10 tény a 19. századi Párizs örömlányairól

1. A 19. század elején Franciaország az államilag ellenőrzött prostitúció modelljévé vált. Napóleon rendeletei folytán 1804-ben bevezették az örömlányok regisztrációját és rendszeres egészségügyi ellenőrzéseit.

2. 1810-re a francia fővárosban 180 olyan bordély üzemelt, amely teljes egészében állami kontroll alá került. A kéjnőknek hetente kétszer kellett orvosi vizsgálatokra menniük.

3. A napóleoni idők elmúlta után, az 1820-as években a törvények kimondták, a bordélyok ablakai nem nézhettek az utcákra, hogy ily módon is csökkentsék a nyilvánosság figyelmét.

4. Ha az örömlány férjhez ment, hitvesének írásos engedélyt kellett benyújtania a rendőrséghez, miszerint neje tevékenységéről tud és jóvá is hagyja azt.

5. Az illegális prostituáltak száma a 19. század második felében drasztikusan megemelkedett Párizsban. A rendőrség folyamatosan figyelte a titkosan működő kéjnőket, és a háromszor letartóztatott örömlányokat minden esetben nyilvántartásba vette.

6. Az engedéllyel rendelkező prostituáltak nem szólíthattak le járókelőket a templomok 20 méteres körzetében, és múzeumba, valamint könyvtárba sem járhattak. Nem hordhattak rikító színű ruhákat, nem tehették be a lábukat a hidakra, rakpartokra, valamint az elhagyatott utcácskákba, közterületen pedig csak fél órával lámpagyújtás utánig tartózkodhattak.

7. Ha valaki nemi betegséget szerzett, a Saint-Lazare börtönkórházban kötött ki. A többség a korlátozások elkerülése érdekében igyekezett megúszni a nyilvántartásba vételt.

8. Az örömlányok nemcsak a vörös lámpás házakban vagy az utcán bukkanhattak fel. Párizsban a sörözők férfi pincérei helyett az 1867-es világkiállítás idején jelentek meg először a női felszolgálók, akiknek munkaköréhez nem sokkal később már nemcsak a szeszes italok kihordása, hanem a felbátorodott férfiak testi vágyainak kielégítése is hozzátartozott.

9. Az italmérésekben a kéjhölgyeknek tilos volt visszafojtani a sikoltozásukat, hogy az örömkiáltások hallatán minden vendég kedvet kapjon a közelebbi együttléthez. Itt elsősorban a fiatal, gyakran még semmilyen szexuális tapasztalattal nem rendelkező gimnazisták és egyetemisták keresték a gyönyört.

10. A prostituáltak legelőkelőbb képviselőinek, a félvilági nőknek, vagyis a kokottoknak – akiknek társaságát igen kevesen engedhették meg maguknak – egyáltalán nem kellett tartaniuk a rendőrség zaklatásaitól, mivel előkelő pártfogóik elegendő védelmet biztosítottak számukra. Egyedül éltek fényűző apartmanjaikban, ahol számos cseléd gondoskodott kiszolgálásukról.

+ 1 A kor leghíresebb luxusbordélya az 1878-tól működő Le Chabanais volt. A nyilvánosházban gyakran külföldi államfők is tiszteletüket tették, akik ilyenkor hivatalosan a Szenátus elnökénél viziteltek. A leghíresebb látogató Viktória királynő fia, a később VII. Eduárd néven uralkodó walesi herceg volt. Még egy úgynevezett szerelemszék is készült számára, hogy könnyebben hozzáférjen bizonyos női testrészekhez, anélkül, hogy tekintélyes súlyával rájuk nehezedne. A Le Chabanais-ben a XX. században többek között Humphrey Bogart, Hermann Göring és Marlene Dietrich is megfordult.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2014

• Mátyásdomb: Lonkai-kastély
• Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
• Zrínyi kirohanásai
• Az ujj nélküli apáca titka
• A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
• Kémelhárítók „rendszerváltása"
• Színészből lett politikusok
• A maffia Tízparancsolat-értelmezése
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma