Nemzeti komplexusok nehezítették a szudétanémet-kérdést

A közép-európai térség egyik komoly emlékezet-politikai terhe a szudétanémetek második világháború utáni kitelepítése-kiűzése Csehország területéről.

Több száz éves kultúra volt

A kérdés a kommunizmus évtizedei alatt tabutémának számított, a rendszerváltás után pedig Németország és Csehország között néha komoly feszültségeket okozott. Az utóbbi idõben azonban cseh fiatalok jelentettek meg könyveket a szudétanémet világ megsemmisülésérõl, és az ott élõ csehek és németek háború utáni sorsáról. Beszédes és találó a fiatal kutatók által 1998-ban létrehozott nonprofit szervezet elnevezése: `Antikomplex`.

Szudéta táj 1919-ben

Az alapítók szerint a csehek németekkel kapcsolatos problémái és a saját történelmükkel szembeni önkritika gyengesége az önbizalom hiányából fakad. "Van egy olyan komplexusunk, hogy mi egy kis nemzet vagyunk, és így van bennünk egy érzés hogy a hibáinkról nem beszélhetünk kritikus hangon, mert ez még gyengébbé és kisebbeké tesz minket. Ez egyfajta belső komplexus. Mi harcolni szeretnénk ez ellen a komplexus ellen, mert valójában egy gazdag múlttal rendelkező ország és társadalom vagyunk (...) és így saját hibáinkról is beszélnünk kell, azokról a dolgokról melyek rosszul sikerültek a történelmünkben, és be kell mutatnunk országunk német történelmét mert ez is része a kultúránknak. Ezek a kultúrák kapcsolódnak egymáshoz."

A Szudétavidék német és cseh világáról a kutatók nemrég két átfogó könyvet jelentettek meg. "Az eltüntetett Szudétaföld" ("Das verschwundene Sudetenland - Zmizele Sudety") címet viselő könyv célja - a szerző, Ondrej Matejka megfogalmazásában - bemutatni az olvasónak, hogy "volt egy nagy civilizáció, a szudétanémetek eltűnt civilizációja, egy többszáz éves civilizáció, és ez a civilizáció, ez a kultúra a háború után egyszerűen eltűnt."

és 2005-ben

A könyv szemléletes képeken mutatja be a 20. század alatt történt változásokat, ahogy az első világháború előtt még élettel teli falvak helyén mára néha csak erdők-mezők találhatóak. Látható és átélhető, hogy a házak, az emberek, és így az általuk képviselt kultúra is eltűnt. A cél elsősorban - ahogy ezt a szerző hangsúlyozza - nem puszta nosztalgiázás egy letűnt világ után, hanem a cseh olvasók figyelmének felkeltése: talán van még valami ebből a világból, mely a csehekhez is köződik, és amelyet érdemes ismerni és fenntartani maguknak.

Szudéta sorsok nyomában

Az Antikomplex vezetői, Matej Spurny és Ondrej Matejka

Az Antikomplex másik könyve, a "Szudéta sorsok" (Sudetske osudy ) azt próbálja bemutatni, hogy milyen életutakból áll a Szudétavidék mai, már csak szilánkokban létező német-cseh világa. Ez a kötet 17 interjút tartalmaz olyan emberekkel, akiknek a sorsa valahogyan kapcsolódik a Szudétavidékhez.

Így megszólaltatnak olyan németeket, akik vegyes házasságban éltek és 1945 után is cseh földön maradhattak, de így is rengeteg megpróbáltatást kellett elszenvedniük. De egy olyan egyedi életút is bemutatásra kerül, amikor a gyerekfejjel elűzött német 1990 után visszatelepült szülőföldjére.

Szudétanémet világ a második világháború után

A szudétavidékről, mely Csehország területének harmadát teszi ki, mintegy 3-3,5 millió németet űztek el a második világháború után. Csak a vegyes házasságban élők és az antifasiszták maradhattak szülőföldükön, illetve néha azok is, akiknek a szaktudása nélkülözhetetlen volt egy gyárban, üzemben. Így mindössze 300 ezer német maradt Csehországban, akiknek a nagyrésze viszont a hatvanas években vándorolt ki Németországba - így ma alig 50 ezer német él Csehországban, de nem képeznek a egységes közösséget, ami pedig a megmaradásuk feltétele lenne.

Az interjúkötet második részében olyan cseheket szólaltatnak meg, akiket a második világháború után a cseh nemzetépítés jegyében Romániából illetve az akkori Szovjetunióból telepítettek "vissza" Csehországba, az üresen maradt Szudétavidékre. Ezeknek a cseheknek az ősei még évszázadokkal korábban vándoroltak keletre, ahol általában szegény körülmények között, a csehországinál alacsonyabb civilizációjú kultúrák közt éltek. A szudétavidékre való betelepítésük így nemcsak egyszerű átköltözés volt nekik, hanem egyben civilizációs ugrás is.

Az interjúalanyok harmadik csoportjába olyan csehországi csehek tartoznak, akik a második világháború után települtek a németek helyére - van köztük elkötelezett kommunista is és kommunisták elől bujkáló ellenzéki is, aki így került az elhagyatott cseh határvidékre.

A könyvek fogadtatásával a szerzők meg vannak elégedve: "még az 1990-es években is politikai problémát jelentett a szudétakérdés, melynek pusztán a felvetése is konfliktusokat eredményezett. Ma már nem ez a helyzet. Az "Eltűntetett Szudétaföld" című kiállításunk csupán néhány negatív reakciót kapott, de ez a látogatóknak talán csak az öt százalékát tette ki" - nyilatkozták a Radio Praha angol nyelvű adásában.

Kollai István - Terra Recognita Alapítvány