Így készült a perzsa szablya az újkori Indiában

2015. február 13. 12:13

"Mesteri kivitelezés" - állapították meg olasz és brit szakértők arról az 1800 körül készült, egyélű indiai ívelt kardról, amelyet a londoni Wallace Collection őriz évtizedek óta.

Korábban

A 75 centiméter hosszúságú shamhsir (perzsa stílusú szablya) Indiában készült a 18. század végén vagy a 19. század elején. Ekkortájt igen elterjedt volt ez a stílus, s az egész országot meghódította.

A Firenzei Egyetem szakértői és brit restaurátorok két különböző módszert használtak a kard vizsgálatára: egy hagyományost, az ún. metallográfiát, valamint a roncsolásmentes ún. neutrondiffrakciós metódust. A neutrondiffrakció egy kristálytani módszer, amellyel az anyag atomi vagy mágneses szerkezetét lehet meghatározni. A módszer a neutron hullámtermészetét használja fel.

Az elsőként említett vizsgálat során a kard összetevőit állapították meg a londoni Wallace Collection laboratóriumában. Az ehhez szükséges mintákat a szablya sérült részeiből vették, s mikroszkóp alatt vizsgálták. Ezt követően a fegyvert elszállították a Rutherford Appleton Laboratory-ba, ahol az utóbbi technikával nem csupán a szerkezet, hanem a kovácsolás metódusaira is fény derült.

"A kiváló állapotú ősi kardok igen ritkák, s ilyen esetben szinte elképzelhetetlen, hogy bármilyen olyasfajta vizsgálati metódust alkalmazzunk rajtuk, ami esetleg károsítja a szerkezetet, azonban a neutrondiffrakciós eljárás keretében elkerülhetjük a nem kívánt rombolást" - mondta Eliza Barzagli firenzei kutató.

A vizsgálatok során megállapították, hogy az értékes szablyához meglehetősen tiszta acélt használtak fel. Magas, legalább egy százalékos széntartalma alapján a kutatók arra következtettek, hogy ún. wootz acélból készült, amely a damasztacél egyik fő típusa. A damaszkolás az acél tulajdonságainak javítására kifejlesztett ősi módszer. Ezen acéloknak két fő típusát különböztethetjük meg előállítás, kinézet és tulajdonságok tekintetében.

Az egyik típust kovácstűzben, sorozatos tűzi hegesztéssel hozzák létre, vagyis a hegesztés-nyújtás-hajlítás metódusok ismétlődnek. A másik fő típust (a wootz acélt) egy zárt tégelyben vaspor és szén felhasználásával állítják elő. A zárt tégelyben a felületükön cementálódott vasszemcsék összetapadnak. Hűlés közben kialakul az acélban egy ún. cementit háló, amely a felszínen is látszik. A kard lassan, a szabad levegőn hűlt ki, s nem zúdítottak rá hideg vizet. Akkor kezdték meg a kovácsolást, miután a hőmérséklete alacsonyabb lett. Ez utóbbi előállítási módszert főként Indiában és Közép-Ázsiában használták magas minőségű és igen drága kardok, valamint presztízstárgyak előállítására.