Torstensson Lennart

2007. augusztus 9. 22:27

(1603 - 1651)

Torstensson Lennart svéd hadvezér 1603-ban született Torstenában, nemesi családból. Életét a katonáskodásnak szentelte, 1623-ban - 20 évesen - már lovas hadsereget vezényelt. A harmincéves háborúba (1618-1648) belépő II. Gusztáv Adolf hadseregében a tüzérség parancsnoka volt. Az észak-németországi hadjárat során kiváló helyzetfelismerésével, ütegeinek pontos tüzével segítette a svéd gyalogság és lovasság győzelmeit. Ott volt a Tilly császári tábornagyot legyőző 1631-es Breitenfeld mellett vívott csatában, majd 1632 őszén a Nürnberg közelében megvívott ütközetben Wallenstein fogságába került, így nem vett részt 1632. november 16-án a lützeni csatában, amely svéd győzelmet hozott Wallenstein felett, de a harcban elesett Gusztáv Adolf is. Torstenssont a svédek a fogságukba esett császári tisztekért kicserélték.

Hazatérve Svédországba, továbbra is a hadseregben szolgált, elsősorban a tüzérség nagymestereként fordított nagy figyelmet ennek a fegyvernemnek a fejlesztésére. A csehországi hadjárat idején tábornokként ő irányította a hadműveleteket 1639-ben és győzelmet aratva lerohanta Csehországot. 1641-ben tábornaggyá nevezték ki és ő lett a svéd seregek vezére. Súlyos köszvénye miatt ekkor már nem tudott lóra ülni, ezért hordszéken vitette magát, de így is a legrettegettebb ellenfele lett a császáriaknak. 1642-ben Szilézián át Morvaországba tört és elfoglalta Olmütz várát. Innen Szászországba vonult, s még 1642-ben Breitenfeld mellett tönkreverte a Piccolomini vezette császári hadsereget. Ezután IV. Keresztély dán király ellen fordult, és 1643-1645 között több csatát megnyerve, elfoglalta Schleswig-Holsteint és Jütlandot. 1645 elején benyomult Csehországba és Jankau (Jankowitz) mellett március 6-án újabb fényes győzelmet aratott Hatzfeld császári tábornok felett. Brünnt együtt ostromolta a Svédországgal szövetséges I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel.

Az 1645-os linzi béke vetett véget a harcoknak. Kiváló hadvezéri ténykedéséért I. Krisztina svéd királynő grófi rangot adományozott neki. A vesztfáliai béke (1648) után visszavonult a birtokaira. 1651-ben halt meg Stockholmban.