Zsákmányállatból közlekedési forradalmár

A háziállatok között számos olyan faj található, melyek évezredek óta segítik az embert a munkájában. Közép-Európában a szarvasmarha mellett elsősorban a lovat kell megemlíteni. Háziasítása a klasszikus haszonállatoknál – a szarvasmarha, a disznó, a kecske és a bárány – jóval később kezdődött. A szarvasmarha, a többi háziállathoz hasonlóan, először a táplálkozásra szolgált, és csak később később vált a mezőgazdasági munkák során igavonóvá, előszeretettel alkalmazták az eke és a kocsi előtt. A ló háziasításánál azonban már a kezdetektől az izomerejének kihasználása állt az előtérben. A gyors igavonó- és hátasállat forradalmasította az őskori személy- és áruforgalmat, és a hadügyben döntő változásokhoz vezetett.

A vadló a maga 240-300 kg közötti súlyával minden korszakban kívánatos zsákmány volt, mivel a hús és zsír mellett bőrét, szőrét, inait és csontjait is fel tudták használni. A késő-jégkorszaki vadászó és gyűjtőgető ember számára a szarvas és a vadló jelentette élelmezésének alapját, étrendjét további állatfajtákkal egészítette ki. Az évszakváltás idején az élelmiszerforrások felhasználásának a súlypontja áthelyeződött. Ősszel illetve télen a téli és nyári legelőik között vándorló szarvasokat nagy számban lehetett elejteni. Ez a vadászstratégia együtt járt azzal, hogy a nagyobb közösségek egyre több technikai fogást sajáítottak el az elejtett állatok feldolgozásával, és a vadhús konzerválásával kapcsolatban.

A hideg idő beköszöntével fontos kiegészítést jelentett a havasi nyulak és tyúkok vadászata. Nyáron kis csoportok fésülték át a legelőket a patás állatok után: ebben az évszakban a lovak vadászata jelentősebb szerephez jutott az élelmiszerellátásban. A csontleleteken található borotvaéles kőszerszámok nyomai arról árulkodnak, hogy az elejtett lovakat feldarabolták, és a csontvázakról a húst gondosan lefejtették. Az ütésnyomok, illetve a rengeteg csontszilánk a csontvelő megbecsült voltát bizonyítják, minden bizonnyal ezt is előszeretettel fogyasztották. A csontváz bizonyos részei pedig egyes eszközök nyersanyagát jelentették.

A jégkorszak végének éghajlat- és környezetváltozásai a vadlovak állományát nagy mértékben csökkentették. A középső-kőkorszakból származó kevés maradvány pedig arra utalnak, hogy a vadlovak a jégkorszak után megritkult. A vadászó és gyűjtőgető ember élelmezésében a többi zsákmányállattal (vaddísznó, szarvas, őz stb.) ellentétben a ló csupán csekély jelentőséggel bírt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hadtörténet

• A háború legfiatalabb katonája is küzdött a somme-i csatában
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Nem Hunyadi Jánoson múlott a tragikus kimenetelű várnai csata
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel
• Szerencsés véletlen következtében nyerte meg Hódító Vilmos a hastingsi csatát
• Elsöprő győzelmet arattak Kenyérmezőnél Kinizsi Pál csapatai 
• Angolnak született, de a magyar szabadságért küzdött Guyon Richárd
• Hét híres levert felkelés
• Nők a harcmezőkön: a kardforgató amazonok legendái