A nukleáris veszély, amely a 2011-es fukushimai atomerőmű robbanása óta rettegésben tartja Japánt és a világot, 1898-ban született meg Marie Curie felfedezése nyomán. 19 évvel később néhány amerikai munkás felfigyelt arra, hogy amikor orrot fújnak, a zsebkendő fényessé válik. A rádiummal készült világító órákat mindenféle óvintézkedés nélkül készítő, a szórakozásból körmüket, fogaikat és arcukat is befestő lányok a radioaktivitás csendes gyilkosságának váltak első áldozataivá. Drámájukból csekély összegű kártérítést hozó, ám világraszóló per lett.

Még mindig szemünk előtt lebeg a kép, amint a tetőtől talpig fehér védőszerelésbe öltözött fukushimai szakemberek egy zöld ponyva mögött próbálták elrejteni bizonytalan lépteiket a szerencsétlen sorsú erőműtől a központig, ahol a testüket ért sugárzást mérték. Napokig próbálták elfojtani a pusztító földrengés és a cunami okozta radioaktív sugárzást, de minden hiábavaló volt. Lábukkal a szennyezett vízben állva dolgoztak, bementek egészen a cementburokkal fedett reaktorokig, olyan környezetben voltak kitéve a hatalmas veszélynek, ahol a radioaktív sugárzás mértéke az élőlények számára meghaladta a kibírható szintet. Azt mondták nekik, hogy ők az „új hősök”. Már felkészültek az alattomos halálra, amelyet atomfizikai folyamatok összessége, a radioaktivitás eredményez: nem lehet megérinteni, sem érezni, nincs szaga, és nem is látszik, de nem lehet előle menekülni, és ezt a „rádiumlányok” egy évszázaddal ezelőtti drámája tökéletesen példázza.

A fegyver, amely öl és gyógyít

A rádium „megtalálója” Marie Curie volt, aki 1898-ban sikeresen választott el száz milligrammnyit több tonna uránszurokérctől – ez volt kémiai szakdolgozatának fő témája. Később két fizikus, Frederick Soddy (1877–1956) és Ernest Rutherford (1871–1937) is rávilágított arra, hogy a polónium és a rádium földi sziklákban lelhető fel, és az urán radioaktív hasadása során keletkeznek.

Soddy számos alapművet, sőt még ismeretterjesztő írásokat is közölt a rádiumról, és Marie Curie mellett ő irányította rá a figyelmet erre a „csodálatos” elemre, amelynek sugárzása képes a rák gyógyítására, és amely spontán módon sötétben is megfigyelhető zöldesfehér „fényt” bocsát ki. A felfedezéseket követően a rádiumra – és annak ipari gyártására – való kereslet gyors növekedésnek indult.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. ősz számában olvasható.