Elszakadás a sztereotípiáktól: női szerepek a magyar társadalomban

Mi a teendő?

A következőkben A nő és a politikum című könyv (Napvilág Kiadó, 2007) következtetéseit adjuk közre:

A közéleti részvétel többrétegű fogalom. Sokféle magatartást foglalhat magába, így a politikai döntéshozók megválasztásában való közvetlen, állampolgári részvételt, a döntések formális és informális fórumain való jelenlétet, a döntések közvetett befolyásolását pártokon, lobbicsoportokon keresztül és a civil társadalmi szervezetek munkájában való közreműködést is. A politikusi hivatást választó nők alapvető problémája a férfias közeg ellenállásának leküzdése, az egészséges szakmai önbizalom megszerzése. Az önértékelés, az önbecsülés azonban mindig társas viszonyrendszerben alakul ki. A társadalmi szolidaritás úgy erősíti az egyén önbecsülését, hogy elismeri tulajdonságait és képességeit, a közösségre nézve pozitívnak tartja az egyén tevékenységét, esetleges alternatív, az addigi normákat, viselkedésmintákat feszegető, megváltoztató életfelfogása ellenére is.

A jelen politikusnőinek a politikusi közegben a szolidaritásért kell leginkább megküzdeniük, valamint az eltérő politikusi szerepfelfogás, a női alternatíva elismertetéséért. A hivatás sztereotip, férfias felfogása ugyanis eleve kizárja, hogy a nők felmutathassák a társadalmi érzékelésben ideálisnak tekintett politikusképet, ami erőteljesen befolyásolja szerepformálásuk hitelességének megítélését.

Nem kedvez a nőknek a politikai hivatás gyakorlása közben az sem, hogy a rendszerváltás óta a magyar politikai közélet gyakorlatilag konfrontációra épül, míg a nők sokkal alkalmasabbak konszenzuskeresésre. Ez annak az ígéretével is kecsegtet, hogy amennyiben több nő irányítja a politikai közéletet, a középpontba sokkal inkább a feladat megoldása érdekében szükséges együttműködés, mint a jelenleg uralkodó - sokszor "csakazértis" - szembenállás kerül majd. Ha a hivatalos, elfogadott maszkulin felfogás, az ebből adódó férfias szerepjellegzetességek, szimbólumok kizárólagossága megszűnik, nagyobb esélyük lesz a nőknek, hogy ne csak sikeresek, de hitelesek is legyenek a közéletben, a szélesebb társadalmi körben. A sikerhez viszont két dolog elengedhetetlenül szükséges: a női tudás és a női együttműködés.

A politikusnőknek ismereteket kell szerezniük a pártszervezetek, a politikai kultúra formális és informális csatornáiról, működéséről, hogy a csak nőként megszerezhető tapasztalataikat és látásmódjukat minél hatékonyabban merjék és tudják érvényesíteni, vállalni a politika minden szakterületén. Közös értékeik felmutatásához az egyik legcélravezetőbb eszköz a pártokon átívelő női érdekcsoport létrehozása. Úgy véljük, hogy a pártprogramok különbözőségéből adódó ellentéteket könnyebb lenne áthidalni, ha a politikusnők több ismerettel rendelkeznének a társadalmi nemekről. Ezért az egyes pártok nőtagozatai nagy lépést tennének az együttműködés felé, ha szervezeteiken belül olyan képzést indítanának, ahol nem a különbségekre, az eltérő álláspontokra helyeznék a hangsúlyt, hanem a női létet és gondolkodásmódot meghatározó hasonlóságokra.

Elengedhetetlen az ifjúság felkészítése erre a szerepre, ami jelentős szemléletváltozást kíván a közoktatástól és az iskolai tankönyvektől. Magyarországon - a CEU-t leszámítva - még gyermekcipőben jár az egyetemi szintű genderképzés, és szaklap sincs. A média is sokat tehetne a politikusnőkről kialakított kép megváltoztatásáért. Sokkal több politikusnőt kellene sokkal többször megszólaltatni, nekik pedig politikusi szerepeikben a női érdekek képviselőiként is meg kellene jelenniük. Jelenleg a média által sugárzott képek sztereotípiákra épülnek: míg egy férfi politikus hibázhat, lehet szürke és unalmas, és ez megbocsátható, addig a nőknek mindig fittnek, okosnak és tévedhetetlennek kell lenniük.

Kormányzati szinten is a szemlélet megváltoztatására volna szükség. Nem időnkénti akciókra, nőképviselet formális megjelenítésére, még csak nem is egy kormányzati intézményre van szükség, hanem arra, hogy minden kormányzati szférában horizontálisan kezeljék a női esélyegyenlőség ügyét, minden döntésnél külön intézkedés nélkül mindig meg kellene vizsgálni és beszámítani a "női szempontokat", amelyek egyrészt abból erednek, hogy alig történt elmozdulás a két nem elkülönült szerepelvárásaiban, másrészt léteznek a biológiai nemből eredő különbözőségek is. Ez utóbbinál kormányzati feladat, hogy ezek ne váljanak a nők számára társadalmi hátránnyá.

1. Az innovációmenedzsmenttől a nők választói magatartásáig
2. A változtatás nem megy, csak tudatosan
3. Mi a teendő?