Kivégzésük előtt mondták

A halálraítélt általában percre pontosan tudja, mikor jön el a vég, így azt is eldöntheti, mi legyen életének utolsó mondata. Az elmúlás előtti pillanatok sokakat megihletnek, és olykor még a legelvetemültebb bűnöző is bölcs szavakkal a száján távozik az élők sorából. Ám nem lehet megjövendölni, mit hoz ki az emberből az utolsó perc. Vannak, akik nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illetik hóhérjukat, sokan imádkoznak, egyesek megbánják bűneiket, mások gyalázkodnak, egyesek illedelmesek, mások még mindig követelőznek, vannak, akik nem értik, mit keresnek a villamosszékben, és vannak, akik inkább horgásznának.

A düsseldorfi vámpír

A gyermekkorában a húgait szexuálisan molesztáló és állatokat kínzó Peter Kürten az 1920–1930-as évek fordulóján Düsseldorfban, saját bevallása szerint, 79 ember életét vette el: kalapáccsal ütlegelte vagy ollóval szurkálta őket (egy alkalommal egy ötéves kislányon 36 szúrást találtak), olykor molesztálta, majd megfojtotta többnyire fiatal női áldozatait. Beismerte, hogy az egyik áldozatának véréből ivott is.

A vizsgálatok szerint az ölés, a vér látványa okozott szexuális élvezetet a német sorozatgyilkosnak, aki a halála előtti percben ezt a kérdést tette fel: „Kérem, mondják meg: miután a fejemet levágták, hallhatom még, legalább egy pillanatra, a csonka nyakamból kibuggyanó vérem hangját? Ez igazán nagy élvezet lenne számomra.”

„Inkább horgásznék”

Jimmy L. Glass mindössze húszéves volt, amikor egy társával megszökött a louisiana-i börtönből 1982 decemberében. Szökésük során meggyilkolták otthonukban a középkorú Brown házaspárt. Néhány nappal később elkapták őket, és mindkettejüket villamosszék általi halálra ítélte Charles A. Marvin bíró, aki egyébként a meggyilkolt Brownék fiának volt az apósa. Glass három évvel később egy petíciót adott be a Legfelsőbb Bíróságnak, amely szerint az áramütés általi kivégzés sérti az Egyesült Államok alkotmányának 8. és 11. módosítását. A döntéshozókat nem hatotta meg a kérvény, és az ítélet végrehajtására 1987 júniusában sor került. Mielőtt a gyilkos áram végigszaladt volna Glass testén, ez a mondat hagyta el a száját: „Én inkább horgásznék.”

Aki a guillotine árnyékában is parancsolgatott

Amikor Marie Antoinette, a franciák egykori királynéja megjelent a vesztőhelyen, a tömeg őrjöngeni kezdett. Erről a lakosság éheztetése és az államcsőd vádjában bűnösnek talált Habsburg hercegnő tudomást sem vett, odament a guillotine-hoz, és miután bocsánatot kért a hóhértól – ugyanis rálépett a lábára –, azt parancsolta neki: „Törölje le azt a guillotine-t, nehogy bepiszkolódjon a gallérom!” (Néhány forrás szerint a parancs után következett a bocsánatkérés, így az volt a királyné utolsó mondata.) 1793. október 6-án dél után tizenöt perccel a nehéz kés süvítő hangja hasította a levegőt, a guillotine lecsapott, és a véres királynéi fő a porba hullott.

Az aradi hős

A vereséggel végződő 1848-as magyar forradalom és szabadságharc hős tábornokai egytől egyig méltósággal léptek fel a bitófára, holott ez a fájdalmas, megalázó halálnem alkalmazása nem volt jellemző a nemesek, de különösen nem a magas rangú katonatisztek esetében. Negyediknek szólította a foglár a horvát Knézich Károlyt, akire rá kellett szólnia Tichy őrnagynak, amikor leejtett szemüvege után nyúlt: „Hagyja ott, lát maga az akasztófán úgyis.” A legenda szerint Knézich életének utolsó mondata így hangzott: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

A király, az utcaseprő és a kaszás

Robert Alton Harris 1978 júliusában öccsével meggyilkolt két 16 éves kamaszt, a kocsijukat ellopták, majd kiraboltak egy San Diegó-i bankot. Harrist néhány órával később elfogta – mint utóbb kiderült – az egyik meggyilkolt gyermek rendőr apja, aki csak később döbbent rá, kire is tette rá a bilincset. A bíróság kétrendbeli gyilkosság, autólopás, gyermekrablás és bankrablás vádjával halálra ítélte Harrist, aki végül 1992 áprilisában lépett be a gázkamrába, ezen költői szavak kíséretében: „Lehetsz király vagy egy utcaseprő, de előbb-utóbb táncra perdülsz a kaszással.”

A XX. századi Hannibal

Rémtettei alapján Albert Fisht „brooklyni vámpír”, „vérfarkas”, „pedofil kannibál” és a „szürke ember” néven is emlegették. 1935-ben kezdődő tárgyalásán azzal hencegett, hogy minden egyes amerikai államban erőszakolt és ölt már gyermeket, a leghírhedtebb tettére azonban 1928-ban került sor, amikor egy 12 éves kislányt rabolt el, gyilkolt meg, majd maradványait kilenc nap alatt el is fogyasztotta. Amikor 1936-ban beült a villamosszékbe, kijelentette: „Nem is tudom, miért vagyok itt.”

„Katonák, tűz!”

A hajszínére és a vérmérsékletére is utaló „vörös fejű” jelzővel ellátott Michel Ney szédületes katonai karriert befutva mindössze 15 év alatt közlegényből marsallig küzdötte fel magát. Napóleon bukása után a Bourbonok oldalára állt, de később visszatért a császár táborába, és a waterlooi csatában ő vezényelte a középhadat. A vesztes ütközet után, 1815 augusztusában a Bourbonok elfogták. A le Brave des braves (a bátrak legbátrabbika) néven is ismert marsallt a francia felsőház 1815. december 6-án példát statuálva halálra ítélte, az ítéletet másnap végrehajtották. Mielőtt a rászegeződő puskák eldörrentek volna, így szólt kivégzőihez: „Katonák, mikor tűzparancsot adok, egyenesen a szívemre célozzanak. Várják meg a parancsomat, ez lesz az utolsó az Önök számára. (…) Katonák, tűz!”

A bűnbánó főúr

A Wesselényi-összeesküvés egyik tagja, Frangepán Ferenc zsoltárok hangos éneklésével csillapította izgalmát, amikor a hóhér elé vezették 1671 áprilisában. Fennhangon köszönte meg a császárnak, hogy az kegyelemből elengedte a jobb kezének levágását. A ráadott szemfedőt letépte, majd bűneit megbánva így szólt a tömeghez: „Szeressétek Istent, uratokat, császárotokat, legyetek hívek hozzá, és kerüljétek az átkozott nagyravágyást, mely engemet örvénybe sodort.” A hóhér első sújtása a vállába hatolt. A fájdalomtól ordító főúr fejét végül csak újabb két csapással sikerült elválasztani a testétől.

Ide a spagettimet!

A kétrendbeli gyilkosságért halálra ítélt Thomas J. Grasso 1995 márciusában fogyasztotta el utolsó vacsoráját, amelynek során két tucat párolt kagylót, egy dupla sajtburgert, fél tucat sült tarját, két adag eperturmixot, fél szelet tejszínhabos sütőtökpitét, kockára vágott eperszemeket és egy nagy adag, szobahőmérsékleten felszolgált húsgombócos spagettit fogyasztott el. Mielőtt megkapta a halálos injekciót, nyilatkozatot adott ki: „Nem kaptam meg a SpagettiOs-omat, sima spagettit kaptam. Azt akarom, hogy a sajtó tudjon erről.”

Jöjjenek közelebb, fiúk!

A kivégzése előtti percekben Robert Erskine Childers ír nacionalista a megbékélés jegyében kezet rázott az éppen megszülető Ír Szabadállam hatóságai által 1922-ben kirendelt kivégzőosztagának tagjaival, valamint ígéretet kapott 16 éves fiától, Erskine Hamilton Childerstől (a későbbi ír elnöktől), hogy felkutat és kezet ráz mindegyik emberrel, aki az ír polgárháború vérzivataros évében aláírta a halálos ítéletét. Majd ismét a puskájukat rászegező kivégzői felé fordult, s így szólt: „Jöjjenek egy-két lépést közelebb, fiúk, úgy könnyebb lesz.”

A teljes cikk a 2015 őSZ számunkban olvasható.

Rendelje meg a kiadványt!
megrendelem a számot
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2016. téli száma