Ókori zsarnok előtt tiszteleg az ENSZ

Egy, a New York-i ENSZ-székházban kiállított 2500 éves ékírásos dokumentumot az `emberi jogok ókori nyilatkozataként` tisztelnek. Azt azonban már csak kevesen tudják, hogy alkotója egy zsarnok volt, aki megkínozta ellenségeit, és a tábla csak a 20. századi iráni propagandistáknak köszönhetően vált ilyen formában ismertté.

Félrefordításoktól a történelemhamisításig

Nagy Kürosz, perzsa király, hatalmas uralkodó volt, de nem éppen emberségéről ismerték, ennek ellenére Mohammed Reza Pahlavi sah minden rekordot megdöntő ünnepséget szervezett a tiszteletére. Először meghirdette a `fehér forradalom` elnevezésű reformprogramot, majd magát az `árják világosságának` nyilvánította, végül 1971 októberében fényes külsőségek között megünnepelte az `iráni monarchia 2500 éves évfordulóját.

A szervezők a `világ legnagyobb mulatságát` hozták tető alá. A sah 50 fényűző sátrat állíttatott fel Perszepolisz romjai között. A meghívottak között 69 államfő és számos koronás fő szerepelt. A vendégeknek 20 ezer liter bort, fürjtojást, fácánt és aranyozott kaviárt szolgáltak fel, és patakokban folyt a Chateau Lafite. Az ünnepség tetőfokán a sah odasétált II. Kürosz sírjához, aki az i.e. 6. században, egy véres háború folyamán mintegy 5 millió négyzetkilométernyi területet foglalt el.

A kritikusok felrótták a vezetőnek, hogy nem kellett volna 100 millió dollárt költeni az ókori perzsa király ünneplésére. "Talán kenyérrel és retekkel kellett volna megkínálnom az államfőket?" - kérdezett vissza a sah. Az akkor még száműzetésben élő vallási vezető, Khomeini ajatollah, is élesen bírálta az eseményt: "Az iráni királyok bűnei befeketítik a történelemkönyvek lapjait." A sah azonban egészen másképp vélekedett. Szerinte Kürosz különleges ember volt: nemes, szeretetteljes, jóságos, és ő vezette be elsőként a "véleménynyilvánítás szabadságát."

Reza Pahlavi gondoskodott róla, hogy történelemszemlélete az ENSZ-be is eljusson. 1971. október 14-én, a perszepoliszi parti kellős közepén, ikerhúga a New York-i ENSZ-székházban átadott Sithu U Thant főtitkárnak egy ékírásos dokumentumot. Thant köszönetet mondott a "történelmi ajándékért", amit az "emberi jogok ókori nyilatkozatának" nevezett. Azt hangoztatta, hogy Kürosz "békét akart", és "bölcsességet mutatott, hogyan kell tiszteletben tartani más civilizációkat", majd az ENSZ-székházban kiállította a Kürosz állítólagos nyilatkozatát tartalmazó agyagtekercset. Ma is ott található a világ legrégebbi békeszerződése szomszédságában.

A tekercs a British Múzeumban

A nagy szavak mögött azonban csak egy ügyes csalás rejtőzik, mert a sah véleményével ellentétben az ékírásos dokumentum propaganda-célokat szolgált - állítja Josef Wiesehöfer, a Kieli Egyetem ókortörténésze. "Az az elképzelés, hogy Kürosz bevezette az emberi jogokat, egyszerűen képtelenség." Hanspeter Schaudig, a Heidelbergi Egyetem asszirológusa sem tudja elképzelni Küroszt, mint az egyenlőség és az emberi méltóság úttörőjét. Épp ellenkezőleg: Kürosz megkövetelte, hogy alattvalói megcsókolják a lábát. A perzsa uralkodó 30 éves hódító háborúja teljesen felemésztette a Keletet, és milliókat kényszerített súlyos adófizetésre. Az ellenszegülőknek levágták a fülét és az orrát. A halálraítélteket nyakig beásták a homokba, hogy a Nap végezzen velük.

De az ENSZ valóban minden további kutatás nélkül elhitte a sah által kiagyalt történelmi hazugságot? Az ügyet Klaus Gallas, művészettörténész, a jövő nyáron megrendezendő weimari német-iráni kulturális fesztivál szervezője tárta a nyilvánosság elé. Neki a fesztivál előkészületei során tűnt fel a sah állításai és Kürosz nyilatkozata közötti ellentmondás. A világszervezet többszöri megkeresésre sem volt hajlandó kommentálni az állítást. Az ENSZ bécsi információs szolgálata továbbra is kitart amellett, hogy az "első emberi jogi dokumentumról" van szó. A csalás következményei azonban katasztrofálisak, hiszen még a német tankönyvek is az emberi jogok úttörőjeként ábrázolják Küroszt. Egy interneten olvasható hamis fordítás szerint a perzsa király támogatta a minibálbért és a menedékjogot. "A rabszolgaságot az egész világon el kell törölni. Minden ország maga döntheti el, hogy elfogadja-e uralmamat vagy sem" - áll a hamis fordításban.

Még Sírín Ebádi, iráni béke Nobel-díjas is Küroszra hivatkozott, amikor 2003-ban Oslóban átvette a díjat. "Iráni vagyok. Nagy Kürosz leszármazottja. Azé az uralkodóé, aki 2500 évvel ezelőtt hatalma csúcspontján kinyilvánította, hogy nem uralkodik azokon a népeken, amelyek ezt nem akarják."

Agresszív globalizáció az ókori Keleten

Egy biztos, Kürosz minden más uralkodónál nagyobb hatással volt a Keletre. Kiváló katonai képességeinek köszönhetően eljutott egészen Indiáig és Egyiptom határához. Új típusú, virágzó és jómódú államot hozott létre. A kezdet azonban jóval szerényebb volt. Kürosz Irán dél-nyugati részén született egy jelentéktelen kisebb király fiaként, és i.e. 559-ben lett uralkodó. Alakjához számos legenda fűződik. Az egyik szerint a vadonban nőtt fel, és egy nőstény kutya táplálta. Kortárs leírás nincs róla. Szomszédai gyorsan megismerhették az ifjú király eltökéltségét. Először legyőzte az elámiakat, majd i.e. 550-ben megtámadta a Méd Birodalmat. Ezután Kis-Ázsiába vonult, ahol több görög várost is meghódított. A gazdag Priene lakosságát rabszolgasorba hurcolta.

Kürosz Paszargadai (Pasargadae) rezidenciájában pihente ki a háború fáradalmait. A palota, amelyet öntözött kert vett körül, a fényűző háremnek is otthont adott. A király azonban nem sokáig pihent. Újabb hadjáratot indított, ezúttal Afganisztán felé. 71 éves korában, harc közben halt meg. Egy lándzsa szúrta át a combját, haláltusája három napig tartott.

Kürosz bátor hadvezér és ügyes politikus volt, de "pragmatista" is, aki céljait a "cukor és korbács" módszerével érte el. Humanista azonban nem volt. Néhány görög dicsőítette a hódítót, Hérodotosz és Aiszkhülosz (aki Kürosz halála után élt) könyörületesnek nevezte. A Bibliában az "Úr felkentjeként" szerepel, mivel ő engedélyezte az elhurcolt zsidók visszatérését Izraelbe. A modern történészek szerint viszont ezek a kijelentések csupán hízelgések. A perzsa király alakját már az ókorban elkezdték fényesíteni. A valóságban ugyanolyan erőszakos hódító volt, mint a többi társa. Hadserege kifosztotta a városokat és a szent helyeket, az ott élőket pedig deportálta.

Csak a hatvanas években sok problémával küzdő perzsa sah volt képes ókori elődjét az emberi jogok megteremtőjének kikiáltani. Pahlavi titkosrendőrsége hírhedt volt kínzásairól, az egész országban forrongott az ellenállás. Marxista csoportok bombamerényleteket hajtottak végre, miközben a mullahok a kormány akadályozására szólítottak fel. Válaszul a sah megpróbálta segítségül hívni ókori elődjét. Kürosz egykor a nemzet atyja volt, és a sah magát is annak tekintette. "Birodalmunk története Kürosz híres nyilatkozatával kezdődik. Ez a legcsodálatosabb dokumentum, amit valaha a szabadságról és az igazságosságról írtak" - lelkesedett Pahlavi.

Az ékírásos dokumentum azonban csupán a politikai csalás elcsépelt története. Keletkezésekor, i.e. 539-ben, Kürosz élete legnagyobb vállalkozása előtt állt. Megtámadta hatalmas riválisát, az Újbabiloni Birodalmat, amely egészen Palesztináig terjedt. A fővárosban, Babilonban, virágzott a tudás és a kultúra, de az ország tele volt fegyverekkel. Kürosz mégis a támadás mellett döntött. Csapatai átkeltek a Tigris folyón, és Opisz városának elfoglalása, valamint lakóinak lemészárlása után, megindultak Babilon felé.

A 18 km hosszú fallal körülvett Babilonban élt a 80 éves Nabonid király, Kürosz ellensége. A döntő pillanatban Marduk isten papjai elárulták saját országukat, mert nem tudták elviselni, hogy királyuk uralkodása alatt hatalmuk visszaszorult. Titokban megnyitották a város kapuit az ellenség előtt. Nabonidot a perzsák elűzték, fiát meggyilkolták. Ezután hosszú tárgyalások kezdődtek a teljes behódolásról. Kürosz követelte, hogy engedjék szabadon a korábbi háborúk során elfogott perzsákat, és adják vissza az ellopott istenszobrokat. Ez volt az a rész, amelyet a későbbi sah a rabszolgaság teljes elvetésének értelmezett. Valójában Kürosz csupán saját embereit szabadította ki a fogságból. Az áruló papok érdemeik jutalmául pénzt és birtokokat kaptak, ennek fejében dicsőítették Küroszt. "Nagynak" és "igazságosnak" nevezték, aki "megszabadította a világot a nélkülözéstől és a nyomortól".

Kürosz csak azután lovagolt be az Istár-kapun Babilonba, miután minden formaságot elrendeztek. Lába elé nádat szórtak, és az embereknek megengedték, hogy "lábát csókkal illessék". Az ékírásos dokumentum semmilyen utalást nem tartalmaz erkölcsi reformokra, vagy humánus parancsokra. "Briliáns propaganda" - mondja Schaudig asszirológus. Babilon ravasz papjainak köszönhetően így megszületett a békét hozó uralkodó mítosza, amely új erőre kapott, amikor a Kürosz kiáltványát tartalmazó agyaghenger helyet kapott az ENSZ-székházban.

Az iráni mullahok sem térnek ki a Kürosz-kultusz elől. Júniusban a British Múzeum bejelentette, hogy az eredeti agyaghengert, amely a perzsa nemzeti büszkeség szimbóluma lett, kölcsönadja Teheránnak. "A német parlament nemrég kérvényt nyújtott be, hogy a kiáltvány egy példányát kiállítsák a Reichstag épületében" - mondja Gallas. A kérvényt elutasították, de a történelmi torzítás tovább folytatódik.

Szerencsétlen döntésével így az ENSZ egy soha véget nem érő pletykát indított útjára - tudósított a CNN. Ahogy egy keleti közmondás mondja: Ha egy bolond beledobja a kútba a követ, száz okos se veszi ki.