Murányi Gábor

A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József

„Életművét ma még elfödi a sorsa” – állapította meg 1989-es elemzésében a három évtizeddel korosabb, akkor már másfél évtizede halott pályatársára, Lengyel Józsefre emlékezve Sándor Iván. Az író abban az évben foglalta gondolatait esszétanulmányba, amikor az „elfedett” oeuvre két jelentős darabja több évtizedes küzdelem után végre a nagyközönség elé került. A Szembesítés című kisregény például 1964-es megírása óta várta a megjelenést, noha a mű – amelyet az egyik legmegrázóbb novellájának címe után „kicsi, mérges öregúrként” emlegetett munkássága „záró díszkövének” tekintett – 1971-ben egyszer már megjelent. Ám akkor úgy kapott nyomdafestéket, hogy valójában mégsem jelent meg.

A rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban „csupán” annyi történt, hogy a „kommunista írónak” már nem csak az életművét, jószerével a sorsát is eltakarja a ma divatos – udvarias jelzővel élve: – szemellenzős történelmi nézőpont. Holott Lengyel József históriájának, alkotói és emberi kálváriájának ismerete sokat tehet hozzá a megbicsaklott XX. század történetének és szellemi vonulatainak mélyebb megértéséhez.

Az 1896 augusztusában, Marcaliban, egy gabonakereskedő fiaként született Lengyel valójában kétszer vágott neki az írói hivatásnak. Írói szempontból apja tönkremenetele alighanem nagy „szerencse” volt, mivel az elszegényedett szülők a megélhetés reményében Pestre menekültek, ahonnan a tehetségesen verselgető kamasz útja előbb a bölcsészkarra, majd a pozsonyi jogtudományi karra vezetett. A Petőfi-epigonságot kinőve rövid időre Kassák Lajos (bűv)körébe került, de a konstruktivizmust is szűk kalodának tartva hamarosan magával ragadta az új világboldogító tan, és 1918 végén a 22 éves tollforgató már a kommunisták sorait erősítette, első letartóztatását is ennek a választásának köszönhette. A Tanácsköztársaság idején a harcos pártlapnak, a Vörös Újságnak volt a kulturális szerkesztője, a 133 napos vörös uralom megdöntése után menekülnie kellett.

A „nemzetközi kommunista mozgalom szolgálatában” Bécsben és Berlinben eltöltött esztendők után érkezett meg álmai országába, a Szovjetunióba, ahol 1932-ben jelent meg első könyve, a Visegrádi utca című történelmi riportregény. Az utókorból visszatekintve nem igazán dönthető el, mi volt a nagyobb balszerencséje: az, hogy a magyarországi kommunista mozgalom előtörténetről írott kötet előszavát a tanácsköztársasági vezér, Kun Béla írta, vagy az, hogy Lengyel őszintén próbálta felidézni a megélt eseményeket. Így például beszámolt arról is, hogy Lékai Jánossal együtt tagja volt annak a konspiratív csoportnak, amely végül is sikertelen merényletet kísérelt meg a „háborús miniszterelnök”, gróf Tisza István ellen. Lengyelt a szovjet államvédelem 1938-ban, Kun Béla frakciótársaként tartóztatta le, a „bizonyíték” az ominózus előszó volt, no meg az a tőle kicsikart „beismerő vallomás”, miszerint „cikkeimben (azért) dicsértem Kun Bélát, hogy (…) így őrizzük meg a pártban a hegemóniáját, vezető szerepét”. Ennyi bőven elegendő volt, hogy az írót „trockista terrorista összeesküvőként” nyolcévi Gulág-fogságra ítéljék.

A teljes cikk a 2015 őSZ számunkban olvasható.

Rendelje meg a kiadványt!
megrendelem a számot
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma