Bérgyilkos végezhetett a híres csillagásszal

Négyszáz évvel Tycho Brahe dán csillagász halála után földi maradványainak exhumálásra készülnek Prágában. Ezzel kapcsolatban előkerültek az egykori pletykák is: egy dán kutató az állítólagos gyilkos naplójának megfejtése után jutott arra a következtetésre, hogy a kor egyik legismertebb tudósát higannyal mérgezhették meg.

Higannyal ölték meg az orr nélküli embert

Tömegek kísérték utolsó útjára 1601. november 4-én az egyik legjelesebb csillagászt, a modern asztronómia egyik szülőatyját, Tycho Brahe-t. Brahe 1573-ban elsőként írta le egy szupernóva születését, és ezért munkatársa, Johannes Kepler is a csillagászat főnixeként jellemezte, míg Brahe sem volt szerény: magát csak Messiásnak titulálta. A férfi a távcső előtti korszak legnagyobb megfigyelő csillagásza volt, és Kepler az ő munkáját folytatva jött rá, hogy a bolygók nem kör-, hanem ellipszispályán keringenek. Az igazi bonviván a tudományos élet mellett a dán arisztokrácia kiemelkedően jeles tagjaként még egy saját szigettel is büszkélkedhetett.

A kortársak beszámolói szerint a férfit egy, a prágai császári udvarban tartott fogadáson érte a vég: hirtelen leküzdhetetlen vizelhetnékje támadt, ám túl udvarias volt, hogy kimentse magát, és ezért húgyhólyagja teljesen begyulladt. A jelenség végül már odáig fajult, hogy Brahe 11 napig sem tudott vizelni, és végül a vérmérgezésbe halt bele. 1990-es Halhatatlanság című regényében Milan Kundera egyenesen nevetségesnek nevezte Brahe halálát, és a csillagászt a szégyen és vizelet szentjévé avatta.


Brahe és Kepler

Ennek valóságát azonban már a kortársak is kétségbe vonták, és szinte azonnal megindultak a pletykák a férfi meggyilkolásáról. Az igazságra 1991-ig nem derült fény: akkor a Prágai Nemzeti Múzeum megengedte, hogy Brahe náluk őrzött bajuszának egyes szálain Dániában tudományos teszteket végezzenek. A kutatás igazolta a gyilkosság-teóriát: a mintákban a normális százszorosának számító higanytartalom volt. Öt évvel később a Lundi Egyetem orvosai protonmikroszkóppal végeztek további teszteket, és ennek alapján az is kiderült, hogy a végzetes higanymennyiség a halál előtt 13 órával került Brahe testébe. Joshua Gilder amerikai szakértő akkor úgy vélte, hogy a merénylő higany kloridot használhatott, amelyet Brahe poharába csepegtetett, és ami bőven elegendő volt a biztos halálhoz.

Arra azonban a mai napig nincs magyarázat, hogy ki és miért követte el a merényletet. Vannak akik a jezsuitákat gyanúsítják vele, míg egy 2004-es könyv egyenesen Keplert teszi felelőssé. Egyesek szerint a higany csak a mindennapi munka során került a Brahe szervezetébe, és voltak, akik egy félresikerült kísérlettel magyarázták a halált. Mindezen feltételezéseket, pletykákat és vádakat szeretnének hát egyszer és mindenkorra tisztázni Brahe maradványainak exhumálásával. Kémikusok, orvosok és régészek még az idén felnyitják a Vencel tér egyik templomában található kriptát, és tesztsorozatot végeznek majd a férfi maradványain. Ennek során CT- és röntgenvizsgálatokat végeznek majd, és 100 milligramm csontot pedig egyéb tesztekre eltávolítanak majd belőle. A csoport jelenleg az utolsó engedélyekre vár.

A gyilkos kuzin látogatása

A merénylő keresése ezzel párhuzamosan is tovább folytatódik: Peter Andersen történész azokat a személyeket vette górcső alá, akik személyes kapcsolatban álltak az udvari csillagásszal. A vizsgálatok egy valódi összeesküvés-elméletre derítettek fényt: eszerint a tervet IV. Keresztély dán király hagyta jóvá, míg a mérget a férfi távoli rokona, Erik Brahe svéd nemes csempészte az italba. A történészek a másik Brahét hagyományosan a csillagász barátjaként tartották számon, és ezt jelezte, hogy a férfi halála előtt nem sokkal annak házában járt. Andersen szerint azonban Erik folyamatos anyagi gondokkal küzdött, és titkos diplomataként minden hasonló dolgot hajlandó volt elvállalni.

Andersen kutatásai során végigolvasta Erik Brahe 600 oldalas naplóját, amelyet a Stockholmi Királyi Könyvtárban talált meg. A munka titkos jegyzetekkel van tele, ám a fő szöveget latinul vetették papírra. A napló 1601-ben egy kiemelten fontos küldetésről számolt be: Eriknek nagy sietséggel kellett távozni a királyi kastélyból, majd több titkos találkozóra is sor került Koppenhágában, majd Gdanskban. Brahe áprilisban Prágába utazott, ahol bemutattatta magát távoli rokonának. Azt persze Tycho nem tudta, hogy a kuzin dán ellenségeivel is találkozgatott.


Uraniborg

Az elmélet sok ponton egybevág a valósággal, hiszen Brahe sorsában nem sokkal halála előtt egy igen furcsa fordulat következett be. A férfi egyébként Lipcsében és Wittenbergben kezdte meg tanulmányait, majd később hatalmas szerkezeteket épített, amelyekkel a csillagokat és égitesteket szerette volna modellezni. 1576-ban a dán király egy szigettel jutalmazta érdemeit, ahol Brahe felépítette az Uraniborgot (A mennyek kastélyát), ahol a következő 21 éven át egy különleges csillagdából leshette tovább az eget. Az itt folytatott megfigyelések a csillagászat történetét is befolyásolták: később itteni segédje és munkatársa, Kepler is profitált a feljegyzésekből.

1596-ban azonban IV. Keresztély ült Dánia és Norvégia trónjára, aki szinte azonnal szembeszállt elődje törekvéseivel, és annak minden vívmányával. A politikai helyzet egy pár hónap alatt annyira megváltozott, hogy Brahe is majdnem börtönbe került, ezért Németországba kellett menekülnie, ahol II. Rudolf császár fogadta be, és nem sokkal később a különc uralkodó udvari csillagásza lett a prágai Hradzsinban.

A fiatal dán uralkodó sem volt rest, és porig romboltatta Uraniborgot, ám a düh, és az elvakult bosszú pontos oka a mai napig ismeretlen. Andersen szerint lehetséges, hogy Brahe viszonyt folytatott a fiú anyjával, és talán IV. Keresztély is ebből a kapcsolatból születhetett. Ennek lehetősége pedig halálos dühre sarkallta az alig 20 éves uralkodót. Vannak olyan kutatók, akik még tovább spekuláltak az ügyben, és szerintük Shakespeare-t pont ez a történet ihlette meg a Hamlet megírására.

A merénylet részletei lassan állnak össze: Andersen szerint a mérgezés helyszínéül szolgáló kastély ura, Peter Vok von Rosenberg is komoly anyagi problémákkal küzdött, ezért könnyű volt bevonni a hasonló manipulációkba.

A csillagász halála azonban nem volt hirtelen: a mérgezés után komoly rosszulléttel küzdve érhetett haza, majd öt napig nem tudott aludni, míg végül nagy nehezen eljutott a mellékhelyiségbe. A „belső hő által fűtött Tycho” úgy tűnik erősebb volt a méregnél, és túlélte a merényletet. Ezt hallva a kuzin meghívatta magát vacsorára, és a napló szerint október 23-án beadott cseppek már megtették hatásukat, és a csillagász pár óra múlva meghalt.

Az elmélet azonban egyelőre csak elmélet marad: a már korábban említett exhumálás talán ezt is igazolhatja majd. A munkálatokat egyébként a cseh nézők akár élőben is követhetik, hiszen jelenleg több csatorna vetélkedik a feltárás sugárzási jogainak megszerzéséért. Szintén hasonlóan izgulhatnak a dánok, akik azonban azt szeretnék, ha IV. Keresztély ártatlan maradna, hiszen őt a mai napig az ország egyik legjelesebb koronás főjeként tisztelik, és katonai érdemei még a nemzeti himnuszba is bekerültek. Ennek pedig nem feltétlen tenne jót egy kicsinyes, cselszövő és bosszúálló, apagyilkos király története.