Bal-jobb vita Bushról és Jaltáról

2005. május 20. 10:01

A lényeg: pocsék egy szerződés

A konzervatívoknak hasonlóan szilárd a véleményük. Patrick J. Buchanan szerint Bush mindössze `kimondta a szörnyű igazságot` arról, ki nyerte meg az Elbától keletre a háborút valójában . `Sztálin volt az, a század leggyűlöletesebb diktátora` - állítja az egykori elnökjelölt; a szerződés pedig, amit Churchill és Roosevelt aláírt Jaltában, `hatalmas hazugság` volt.

A konzervatív Washington Post vezető kolumnistája, Anne Applebaum ugyanaznap azt írta: "Liberális történészek és rooseveltiánusok kicsiny csoportja kitér annak beismerése elől, hogy az elnöknek [ti. Rooseveltnek] nem volt igaza." Applebaum szerint Jalta és más háborús szerződések "túlmentek a szovjet térhódítás puszta elismerésén; törvényesítettek és nemzetközileg elismertek új országhatárokat, politikai rendszereket".

De kinek a fejéből pattant ki végül az éles hangú beszéd? A szerző Michael Gerson volt, az elnök stratégiai tervezését felelős munkatársa, korábbi vezető szövegírója, akinek jelenleg is jókora beleszólása van Bush fontosabb beszédeinek szövegébe. Gerson beszéde - mely szerint Jalta, "miközben feláldozta a szabadságot a stabilitásért", egy egész földrészen teremtett "megosztottságot és instabilitást" - nem a semmiből pattant elő: az elmúlt évek erőteljes elnöki retorikájára épített.

Lássunk néhány példát! 2001. júniusában Bush így beszélt Varsóban: "Jalta nem természetes választóvonalat hagyott jóvá, egy élő civilizációt vágott ketté". 2002. novemberében, Litvániában kijelentette: "Nem lesz több München, nem lesz több Jalta". A Krakkóban, 2003. májusában tartott beszédében azt mondta: "Európának végre-valahára szembe kell fordulnia Jalta keserű örökségével". Idén februárban pedig Brüsszelben közölte: "A Jalta teremtette úgynevezett stabilitás az igazságtalanság és félelem állandó forrása volt".

A Bush-adminisztráció egyik hivatalnoka elárulta a Washington Postnak: a Bush-beszéd írását megelőző tanácskozáson - melyeken az elnök rendszerint általános képet fest nagy vonalakban a mondanivalójáról, utána viszont határozottan belenyúl az elkészült szövegbe - a hangsúly azon volt, hogy "minden országnak el kell mélyednie saját történelmében". Ebben az esetben arra akartak kilyukadni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnöknek - Bush másnapi házigazdájának - bocsánatot kell kérnie a Molotov-Ribbentropp paktumért, melyben a balti országok elfoglalása is szerepelt.

Az elgondolás tehát az volt, hogy a jaltai angolszász kudarc elismerése például szolgáljon a szerződés tragikus következményeit elismerni nem hajlandó orosz elnöknek. Egyszersmind gesztus volt Bush baltikumi vendéglátói számára, és - nem utolsósorban, aktuálpolitikai üzenetként - igazolása Bush jelenleg folytatott, kompromisszummentes közel-keleti politikájának.

A kormányzati tisztviselő - aki arra hivatkozva kért névtelenséget, hogy az elnök szavai önmagukért beszélnek - elmondta: a Fehér Házban nem számítottak a Bush-beszédet követő felzúdulásra, és az általa "szennyesnek és őrültnek" nevezett McCarthy-korszak sem került szóba. "Az lett volna a lényege a beszédnek, hogy ez pocsék egy egyezmény volt" - mondta a hivatalnok a Washington Postnak.