1945: merre tovább, Magyarország?

2014. december 12. 18:22 Múlt-kor, MTI

Korábban

Elveszik az ezeréves magyar szupremácia

M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese előadásában rámutatott: az Osztrák-Magyar Monarchiában erős magyar függetlenségi gondolat a trianoni országcsonkítás után revíziós gondolatként élt tovább. A két világháború közti időszakban volt támogatottsága a radikális rendszerkorrekciónak főként a tulajdonviszonyok terén, ezt jelezte egyfelől a földosztás követelése, másfelől a radikális, antiszemitizmussal érintkező antikapitalizmus – fejtette ki.

A két világháború közti elitet jellemezve a szakember előbb a kor vezető történészét, Szekfű Gyulát idézte, aki neobarokk társadalomról értekezett, majd pedig a radikális Szabó Dezsőt, aki „görénykurzusként” aposztrofálta korát. M. Kiss idézte Bethlen István 1944-es feljegyzéseit is, amelyekben a volt kormányfő arról írt, hogy egy gyenge minőségű elit vette át az ország irányítását, amely nem tudott megbirkózni az egyre súlyosabb problémákkal. A világháborúban a horthysta elitet már csupán az a hit kötötte össze a társadalommal, hogy az angolok foglalják el az országot – jegyezte meg a történész.

Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója az 1945-46-os kommunista térfoglalás kapcsán azt emelte ki: a világháború végén a magyarok már kívülről várták a megoldást, felszabadulást, ami jól jelzi a Kárpát-medencei ezeréves magyar szupremácia elvesztését. Miközben a nemzetgyűlési választásokon a kisgazdapárt nyert, az országos szint alatt kezdettől nagyrészt a baloldali, kommunista-szociáldemokrata erők kezében volt a hatalom. A helyi végrehajtás szintjén pozíciókat túlnyomórészt kommunisták vagy hozzájuk lojális személyek kaphattak – tette hozzá a szakember.

Az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejötte a 20. század újabb történelmi sorsfordulóját jelentette – mondta el Izsák Lajos, az ELTE professor emeritusa, aki a kormány „külpolitikai” mozgásteréről, illetve annak korlátairól beszélt. Mint felidézte: a magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány küldöttsége 1945. január 20-án írta alá Moszkvában a Szovjetunióval a fegyverszüneti megállapodást, amely az ország szuverenitását korlátozva az egyezmény betartatását a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra (SZEB) bízta. A SZEB széles hatáskörrel rendelkezett, kézben tartotta a külpolitikát, de belpolitikai kérdésekben is utasíthatta a magyar politikai vezetést, korlátozva ezzel az ország szuverenitását – fejtette ki Izsák Lajos.

előző oldal következő oldal 2 / 5