Che Guevara: politikai ikonból áruvédjegy

Kongótól Kis-Vietnámig

A válság után Che rávette Castrot, hogy nevezze ki az első kubaiak által irányított nemzetközi bevetésre, a lumumbista Simba mozgalom támogatására Belga-Kongóban (mely később Zaire néven lett állam, jelenleg Kongói Demokratikus Köztársaság). 1964-ben már Kongóban volt, ahol segítséget nyújtott a Belga Kongóban állomásozó gerillák egyik vezetőjének, Laurent Kabilának, aki 1965-ben Lumumbát sikeres forradalomhoz segítette. Bár később Lumumba alatt és után Kabila jelentős pozíciót töltött be a zairei kormányban, Che mégis "jelentéktelennek" nevezte. "Semmi sem indokolja azt, hogy ő lenne a megfelelő ember ebben a pillanatban" - írta később róla. Az amerikai különleges kommandó tanácsadói a kongói hadsereg mellett dolgozva lehallgatták Che beszélgetéseit, így amikor csak lehetett tőrbe csalták a lázadókat, elvágták az utánpótlást és többször próbálták meg Guevarát is elkapni. Che ekkor többször is összeütközésbe került a Simba vezetéssel, így az év vége felé a megromlott kapcsolatok miatt a maradék katonáival elhagyta az országot, és visszatért Kubába.

Che ekkor 35 éves volt, és bár sok harci tapasztalat állt mögötte, igazi katonai kiképzésen soha nem vett részt. Argentínában asztmája miatt sikerült elkerülnie a kötelező katonai szolgálatot, és ennek később is előszeretettel adott hangot. Komoly tapasztalatokat szerzett a kubai forradalom során, amire a leginkább a Santa Clara-i menetelés példája mutat. Arra azonban Che is rájött, hogy egy tehetséges forradalmi vezető alatti szolgálat még nem tesz valakit tehetséges katonai vezetővé.

Mikor visszatért Kubába, 1965. áprilisa után eltűnt a közéletből. Bár már március 14-én hazaért a Kongó utáni három hónapos utazásáról, melyet Kínába, az Egyesült Arab Emirátusokba (Egyiptomba), Algériába, Ghánába és újra Kongóba tett. Így Kubában 1965-ben Guevara holléte a legnagyobb rejtélyek egyike volt, főleg mivel Castro után ő volt a hatalom legfőbb birtokosa.

Talán azzal is indokolható a közéletből történő távolmaradása, hogy az általa szorgalmazott iparosítási modell a kínaiak által követetthez hasonlított, így mikor a szovjet-kínai szakadás bekövetkezett, sem a kubai vezetőség sem pedig a szovjet tanácsadók nem tekintették Che elképzeléseit szalonképesnek. Más típusú gazdasági és ideológiai irányvonal bevezetése mellett döntöttek, amibe Guevara nem illett bele.

Che kínai gazdasági orientációja azért is terhessé vált a kubai vezetés számára, mivel a Szovjetuniótól való gazdasági függés lassan minden önálló döntést lehetetlenné tett. A kubai forradalom legelső napjaitól Guevara ugyanis a kínai-modell megvalósítását szerette volna végrehajtani a latin-amerikai államokban, és mindennek pedig egy gyorsított változatát Kubában. A nyugati megfigyelők kubai helyzetről alkotott képe alapján abban biztosak lehetünk, az a tény, hogy Guevara a szovjet tanácsadók elképzelései ellen lépett fel, nagyban elősegítette, hogy Castro minél hamarabb igyekezzen megszabadulni a számára és Moszkva szemében egyre problémásabb jobbkezétől. Ezzel párhuzamosan pedig Che is egyre inkább szkeptikussá vált a szovjet gyarmatosító eszközökkel szemben.

A vietnámi háború idején, bár tudta, hogy Észak-Vietnám csak előretolt szovjet hadállás, dél-amerikai elvtársait is minél több "kis Vietnám" létrehozására buzdította. A Guevara sorsát illetően kialakuló nemzetközi spekulációk hatására Castro június 16-án bejelentette, hogy a nép akkor kap információt Guevaráról, mikor Guevara hallatni akar majd magáról. Persze ettől a bejelentéstől az addig kialakult pletykák nemhogy csökkentek, hanem inkább csak megerősödtek. Ugyanezen év október harmadikán Castro bemutatott egy levelet, mely dátum nélkül érkezett Guevarától néhány hónappal azelőtt. Ebben a levélben Che szolidaritásáról és együttérzéséről biztosította a kubaiakat, de kifejezte azt a szándékát is, hogy számára létszükségletté vált, hogy elhagyja Kubát, és máshol harcoljon tovább forradalmi eszméiért. Bejelentette minden pártbeli és katonai tisztségétől való visszavonulását, visszaadta kubai állampolgárságát is, melyet még 1959-ben nyert el. Egy november elsején készült interjú során Castro elismerte, hogy mindvégig tisztában volt Guevara hollétével, ám azt annak kérésére nem árulhatta el. Tagadta a vádakat, miszerint Guevara halott lenne, ám valójában bármit is állított, ő sem tudott semmit. Che mozgalma és holléte a következő két év során homályban maradt.

1. A felső-középosztályból a latin-amerikai nyomorba
2. Mexikótól a Kubai rakétaválságig
3. Kongótól Kis-Vietnámig
4. A bolíviai gerillák vezetője