Fulvia Julia Helena

I. Constantius, a 293-306 között uralkodó császár ágyastársa vagy felesége, annak trónra lépése előtt. 325 körül kapott augusta rangot. Egy fia születt.

Valamikor 250 után látta meg a napvilágot, valószínűleg Drepanon helységben, a kis-ázsiai Bithynia vidékén, amely a Márvány- és a Fekete-tenger partján terült el. Származására nézve bizonyára görög volt. Drepanont később fia akaratából Helenopolisnak nevezték, Bithynia egy részéből pedig az ő nevével külön provinciát szerveztek. Fiatal korában egy nem túl előkelő fogadó tulajdonosa volt, vagy felszolgált abban. Vélhetően ott ismerte meg Constantiust, az akkoriban már magasabb rangú tisztet, a későbbi császárt. Egyetlen fiuk, Constantinus 280 előtt jött világra Naissus városkában, a Morava partján, vagyis a mai Szerbiában. Amikor Constantinus sok évvel később a birodalom uralkodója lett, némelyek úgy tartották, hogy Helena az apja felesége volt, ily módon akarván megtisztelni a császárt. Kevéssé valószínű azonban, hogy egy magas rangú tiszt házasságot kössön egy ilyen alacsony származású személlyel. Meg kell azonban jegyezni, hogy a katonáknak külön előjoguk volt: a nem törvényes kapcsolatokból származó utódaik ugyanolyan státust kaptak, mint a törvényes házasságból származók.

Constantius eltávolította Helenát még trónra lépte előtt, ugyanis Diocletianus akaratának megfelelően feleségül vette Theodorát, Maximinianus nyugati társcsászár gyámleányát. Amikor Constantius 306-ban meghalt Britanniában, fia, Constantinus császárrá kiáltatta magát, és a hatalmát fokozatosan kiterjesztette a nyugati provinciáktól az egész birodalomra, míg végül 324-re egyeduralkodó lett. Kezdettől fogva nőtt Helena jelentősége is, fia ugyanis lépten-nyomon nagy tisztelettel viseltetett iránta. Az anyja tüntető fölemelésének egyik oka bizonyosan az a tény volt, hogy mindketten hosszú éveken át sajátos megaláztatásban éltek, amikor Helena helyét az udvarnál elfoglalták Theodora és gyermekei, Constantinus pedig a túsz szerepét töltötte be Diocletianusnál és Galeriusnál.

Helena a fia udvarában élt. Egyesek szerint éppen az ő befolyására vált Constantinus egyre elkötelezettebb kereszténnyé, mások szerint fordítva történt. Az uralkodó adományainak köszönhetően Helenának hatalmas birtokai voltak a birodalom számos országában, s önállóan dönthetett pénzügyeiről is. Támogatta a keresztény közösségeket, templomokat építtetett, különösen az új fővárosban, Konstantinápolyban bőkezűen megajándékozta barátait, de a hadsereg szükségleteire is áldozott.

Először nobilissima femina, azaz a legnemesebb asszony névvel illették, 325 körül aztán fia kegyelméből augusta lett. Szobrokat emeltek a tiszteletére.

Ugyanakkor az első keresztény császár családjában a viszonyok távol voltak a béke és kölcsönös szeretet ideáljától, de még az egyszerű, kölcsönös szívélyességtől is. Érthető, hogy Helena nem szerette a Constantius oldalán őt felváltó Theodorát, sem számos gyermekét, akik fiának riválisai voltak a trónért folytatott küzdelemben. De nem szerette Constantinus feleségét, Faustát sem; az anyós és meny közötti kapcsolat, amint ez más korokban és családokban is előfordul, igen rossz volt. Nagyon kötődött viszont unokájához, Crispushoz, aki Constantinus és egy bizonyos Minervina valószínűleg nem törvényes kapcsolatából született. A nőről nem tudunk semmit, csak a nevét. A gyermek Constantinus trónra lépte előtt jött a világra. Nagyreményű ifjú volt, amikor 326-ban szörnyű tragédiára került sor: apja parancsára lefejezték. Alig húsz-egynéhány éves volt. Az ok, mint állították, Fausta császárné ármánykodása volt, aki Crispust azzal vádolta, hogy el akarta csábítani. Helena, unokája halálától felindulva, bosszúból paráznasággal vádolta meg Faustát. A császár elhitte. Faustát aljas és ocsmány módon ölték meg.

Helena, az egyik első császárnéként, hamarosan a Szentföldre utazott zarándokútra. Ez az utazásal, amelyet gyakran emlegetnek, a zarándokok számára a mai napig létrehozta példát adott. Nagy elismeréssel beszéltek a Palesztinában folytatott karitatív tevékenységéről, valamint a szerénységről, amelynek jelét adta, amikor fogadásra hívta az egyház szolgálólányait, és maga szolgált fel nekik az asztalnál. Mindenekelőtt azonban igyekezett kielégíteni saját vallásos kíváncsiságát, meglátogatván a Krisztus életével kapcsolatos színhelyeket. Megtalálta tehát a betlehemi születés barlangját, valamint a keresztre feszítés helyét és a feltámadás sírboltját Jeruzsálemben. Kétségtelenül ezzel kapcsolatosak az Olajfák hegyén az első építkezések.

Kevéssel később elkezdték terjeszteni, hogy Helena megtalálta a Szent Keresztet. Azt állították, hogy az evangélisták leírásának megfelelően rátalált a kereszt maradványaira. Hogy melyik darab volt Krisztusé, azt sorjában egy súlyosan beteg asszony érintésével döntötték el. Csak az egyik eredményezte az azonnali gyógyulás csodáját: az asszony állítólag felgyógyult halálos betegségéből. A kereszt egy része Jeruzsálemben maradt, egy részét viszont a császárné magával vitte Konstantinápolyba, ugyanúgy, mint a keresztből származó szegeket, továbbá a táblát, amelyet a keresztre fölerősítettek.

A korabeli források azonban, köztük a caesareai Euszebiosz, az egyházi történetíró is, aki Palesztinában volt, teljes mértékben hallgatnak a felülmúlhatatlan értékű leletről. Ennek ellenére tovább terjedt az egyre gazdagabb elbeszélés, amely a IV. század végén, azaz két nemzedékkel Helena halála után nyerte el végleges formáját. Az elbeszélésnek alapvető jelentősége volt az istenhit e különleges formájának kimutatásában, amely a valóságos vagy állítólagos relikviák fölkutatásában és kultusszal való körülvételében mutatkozik meg.

Helena a zarándokútról visszatérve, 330 körül halt meg, 80. évéhez közeledve.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

maják

• Különös játékokkal múlatták az időt az azték őslakosok 
• A belháborúk mellett a változó klíma is okozta Tikal hanyatlását 
• Halley-től a majákig: avagy a történelem megszámlálhatatlan világvége-jóslata
• Már az aztékok is kötöttek fogadásokat különféle játékok végkimenetelére
• Bizarr labdajáték jelentette a legnagyobb szórakozást Tikal népének
• Háromezer éves maja települést fedeztek fel Guatemalában
• A magyar sajtó és a bolgár hadba lépés
• Minden évben várják, de eddig nem jött el a világvége
• A hódítók nem tudták teljesen eltüntetni az amerikai őslakosok hagyományos népi játékait