Felelevenítették a kolozsvári diákévek csínytevéseit

Nők a kapukon belül

Bonyodalmakat okozott az is, hogy a Kollégiumban idővel megjelentek a női hallgatók is. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a fiúk Kolozsvárott is elvesztették a fejüket. A Kollégium és a Líceum is eleinte fiúiskola volt, amely nem csak fiúdiákokat, de kizárólag férfi tanárokat is jelentett. Ez először 1907-ben változott meg, amikor `ideiglenesen` felvették az első női oktatót. Pár évvel később engedélyezte az egyházkerület, hogy néhány fő erejéig belvárosi leányokat is felvegyenek az elemi iskolába. 1913-tól, amíg a református leányiskola felállt, a jó magaviseletű diáklányok egy tanteremben tanulhattak a fiúkkal - természetesen szigorú szabályok mellett.

Ez azt jelentette, hogy a tanárral együtt kellett belépniük és távozniuk, és kizárólag az első padsorba ülhettek. Ez az intézkedés azonban nem volt elég szigorú ahhoz, hogy a fiúk körében ne szaporodjanak el a zsúrokra járások miatti kimaradások, a lányokkal való együtt tanulás, de öltözékükre is nagyobb gondot fordítottak, amióta lánytanulói is lettek a Líceumnak. 1914-ben az is bizonyos lett, hogy az addig példás eredménnyel tanuló fiúközösség osztályzata jelentősen leromlott, olyannyira, hogy a fiúk felét meg is kellett inteni.

A koedukált állapot egészen az 1920-as évek közepéig fennállt: csak ekkor jött létre az önálló leánygimnázium. Addig közös épületként használták a fiúkollégiumot, de a különböző nemű hallgatók csak a főkapunál találkozhattak. Még a lépcsőt is elválasztották, az egyes helyiségekről nem is beszélve. Sőt, az igazgatóság oly módon határozta meg a szünetek rendjét, hogy azok eltérőek legyenek az egyes gimnáziumokban, vagyis a legkisebb esélyt sem akarták megadni a "keveredésre".

Aki Kolozsvárt jár, egyből észreveheti, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még mennyire alkalmas is volt a Főtér egy kis korzózásra. Ezt a kolozsvári diákok is így gondolták, akik itt tudtak találkozni egymással - főleg ha az ellenkező nemhez tartoztak. Ilyenkor általában a fiúk a lányok csoportjainak nyomába szegődtek, viccelődtek, kedveskedtek nekik, sőt haza is kísérték őket.

Történt egyszer, hogy néhány, a fiúgimnáziumhoz tartozó diák hazáig kísérte a lánygimnázium három csinos lányhallgatóját. Amikor a lányok hazaértek, a fiúk még maradtak az ablakuk alatt, és apró kavicsokkal dobálták egyikük ablakát. A házigazda azonban nem nézte ezt jó szemmel, kijött a fiúkhoz, és néhány pofont kiosztott közöttük. Az egyik hallgató úgy gondolta, hogy ő visszaüt támadójának. A házigazda arcát elöntötte a vér. Másnap a sértett feljelentést tett a líceum igazgatóságán. Bár a tanári kar a három diák eltávolítását kérte a kollégiumból, a fiúk végül bocsánatot kértek a kolozsvári férfitól, aki azt elfogadta, és maga is kérte, hogy a hallgatóknak ne kelljen elhagyniuk a patinás Líceumot.

Miklós Gábor - Terra Recognita Alapítvány

1. Legáció és nyelvrendelet
2. Nők a kapukon belül