1945: merre tovább, Magyarország?

2014. december 12. 18:22 Múlt-kor, MTI

Korábban

Etnikai tisztogatás volt a pozsonyi magyarok deportálása

A polgári lakosságnak a GUVPI lágereibe való tömeges elhurcolására több okból került sor, az egyiket Sztálin fogalmazta meg legegyértelműbben: a magyarokat meg kell büntetni – fejtette ki Bognár Zalán, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője. Az egyik általános ok a hatalmas munkaerőhiány (a második világháborúban mai becslések szerint 27-30 millió embert veszített a Szovjetunió), a másik pedig az ellenséggel szembeni megtorlás volt.

A (G)UPVI (Hadifogoly-és Internáltügyi Főparancsnokság) és a GULAG közötti fő különbséget az jelentette, hogy míg utóbbiba bírói ítélettel hurcoltak el embereket, a GUPVI esetében a létszámon volt a hangsúly - ha valaki megszökött vagy elhunyt, az illetőt "pótolni" kellett, így bárkit elvihettek. Bognár Zalán kifejtette, hogy az általános okok mellett etnikai tisztogatásra, hadifogolylétszám kiegészítésre, illetve jóvátételi munkára való elhurcolásra is használták a málenkij robotot. A hadifogolyként elhurcoltak között voltak nők, 13 éves gyerekek, és volt akit 1945. május 30-án, három héttel az európai háború vége után fogtak el és vittek hadifogolytáborba. Egyes visszaemlékezések arról számolnak be, hogy akadtak helyek, ahol alig lehetett katonát találni a hadifogolyként elhurcolt emberek között.

Gaucsik István, a Pozsonyi Városi Múzeum kutatója az 1945-ös felvidéki helyzetet jellemezve elmondta: a Benes-dekrétumok az általános jogfosztás szomorú dokumentumai, a pozsonyi magyarok deportálása pedig már etnikai tisztogatás volt, de ezen túlmenően felszámolták a magyar állam ott maradt vagyonát is. A felvidéki magyarság ekkoriban vesztette el vékony középosztályát, elitjét és társadalomszervező erejét, önazonosságtudatában sérült közösséggé vált, ugyanakkor a szlovákiai magyar közösség összetartozása, identitása az elnyomatás évtizedeiben természetszerűleg megerősödött. Ez ma már azonban csak nyomokban létezik - mondta a kutató.

Kárpátalja beolvasztása a Szovjetunióba de facto a szovjet Vörös Hadsereg megjelenésével kezdődött, de jogilag erre két lépcsőben került sor – mondta el Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kutatója. Az augusztus 5-én a Kárpátokon való áttörésre megalakított 4. Ukrán Front Petrov vezérezredes vezetésével szeptember 9-én indította meg támadását, s egy hónap kellett ahhoz, hogy a szovjet csapatok megszállják a területet; kivételt ez alól Csap jelentette, ahol a magyar királyi honvédség november végéig tartotta állásait. Ungvár elfoglalásának jelentőségét mutatja, hogy az eseményt díszsortűzzel ünnepelték meg Moszkvában - mondta el az előadó.

A terület etnikai tisztogatásának és a Szovjetunióhoz való csatolásának levezénylésére érkezett 1944 októberében Kárpátaljára a 4. Ukrán Front alárendeltségében harcoló csehszlovák hadtest politikai biztosaként Iván Turjanica. A 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa 1944. november 12-i ülésén hozott 0036. sz. Szigorúan titkos parancsával kezdődött meg a német és magyar hadseregben szolgált katonák és tisztek nyilvántartásba vétele, illetve a 18-50 éves korú német és magyar nemzetiségű hadköteles személyek összeírása.

A legtöbb helyen 3 napos - jóvátételi és helyreállítási - munka ürügyén hívták össze az embereket, majd a gyűjtőhelyeken önbevallás alapján megindult az emberek szétválogatása: aki ruszinnak, ukránnak vagy szlováknak mondta magát, megmenekült, aki azonban magyar vagy német nemzetiségű volt, annak megkezdődött a kálváriája, fogalmazott Molnár D. Erzsébet. Az összegyűjtött férfiakat gyalogos menetoszlopokban indították útnak Szolyva irányába novemberben. Itt az embertelen körülmények miatt (éhezés, betegségek következtében) sokan meghaltak, a túlélőket Szamborig hajtották tovább, ahol megkezdődött bevagonírozásuk.

előző oldal 5 / 5