2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk
ITT támogathatsz bennünket

Szovjet tapasztalatokra épült a hazai rádiócenzúra

2008. január 31. 14:00

A hazai rádiózás történetében sokszor elsikkad az a történeti tény, hogy milyen szándékok vezették az 1940-es évek végén frissen hatalomra jutó kommunista vezetők döntéseit. Az információhoz juttatás ugyanis egyúttal a más kultúrák, vélemények kizárását jelentette - mutatta be a vonatkozó forrásokat Ólmosi Zoltán az ArchívNeten.

A második világháború után néhány évvel a hatalom fő bázisait éppen csak megszerző Magyar Dolgozók Pártja vezetését már 1948 nyarától foglalkoztatta, hogy miként lehetne megállítani a határon a nyugati országok rádióközvetítéseit. Erre különböző módozatokat találtak alkalmasnak, elsősorban a nagy testvér, azaz a Szovjetunió tapasztalatait alkalmazva.

A `szocializmus` egész léte alatt különböző intenzitással folyamatosan alkalmazták az `ellenséges` adók zavarását, hogy más nézetek ne kapjanak semmilyen megszólalási lehetőséget. Az alábbi források a kommunista propaganda törekvéseit tárják az olvasó elé, amelyek egyúttal leleplezik a Magyar Dolgozók Pártja vezetőinek torz ellenségképét is. A források arra is rávilágítanak, hogy a gazdasági lehetőségek határt szabtak e politikailag fontosnak vélt elképzelések teljes körű megvalósításának.

"Tekintettel az igen jelentős beruházási összegre, másrészt arra a körülményre, hogy az ellenséges zavarás veszélye a vezetékes rádiónál nem lényegesen kisebb, mint a drótnélküli rádiónál, olyan rádiókészüléket kell nagy szériában gyártani, amely csak a Kossuth és Petőfi adó vételére alkalmas és hangminősége kifogástalan. Az ily módon gyártott néprádió normális minőségű adás mellett kb. 300 km körzetben vevőképes és itt nagymértékben csökkenthető a nyugati állomások zavarásának, valamint nyugati adók hallgatásának veszélye. Egyidejűleg ugyancsak helyes lenne megindítani a jelenleg leállított 3 csöves Európa-vevő készülékek gyártását. A kétfajta készülék önköltsége között viszonylag kis különbség van, de árát úgy lehetne megállapítani, hogy a kizárólag hazai állomások vételére alkalmas készülék eladási ára 300 Ft alá csökkenjen és az Európa-vevő ára 700 Ft körül legyen. A fenti két típus gyártásához és terjesztéséhez szükséges hiteltervet az Államgazdasági Bizottság külön megvizsgálja. Az Európa-vevő készülék elosztásánál olyan ellenőrzést kell bevezetni, hogy ilyen készülékek csak politikailag megbízható emberek kezébe juthassanak. Ennek módszerét külön ki kell dolgozni." Forrás
A hatalom birtokában kommunista vezetők tehát kezdettől fogva törekedtek a minél sikeresebb propaganda alkalmazására saját ideológiájuk, hatalmi bázisuk kiszélesítése érdekében. Erre ekkor a rádió tűnt a leghatékonyabb eszköznek. Egy politika sikerre vitele természetesen rendszerektől független, azonban az újsütetű "népi demokráciákban" mindez együtt járt azzal a félelemmel, hogy az ellenséges, imperialista rádióadók semlegesítik a bimbózó szocialista átalakulás sikereit. Így hát a rádiópropaganda olyan felhasználását részesítették előnyben, amely kizárja a konkurenciát.

Ennek egyik lehetőségét a néprádió nyújtotta, amelyet nagy mennyiségben és olcsón kívántak forgalomba hozni. Ezzel az egyszerű készülékkel csak a középhullámot lehetett fogni, s azt is "lekorlátozták" Budapest I-re és II-re. (A Kossuth és a Petőfi adóról van szó.) Ennyiben tehát csak nevében azonos a német birodalom és a Horthy korszak néprádiójával, akkor ugyanis olcsósága miatt hívták néprádiónak, de nem csak két adóra korlátozták a készüléket. Goebbels jobban bízott saját propagandájában, mint a kommunista blokk országai.

A Magyar Dolgozók Pártja ún. rádió bizottsága 1948. kora nyári határozatában a korlátozást helyezte előtérbe. A Magyar Posta ugyanis megrendelt 20 ezer darab Európa-vevő - népszuper (Philips majd Orion 309 típusú) - rádiót, amelyek gyártását be akarták szüntetni. Az ülésről Losonczy Géza számolt be az MDP KV Szervező Bizottságának, és kérte e vezető szerv döntését. Egyúttal jelezte, hogy "ezeken a készülékeken keresztül hallgatni lehet a külföldi ellenséges rádióállomásokat is."

Ha a rádiókat "nem lehet megfelelő módon csak Budapestet vevő készülékké átalakítani," biztosítani kell a szétosztás "abszolút demokratikus" ellenőrzését. Néhány hónap múlva, 1949. április 12-én az akkor már GPB-ből átkeresztelt - és nevében a politikai-gazdasági átalakulást is tükröző - Államgazdasági Bizottság lényegében megerősítette korábbi határozatát: "A típus szupert csak osztályszempontból megbízható személyeknek lehet kiadni, amit a Szakszervezeti Tanács, illetve a DÉFOSZ bekapcsolása útján kell biztosítani."

A néprádiók száma azonban 1956-ig folyamatosan csökkent, szinte egész "maszek" iparág jött létre, mert aki csak tudta, forgókondenzátort építtetett be rádiójába, hogy az egész középhullámot fogni tudja. Más kérdés, hogy a "fő ellenséges adókat", mint a Szabad Európa, vagy az Amerika Hangja, rövidhullámon sokkal élvezhetőbben lehetett hallgatni.

A kommunista rádióirányítás teljes története az ArchívNeten

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár