2000 éves római sztélét találtak Szíriában

A mai Szíria területének nyugati része – nagyjából az Eufrátesz vonaláig – mintegy 250 évig a Római Birodalom része volt. Ennyi idő alatt pedig a történelem nyomot hagy: különböző épületek, történeti emlékek megtalálhatóak a területen. Ezúttal egy helyi lakos talált rá egy sztélére, Manbijban.

Manbij elpusztított öröksége

Az Aleppótól észak-keletre található Manbij az ókor óta fontos kulturális és kereskedelmi csomópont. A római uralom alatt a város jelentős kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező tartományi központ volt, templomoknak, középületeknek és síroknak adott otthont.

Sajnálatos módon az elmúlt évtizedek politikai-ideológiai konfliktusai miatt az ókori kincsek jelentős része megsérült, sokat pedig elpusztítottak. Ezért is nagy dolog, hogy most rábukkantak egy ilyen történelmi leletre.  

A sztélé

A követ először egy helyi lakos vette észre a Kardamom nagybani piac mögött. Ő jelentette a Múzeumok és Régiségek Igazgatóságának, amely egy csapatot küldött a sztélé feltárására.

A sztélé egy faragott kőtábla, amelyre feliratot, gyakran ábrázolásokat is véstek. Több funkciója is volt: lehetett sírkő, jelölhetett határt, de akár egy fontos esemény megörökítését is szolgálta. Mindenesetre a sztélék fontos források a régészeknek és történészeknek egyaránt.

A most felfedezett sztélét fekete bazaltból faragták. A kőtáblán egy koszorút szorongató sas látható, körülötte görög feliratokkal. A régészeti lelet körülbelül kétezer éves lehet.

Mit jelképezett a sas?

A római ikonográfiában gyakori elem a sas: úgy vélték, ő a madarak királya. Képes magasan repülni, és ragadozó lévén vadászati szokásai is jól szemléltetik fizikai erejét.

Magának a birodalomnak a zászlaján is ez a madár díszelgett, és természetesen a pénzeken is. A sas az erő, a hatalom és az isteni védelem megtestesülése volt, gyakran Jupiterrel, a római főistennel hozták kapcsolatba.

Kultúrák és nyelvek keveredése

A sztélén megjelenő görög feliratok tökéletesen prezentálják a római és hellenisztikus hatások összefonódását. Ugyanis a kelet-római tartományokban széles körben használták a görög nyelvet, főként a közigazgatásban és a temetkezést illetően.

Hogy kihez tartozhatott a sztélé? A régészek úgy vélik, a kőtábla egy kiemelkedő polgár vagy katona sírköve volt egykoron. A kutatók további vizsgálatokat fognak elvégezni a sztélén, hogy a lehető legtöbb információt kinyerjék belőle. 

 

Forrás: Manbij Régészeti Hivatal