Fulgencio Batista y Zaldivar

(1901 - 1973)

Fulgencio Batista y Zaldivar kubai tábornok és államférfi 1901-ben született Kubában, Banes-ban. A katonáskodást választotta élethivatásnak, de az 1930-as évek elejére csak az őrmesteri rangig jutott.

Kubában a diktatúrák ellen fel-feltörő reformmozgalmak nyomán Batista a kispolgári reformistákhoz csatlakozott. 1933. szeptember 4-én ő volt az ún. „őrmesterek lázadásá”-nak vezetője, s a katonaság hatalomra juttatta a reformista Ramón Martin-kormányt. A kormánnyal elégedetlen Batista nyomására aki ezredessé léptette elő magát - a kormány 1934 elején megbukott, s ez lett a sorsa a következő kormányoknak is. A hadsereg és Batista szerepe elsődlegessé vált. 1936-1940 között Federico Laredo Bru volt a köztársasági elnök, de a kulisszák mögött minden hatalmat Batista tartott a kezében. Gyakorlatilag 1934 óta Batista diktátori hatalmat gyakorolt. 1940-ben, egy félparlamentáris alkotmány elfogadása után Batistát köztársasági elnökké választották.

1941 decemberében Kuba hadat üzent a tengelyhatalmaknak, majd 1942-ben felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval. A háborúban az ország a cukor- és az érctermelés fokozásával jelentős szerepet játszott. 1944-ben a liberális reformisták kerültek hatalomra, s Batista önkéntes száműzetésbe vonult Floridába. 1952. március 10-én - már tábornokként - visszatért és államcsínyt hajtott végre, s ő maga diktátorként gyakorolta a hatalmat. Olyan diktatúrát valósított meg, amelyben nem engedte az ellenzék legális működését, mindenben az Egyesült Államokat szolgálta ki. A Batista-diktatúra ellen folyamatossá váltak a sztrájkok; diák-, értelmiségi és katonai csoportok fegyveres akciói.

1953. július 26-án Fidel Castro csoportja támadást intézett a Santiago de Cubában lévő Moncada-laktanya ellen. Az akció nem sikerült, Castrót elfogták és elítélték, de két év múlva kegyelmet kapott és Mexikóba távozott. 1956. december 2-án Fidel Castro egy fegyveres csoporttal a Granma vitorláson Kubába érkezett, és az egész országban fellángolt a harc. Batista csak 1958-ig tudta tartani magát a forradalmárokkal szemben, s 1958 végén híveinek néhány száz fős csoportjával a Dominikai Köztársaságba menekült. Fidel Castróék pedig 1959 elején bevonultak Havannába, s átvették a hatalmat.

Batista soha többé nem tért vissza Kubába, emigrációban élt Portugáliában és Spanyolországban. 1973-ban halt meg a spanyolországi Marbellában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe