A Führer titokzatos angol barátnői

A Kennedyekkel barátkoztak

Miközben elfogadjuk ezt a jellemzést, eléggé döbbenetes, hogy az egyik nővére, Nancy volt az, aki `rendkívül veszélyes személyként` feljelentette Dianát, miközben tudta, hogy ezzel börtönbe juttatja testvérét, majd szerető leveleket írt neki a börtönbe. Nancy haláláig Diana nem is sejtette, hogy a nővére jelentette fel, bár senki sem bízott Nancyben, aki rendkívül vidám, gúnyolódó és ösztönösen alattomos volt. Charlotte csak egyszer találkozott Nancyvel, halála előtt egy évvel.

Unity és barátai

A levelek ismerői is felfedezték ezt a tendenciát: a nővérek élete tele volt drámával, halállal és szerelemmel, politikai meggyőződéssel, és férfiak utáni vággyal, akik viszont nem voltak hűek hozzájuk (a pszichológusok mindezt az apjukkal magyaráznák, aki figyeltette őket, erőszakos, jóképű, szeszélyes és vidám volt). Az írások hangneme gyakran pajkos, nem foglalkozik hosszan, csak futólag a tragédiákkal, még azzal sem, amikor például Deborah többször is elvetélt.

"Azt hiszem, túlságosan mélyen érzel, de nem próbálod-e belerángatni az embereket az érzéseidbe - nem hiszem, hogy ez szükséges. Mindannyian tudtuk, mit érez a másik. Ha valami borzasztó dolog történt, nem kellett még hangsúlyozni, és azt mondani 'nyomorúságosan érzem magam, mert...'. Mindannyian tudtuk. Azt hiszem, egy családban olyan megmagyarázhatatlan közelség van a családtagok között, ami miatt mindenki tudja, mi történik éppen a másikkal. Anyám biztosan tudta mindig. Azt hiszem, mindannyian tudtuk. Ezért volt az, hogy csak átsiklottunk a dolgok fölött" - magyarázza Deborah.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy otthon nem beszéltek a vádakról. Miranda Seymour írónő az egyik újságban meglehetősen hevesen támadta a nővéreket, különösen a gyerekekhez fűződő viszonyukat. Az interjú végén Deborah behozatta és felolvastatta a cikket, amelynek címe "A Mitfordok és környezetük bizarr és groteszk története", és amelyben így jellemzik őket: "Hangjuk ódivatú, kinézetük bizarr."

A levelek nem életrajzok. Sok mindenről nem esi szó bennük, néha gyakorlati okokból (pl. Unity temetéséről, mivel mindannyian egy helyen voltak); nagyon kevés van a következő nemzedékről, és nincs semmi a botrányokról. "Úgy vélem, Charlotte semmilyen bizalmas információt nem adott ki. Nem hiszem, hogy ez befolyásolta a történetet. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem szeretnénk, ha mások elolvasnának" - mondja a hercegnő. Férje, Andrew Cavendish alkoholizmusa csak futólag merül fel, nőügyeiről viszont egy szó sem esik, pedig a nyolcvanas években az újságok is írtak róla (Charlotte azt mondja, erről nem voltak levelek). A sorok között olvasva feldereng Deborah és John F. Kennedy viszonyának lehetősége, de a hercegnő tagadja ezt.

A levelek különlegessége a benne szereplő személyek listájában rejlik. Miniszterelnökök ugranak be ebédre. Deborah a Buckingham Palotában vacsorázik. Evelyn Waugh Vile Bodies című regényét Diana egyik partija ihlette. Deborah az angol arisztokrácia közötti kapcsolattal magyarázza ezt. "Furcsa dolgot mondok. A nővéreim barátai az oxfordi fiatalemberek közül kerültek ki, amikor Oxford mellett laktunk. Ők csak barátok voltak. Később mind híresek lettek, mint pl. Evelyn Waugh és John Betjeman. Egy különleges időszak különleges nemzedéke voltak. Hiszen úgy is alakulhatott volna, hogy nem hagynak nyomot maguk után. Ugyanígy van a politikusokkal is, és velem, aki olyan családba házasodott, ahol a nagybácsit Harold Macmillannek hívták."

A Kennedyek gyerekkori barátok voltak. Amikor Joseph P. Kennedyt 1938-ban kinevezték londoni nagykövetté, a család Mitfordék közelébe költözött. "Kick [Kathleen Kennedy, aki Andrew Cavendish bátyjához ment feleségül] 18 éves volt, Jack 19 vagy 20. Joe pedig, akit később meggyilkoltak, 22 éves volt. És ez a gazdag és csodálatos család a szomszéd utcában lakott. Egyszer anyám azt mondta tánc közben Jackről Andrew-nak, aki akkor még nem volt a vőlegényem, hogy "Emlékezz a szavamra, az a fiatalember egyszer még az Egyesült Államok elnöke lesz'. Hát nem különös?"- meséli Deborah.

"Jack volt az egyetlen politikus, akit ismerek, aki tudott nevetni magán. És nevetett is. Éppen ezért nagyon jó társaság volt. Amikor elnök volt, akkor is sokat nevetett, és szerette megnevettetni az embereket. Gyors volt. Gyors volt, mint a villám." A hercegnő hangja tele van emlékekkel, gyengédséggel. "Ő... hm... kivételes ember volt." A nappaliban van egy fénykép róla a következő aláírással: "Drága Debónak."

A levelek a következő kiadásban olvahatók: Mitfords: Letters Between Six Sisters, edited by Charlotte Mosley, is published by Fourth Estate

1. A Führer sokat beszélt a zsidókról, ami olyan aranyos volt
2. A Kennedyekkel barátkoztak