Felelevenítették a kolozsvári diákévek csínytevéseit

Legáció és nyelvrendelet

Kevés város büszkélkedhet oly régre visszatekintõ scholai múlttal, mint a `kincses város`. Kolozsvárnál talán csak Sárospatak vagy Pannonhalma rendelkezik gazdagabb iskolatörténelemmel. Az alapfokú oktatástól a híres líceumokig és végül az 1872-ben megnyílt, eleinte Ferenc József később I. Ferdinánd, majd Bolyai János nevét viselő egyetemig, mai nevén a Babeş-Bolyai Tudományegyetemig - egykor Magyarország második egyeteméig - Erdély ezen szegletébe sűrűsödött az oktatás, tanítás és a nevelés. Az a nevelés, amely nemcsak komoly tudással felvértezett szakembereket adott a városnak, Erdélynek, az egész Kárpát-medencének, sőt a világnak is, hanem - és elsősorban - embereket.

Az Apáczai Líceum

Kolozsvár híres líceumai közül a legrégebbi az Apáczai Csere János Református Líceum és Kollégium, amely 451 évvel ezelőtt, 1557-ben kezdte meg falai között a tanítást. A Református Kollégium 1607-ben épült. Mindkét intézmény a mai napig betölti hivatását. Néhány hónappal ezelőtt tartották az iskola tanárai és diákjai az évfordulókra rendezett ünnepségeket. Nem szabad megfeledkezni arról a 350 éves évfordulóról sem, amely szintén a kolozsvári Református Líceumhoz kapcsolódik. 1657-ben mondta el székfoglalóját Apáczai Csere János református filozófus, hitoktató és kiváló tanár. Így válik teljessé az erdélyi nagyváros református oktatásának e nagyszerű megemlékezés-sorozata. Ezekre, és sokminden másra is emlékezett tehát a Szabadság sorozata.

1863-ban például a Református Kollégium felsős diákjai pünkösdi legációfogásra készültek. Minden hallgató a legtöbb jövedelmet ígérő egyházközösségben szeretett volna legátus lenni (de mi is az a legáció?). Aki azonban megkapta a lehetőséget, annak tilos volt elmondania ezt a jogot másik diáknak. V. T. esküdt deák gróf Teleki Eduárd patrónushoz kapott legációt. De osztálytársa, M. F. rábeszélte, hogy adja át neki ezt a jogot, és majd a bevételt megfelezik. Így került M. F. Magyarsárosberkeszre. Ott elvégezte a pünkösdi szolgálatot, és a végén megkapta a 3 forintos legátumot a patrónustól, aki ezt saját szobájában adta át M. F. deáknak.

A patrónusnak azonban ki kellett mennie egy kis időre. Ez alatt M. F. az asztalon a patrónus "magára maradt" aranyórájával egészítette ki a legátumot. Ám ő észrevette a lopást, és a deák után küldetett. A csendőr megállította és megmotozta a legátust, és megtalálta az órát. Az aranyóra visszakerült eredeti tulajdonosához, a legátust pedig elengedte a csendőrbiztos. A patrónus ezután feljelentést tett a Kollégium vezetésénél. Az eljárás során a Kollégium törvényszéke tárgyalta az ügyet, és M. F.-et a kollégiumból kizárta. V. T.-t nem büntették meg, de a pénzt, amit a legáció során gyűjtöttek, szegény sorsú betegek megsegítésére fordították.

Az első világháború után Kolozsvárt Romániához csatolták, és a román kormányzat számos kisebbségellenes intézkedéssel nehezítette meg az erdélyi magyarság életét. Ebből a korszakból származik a következő történet. A bukaresti oktatásügyi minisztérium elrendelte a nem román nyelvű oktatást végző iskolák számára, hogy a románul tanított Románia "igaz" történelme és "valós" földrajza mellett a román nyelvet ne idegen nyelvként használják az intézményekben.

Ennek keretén belül a diákoknak kötelező volt a hatnapos tanítási hétből három napon át a szünetekben románul beszélni egymással. A rendeletről az akkori román oktatási minisztérium úgy tartotta, hogy ez "egyike a legpraktikusabb módszereknek, és Romániában régóta alkalmazott pedagógiai eljárás". Ám 1926-ban mégis módosítani kényszerültek a törvényt. Úgy írták át, hogy a törvényt "amennyiben lehetséges" hajtsák végre. Talán nem meglepő, hogy a Református Líceumban és Kollégiumban ez nem volt lehetséges.

1. Legáció és nyelvrendelet
2. Nők a kapukon belül