőr, a Magyar Nyelv, az Irodalomtörténeti Közlemények, a Századok hasábjain. A Magyar Nemzeti Múzeumban ismerkedett meg Sufflay Milán horvát történésszel, akivel komoly barátságot kötött. Megtanult horvátul, nyelvérzékét jól jellemzi, hogy előadott az egyetem horvát nyelv és irodalom tanszékén. Többször járt Horvátországban, a tanulmányutak során igyekezett megismerni a horvátok mentalitását is. Ezen hatások következtében tudományos munkássága is megváltozott, elkezdett foglalkozni a magyar-horváti történeti, irodalomtörténeti kapcsolatokkal. Feltérképezte Ragúza (Dubrovnik) szellemi életét, elemezte a Zrinyiász horvát vonatkozásait, górcső alá vette a délszláv néphistóriákat.
Tudományos munkássága elismeréseként 1922-ben a Szent István Akadémia rendes tagja lett, a Magyar Tudományos Akadémia 1926. május 6-án levelező tagjai közé fogadta. Székfoglaló beszédét, amely a Horrvát eposz Kálmán királyról címet viselte, 1926. május 7-én mondta el.
Aktuálpolitikai kérdésekkel is foglalkozott. 1919-1920-ban a Külügyminisztérium sajtóosztályának délszláv referense volt, a Magyar Hírlap, a Magyar Külpolitika és az Új Nemzedék című lapok külső munkatársként foglalkoztatták. A Magyarság című napilap állandó vezércikkírója volt Battorych Kornél álnéven.
Fő művei: A kuruc elbeszélő költészet ismertetése. Bp., 1906.; Bajza József költői nyelvéről. Székesfehérvár, 1908.; A magyar-horvát unió felbomlása. Bp., 1925.; Horvát eposz Kálmán királyról. Budapesti Szemle, 1928.; Podmaniczky-Magyar Benigna a horvát költészetben. Bp., 1935.; A horvát kérdés. Válogatott tanulmányok. Kiadta, bevezetőt írta: Tóth László. Bp., 1941.
A róla szóló irodalom: Asztalos Miklós: Bajza József. Magyar Könyvszemle 1938.; Gogolák Lajos: Bajza József halálára. Az Ország Útja, 1938.; Melich János: Bajza József. Századok, 1938.; Supka Ervin: Bajza József irodalmi munkássága. Bp., 1941.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59
