Longobárd leletek a Lajtán túl

Longobárd temetkezési helyre bukkantak Ausztriában St. Pölten mellett egy vasúti pálya építésekor. A leletekből a kutatók úgy látják, hogy a skandináv származású törzs az eddig feltételezettnél jóval tovább élt Ausztriában. A leleteket a helyszínen november 26-28-ig kiállítják.
A mondák szerint a skandináv származású longobárdok előbb az Elba alsó folyásán éltek, majd időszámításunk III. századában Közép-Németországon át Morvaországba vándoroltak. Ausztria és Magyarország területeire a VI. században jutottak el. Az avarok nyomására 568-ban Észak-Olaszországba települtek át, ahol királyságot alapítottak. Erre emlékeztet máig a környék elnevezése: Lombardia. Az utolsó longobárd király uralmát Nagy Károly döntötte meg 774-ben.
Az Ausztriában most talált temetkezési hely azért különösen érdekes, mert a longobárdok itteni életének szinte egész ideje alatt használták. Noha a sírokat már nem sokkal a temetés után kirabolták, néhány érdekes következtetésre módot adó tárgyat mégis találtak a régészek.
Eddig 18 sírt fedeztek fel a területen. Egy 25-30 éves korában elhunyt harcos sírjában például a rablók - feltehetően a nagy sietségben - hátrahagyták a kardhüvely hordozására szolgáló öv egyik veretét. Ennek fonatos mintájából megállapítható, hogy 600 körül készült, akkor, amikor az eddigi ismeretek szerint a törzsnek már tovább kellett volna vándorolnia a mai Olaszország felé. További három sírból kerültek elő olyan leletek, amelyek 568 - a továbbvándorlás vélt időpontja - és 600 között készültek.
A hétköznapi használati tárgyak mellett találtak továbbá egy egy méter hosszú, vasból készült lándzsahegyet, egy ezüstből készült, vörös üvegberakással díszített fibulát, valamint egy különlegesen nagy méretű üveggyöngyöt is. A leletek az ásatást vezető régészek vezetésével november 26. és 28. között Nussdorf ob der Traisen múzeumban megtekinthetők. (MTI)