Romek Dóra

Cári pornó belső használatra - Zichy Mihály erotikus rajzai

Az Erato című antológia 1921-ben, Bécsben jelent meg, a benne olvasható költeményeket Babits Mihály a bécsi magyar emigránsok által fenntartott Hellas Verlag megbízásából fordította magyarra. A Tanácsköztársaság után állásától megfosztott költő elsősorban anyagi okokból vállalta el a felkérést, az erotikus tartalmú, l’art pour l’art művészet azonban rövid időn belül az akkori hatalommal szembeni politikai állásfoglalássá változott. A kötetet Budapesten csak 1947-ben is jelentették meg, illetve 1969-ben Bécsben újra kiadták – ezt a harmadik kiadást már Zichy Mihály 1850-es években készült erotikus rajzaival illusztrálták.

Zichyt a magyar művészettörténet-írás a romantika művészei közé sorolja, annak a romantikának festői, rajzolói közé, akik a 19. század közepén még mindig a bécsi biedermeier naiv leíró, idilli-maradi modorának befolyása alatt álltak. Ha egy 19. századi magyar képzőművész életrajzát olvassuk, szinte közhely, hogy Bécsben és/vagy Münchenben tanult – ez igaz Zichyre is, aki 1844-ben lett a bécsi Ferdinand Georg Waldmüller magántanítványa. Mit tehet hát a képzőművész, ha ki szeretne törni ebből az elavultnak és túlhaladottnak számító formavilágból? Fordulhat például más tematika, kevésbé előtérben lévő témák felé. Az 1800-as évek közepi Magyarországon kevés festő készített például erotikus tartalmú, a testi szerelmet bemutató alkotásokat. Zichy erotikus sorozata sem idehaza készült, hanem Oroszországban, ahova a művész a korábban már említett Waldmüller ajánlásával még 1847-ben került. Amellett, hogy a cár unokahúgának rajztanára lett, I. Miklós a család mindennapjainak és az udvar jelentős eseményeinek megörökítésével is megbízta a magyar festőt, aki 1855-től dessin grivois, vagyis pajzán rajzoknak nevezett műveket is készített. Hogy mindezt saját gyönyörűségére is tette volna, annak ellentmond, hogy modelljei a cári udvarból és az arisztokraták szeretői közül kerültek ki, bár maga a művész is felismerhető néhány ábrázoláson. A rajzok – ahogy több helyen is olvashatjuk – „belső használatra” készültek a cári udvar számára.

Az erotika, mint a képzőművészet tárgya már az ókori Görögországban és Rómában is megjelenik, hogy aztán a kora keresztény és középkori művészetből – természetesen – teljességgel száműzessék. Az újkori festészet történetében, a reneszánsz idején viszont mitológiai tematikához kapcsolódva, újra megjelennek az aktok. Miután a görög-római mitológiát gyakran színesítik erotikus szerelmi közjátékok, nem keltett „feltűnést”, sőt, természetessé vált, ha egy-egy ilyen alkotáson valamelyik isten vagy istennő ruhátlanul jelent meg. A Zeuszról szóló történetek jelentős részében olvashatunk arról, hogy a görög főisten, furfangos módon más élőlények testébe bújva tette megáévá az előle többé vagy kevésbé menekülni akaró istennőket és földi halandókat. Tiziano és Correggio képein már-már zavarba ejtő az az erős szexualitás, amely a képen szereplő istennő és az elváltoztatott alakban megjelenő isten szerelmét jellemzi. Correggio Danaét ágyában félig ülő, félig fekvő pózban festette meg, a testét takaró leplet egy szárnyas alak húzza le, hogy az aranyeső alakjában érkező Zeusz magáévá tehesse. Hasonlóan érzéki a festő Inakhosz, argoszi király lányának, Iónak és az ezúttal sötét felhővé változott Zeusznak az egyesülését ábrázoló műve.

Zichyt a magyar művészettörténet-írás a romantika művészei közé sorolja, annak a romantikának festői, rajzolói közé, akik a 19. század közepén még mindig a bécsi biedermeier naiv leíró, idilli-maradi modorának befolyása alatt álltak. Ha egy 19. századi magyar képzőművész életrajzát olvassuk, szinte közhely, hogy Bécsben és/vagy Münchenben tanult – ez igaz Zichyre is, aki 1844-ben lett a bécsi Ferdinand Georg Waldmüller magántanítványa. Mit tehet hát a képzőművész, ha ki szeretne törni ebből az elavultnak és túlhaladottnak számító formavilágból? Fordulhat például más tematika, kevésbé előtérben lévő témák felé. Az 1800-as évek közepi Magyarországon kevés festő készített például erotikus tartalmú, a testi szerelmet bemutató alkotásokat. Zichy erotikus sorozata sem idehaza készült, hanem Oroszországban, ahova a művész a korábban már említett Waldmüller ajánlásával még 1847-ben került. Amellett, hogy a cár unokahúgának rajztanára lett, I. Miklós a család mindennapjainak és az udvar jelentős eseményeinek megörökítésével is megbízta a magyar festőt, aki 1855-től dessin grivois, vagyis pajzán rajzoknak nevezett műveket is készített. Hogy mindezt saját gyönyörűségére is tette volna, annak ellentmond, hogy modelljei a cári udvarból és az arisztokraták szeretői közül kerültek ki, bár maga a művész is felismerhető néhány ábrázoláson. A rajzok – ahogy több helyen is olvashatjuk – „belső használatra” készültek a cári udvar számára.

Az erotika, mint a képzőművészet tárgya már az ókori Görögországban és Rómában is megjelenik, hogy aztán a kora keresztény és középkori művészetből – természetesen – teljességgel száműzessék. Az újkori festészet történetében, a reneszánsz idején viszont mitológiai tematikához kapcsolódva, újra megjelennek az aktok. Miután a görög-római mitológiát gyakran színesítik erotikus szerelmi közjátékok, nem keltett „feltűnést”, sőt, természetessé vált, ha egy-egy ilyen alkotáson valamelyik isten vagy istennő ruhátlanul jelent meg. A Zeuszról szóló történetek jelentős részében olvashatunk arról, hogy a görög főisten, furfangos módon más élőlények testébe bújva tette megáévá az előle többé vagy kevésbé menekülni akaró istennőket és földi halandókat. Tiziano és Correggio képein már-már zavarba ejtő az az erős szexualitás, amely a képen szereplő istennő és az elváltoztatott alakban megjelenő isten szerelmét jellemzi. Correggio Danaét ágyában félig ülő, félig fekvő pózban festette meg, a testét takaró leplet egy szárnyas alak húzza le, hogy az aranyeső alakjában érkező Zeusz magáévá tehesse. Hasonlóan érzéki a festő Inakhosz, argoszi király lányának, Iónak és az ezúttal sötét felhővé változott Zeusznak az egyesülését ábrázoló műve.

Néhány évtizeddel később a velencei mester, Tintoretto is megfestette a lepleitől éppen megváló Vénuszt, amint a hozzá közeledő Vulcanust várja, azonban a mitológiai tematika mellett művei között már bibliai történek is erotikus jelenetek apropójává válnak. A József és Putifárné című munkáján József az ágyon fekvő ruhátlan nőalak csábítása elől menekül, míg a Zsuzsánna és a vének című képén a meztelen fürdőzőt sóvárgó vénemberek lesik a bokorból. A tendencia, hogy szakrális téma is szolgálhat erotikus jelenetek alapjául, a barokk idején is folytatódik. Rubens például kétszer is feldolgozta a Zsuzsánna és a vének tematikát, Rembrandt pedig nem csak Zsuzsánna történetét festette meg az Ószövetségből, hanem Bathsebáét is, aki fürdőzése közben olvassa az utána vágyakozó Dávid levelét.

Zichy Mihály a vejének, az ugyancsak festő Flesch Tivadarnak címzett, a pajzán műveiről írt levelében francia rokokó művész elődökre is hivatkozik:  Fragonard-ra és Boucher-ra, így az ő erotikus műveiket minden bizonnyal ismerte. A XV. Lajos udvarában kedvelt rokokó a maga intimitásával, a barokk heroizmusának elutasításával, az érzéki gyönyöröket és a fényűzést előtérbe helyező tematikájával kiváló keretet nyújtott a pajzán műveknek. Boucher számára Jupiter és Kalliszto mitológiai története, feleségének vagy a 15 éves kurtizán Marie-Louise O’Murphynek a portréja egyaránt lehetőséget kínált egy-egy erotikus tartalmú, érzéki festmény megalkotására. Fragonard azonban már semmiféle apropót nem keresett ahhoz, hogy aktokat vagy akár szeretkező párokat fessen, festményeinek olyan egyszerű címeket adott, mint Álmodozás a szerelemről, vagy A boldog szerelmesek. Szereplői tehát istenek és istennők, valamint bibliai alakok helyett olyan egyszerű, hétköznapi szereplők, mint alkotásainak nézői.

Zichy „pajzán rajzai” esetében is ugyanez a helyezet. Mert bár modelljei a cári udvar tagjai, itt nem csak ruhájukat, hanem rangjukat is levetkőzve, személytelenül jelennek meg előttünk. Nem a személyük a fontos, hanem az általuk megélt testi gyönyör, a szexualitás. A férfi és női aktok kiváló alkalmat nyújtottak Zichy számára, hogy bemutassa rajztudását és azzal együtt anatómiai ismereteit. A különböző testrészek – legyen az egy megfeszült izmú férficomb vagy egy puha-párnás női hátsó – tökéletes anatómiai tudásról és bravúros rajzképességekről árulkodnak.

Zichy a cári udvarban kapott hírt az 1848-49-es magyarországi eseményekről. Az orosz intervenciót követően egy időre elhagyta az udvart és 1849 őszén már minden jövedelem nélkül élt az orosz városban. 1853-tól I. Miklós megbízásából kezdett újra az udvarban dolgozni – a pajzán rajzok 1855-től készültek, de jóval később, csupán 1895-ben jelenhettek meg Breviarium Eroticum címmel. Ő maga így írt erről a kiadvány megjelenése évében: „Azt tudom, hogy ezen a téren aligha lesz versenytársam. Ezek a tárgyak és velük az én speciális reputációm is a hypocrit szemérmesség nagy bosszankodására világszerte el vannak terjedve.”

Itthon valóban nem is akadt versenytársa, de megbecsülést és elismerést sem szerzett – nem csupán pajzán rajzaival, hanem más műveivel sem. A szentpétervári évek után Zichy Párizsba költözött, ahol 1877-ben a párizsi magyar egylet élére került – ekkor már teljesen nyíltan Habsburg-ellenes politikát folytatott, harcolt a szegények elnyomása és az arisztokrácia uralma ellen. Művészete akkorra már politikai állásfoglalássá válik, éppen úgy, ahogy fél évszázaddal később Babits antológiája is.

 

Correggio: Danaé

Róma, Galleria Borghese

Danaé a görög mitológiában az argoszi Akrisziosz király és Euridiké lánya, Perszeusz anyja. Mivel egy delphoi jóslat szerint Danaé gyermeke meg fogja ölni Akriszioszt, Akrisziosz egy ércszobába záratta lányát, hogy szüzességét megőrizze. Zeusz azonban szemet vetett Danaéra és az ércszoba tetején keresztül érkezve, aranyeső alakjában tette magáévá.

Correggio: Zeusz és Ió

Bécs Kunsthistorisches Museum

Zeuszt magával ragadta az argoszi király, Inakhosz lányának szépsége, ezért elhatározta, hogy elcsábítja. Héra azonban rájött, mit tervez Zeusz, mire Zeusz sötét felhőket bocsájtott az égre, hogy elrejtse tettét féltékeny felesége elől. Héra azonban üldözni kezdte Iót, akit Zeusz, hogy segítse menekülését, fehér üszővé változtatott.

Tintoretto: Vulkánusz meglepi Vénuszt és Marsot

München, Alte Pinakothek

Homérosz Odüsszeiájából és Ovidius Metamorphosisából ismert történet, mely szerint Vénusz megcsalja férjét, Vulkánuszt, aki rajtakapja feleségét és Marsot a szerelmi légyotton. Mars teljes fegyverzetben bújik a vörös drapériával letakart asztal alá, de a szoba közepén ugató kutya elől nem tud elrejtőzni.

Boucher: Zeusz és Léda

magángyűjtemény

Léda Spárta legendás királynéja, Tündareosz király felesége. Földi halandó, akinek szépsége felkeltette Zeusz szerelmi vágyát és hattyú alakjában elcsábította a királynét. Mivel Léda megijedt férje haragjától, ugyanazon éjjel együtt hált a királlyal is. Ezek után két gyermeket és két hattyútojást szült, amelyekből ugyancsak gyermekeket keltek életre – előbbiek Tündareosz, utóbbiak Zeusz gyermekei. Boucher alkotása egyértelműen több mint pusztán a mitológiai jelenet képzőművészeti ábrázolása. Léda az ágyon fekve úgy várja a hattyú képében érkező Zeuszt, hogy szemérmével a néző felé fordul, szinte ugyanolyan közel érezhetjük magunkat ágyékához, mint a hozzá közeledő hattyú. A művész célja a női test leplezetlen bemutatása, ehhez csupán apropóként szolgál a mitológiai történet.

Fragonard: A boldog szerelmesek

Norton Simon Museum, Pasadena

Boucher tanítványának már sem mitológiai, sem bibliai témára nincs szüksége ahhoz, hogy bemutassa a testi szerelmet. Egy ruhátlan nőalak és egy leplekbe burkolózó férfialak bomlanak egymás karjaiba. Fragonard – Zichyvel ellentétben – nem az egyesülést, hanem az azt megelőző pillanatot örökítette meg.

A teljes cikk a 2013 TAVASZ számunkban olvasható.

Rendelje meg a kiadványt!
megrendelem a számot
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2016. téli száma