Antik lakoma időszerű fogásai az Ókorban

Kárpáti András: Lyra a kereveten

A görög zenei nevelés és a lakomazene

Amikor Cicero a Tusculumi beszélgetésekben Róma kulturális példaképéről, a görög műveltségről ír, annak legfontosabb szimbólumaként a zenei nevelést említi: a rómaiak zenei műveletlenségének felemlegetése az a publicisztikai fogás, amellyel a leghatásosabban képes bemutatni a két kultúra közötti műveltségbeli távolságot. Ezáltal a zenéről alkotott görög felfogáshoz csatlakozik, mely szerint a műveltség elengedhetetlen része a zenében való jártasság. E jártasság bemutatásának legfontosabb helyszíne a görög világban a lakoma volt, ahol a résztvevők közösen is énekeltek, illetve nemes versengés keretében adhattak számot egyéni hangszeres- és énektudásukról.

A zenei tudás megszerzéséhez elméleti és gyakorlati képzésre is szükség volt, amely nemcsak Athénban, hanem több más görög városállamban - még Spártában is - részét képezte az iskolai tananyagnak. Nem véletlen, hogy a zenetanítás motívuma gyakori eleme a görög képzőművészeti és irodalmi alkotásoknak (például az ókomédiának). A zenének tulajdonított fontos szerep tükröződik a görög mitológia történeteiben (gondoljunk Apollónra, vagy a legendás dalnokra, Orpheuszra). Az 5-4. század során megjelenik a zene hatására, illetve a zenei nevelés fontosságára való elméleti-filozófiai reflexió is, Damón éthosz-elméletében és Platón munkásságában (Állam, Törvények).

A klasszikus kori görög világban a széles műveltség, a jó fellépés és a vitakészség mellett a zenei-előadóművészi képességek csillogtatása is hozzájárult azon erények köréhez, amelyekkel társadalmi sikert lehetett elérni - például egy lakomán. Sem korábban, sem később nem volt ez így; mind a homéroszi, mind a hellénisztikus korban elsősorban hivatásos előadók - kithara- és auloszjátékosok, táncosok, énekesek - szórakoztatták a lakomák közönségét. Volt azonban egy korszak, amikor a hangszernek még ott volt a helye a lakomázó kerevete mellett. Sőt, ha hihetünk Cicero beszámolójának, talán még a régi rómaiaktól sem állt egészen távol ez a szokás.

Kárpáti András cikke teljes terjedelmében az ÓKOR folyóirat 2005/3. számában olvasható

1. Lakomák és étkezések
2. Rudolph Rehn: Az igazi Erósz. Platón Lakomája
3. Kárpáti András: Lyra a kereveten
4. Euripidész Médeiája
5. Szenzációk és kérdőjelek a papirusz-iparban

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

4. A világgazdaság a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Tizenhatszor annyi követ használtak fel az Asszuáni-gáthoz, mint a Kheopsz-piramishoz
• Saját hatalmát és a Szovjetuniót is elsöpörték Gorbacsov reformjai
• Szaddám Huszein 1991-ben úgy gondolta, megnyerte a történelem első élőben közvetített háborúját
• Gyűlölte a Sebhelyesarcú gúnynevet Al Capone
• A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
• A hadiipari korlátozásokból született az ikonikus olasz robogó, a Vespa
• Heves vitát váltott ki Potsdamban a háborús jóvátételek kérdése
• Keserédes „áldásként” formálta át Izlandot a második világháborús megszállás
• Kereskedelmi viszonyait fenntartva maradt semleges Svájc a második világháborúban