Zseniális módon úszta meg főnöke lefejezését a középkori szolga

2018. február 26. 13:27

Bár azt gondolhatnánk, hogy a gyilkosságok és különféle bűntények pontos dokumentálás modern eljárás, már a középkori Londonban is vezettek részletes „halottkémi jelentéseket” egy-egy emberölést követően. Így ismerjük például azt a 13. századi esetet, amikor egy helyi kocsmáros igencsak rosszul járt az egyik szolgájával való vitája során.

Korábban

A sértett kovácsinas és az iszákos szakácsnő – brutális gyilkosságok a viktoriánus Angliából
Öt gyilkos a történelemből, aki titkosírás mögé igyekezett rejteni tetteit
„A digókat akarjuk!” – Amerika legvéresebb lincselése 11 olasz bevándorló életét követelte

Winchesteri Simon 1276 decemberének elején úgy döntött, hogy kocsmájának új munkaerőre van szüksége, ezért felfogadott maga mellé segítőnek egy Roger nevű férfit. A szolga és főnöke azonban nem jöttek ki egymással, így alig két héttel Roger munkábaállását követően egy heves, két napon keresztül tartó vitába keveredtek. A feljegyzés sajnos nem szól a vita kiváltó okáról, annak végkifejletéről azonban már meglehetősen részletesen számolt be:

„...amint Roger látta, hogy Simon álomba szenderült, kést ragadott és úgy elvágta Simon torkát, hogy annak fejét teljesen lefűrészelte a testéről. Ezután a testet a ház egy titkos, két fal övezte szűkös helyre vonszolta, ahol általában a szenet szokták tárolni.”

A következő nap Roger, mintha mi se történt volna, bement dolgozni a kocsmába és minden szomszédnak azt mondta, hogy Simon Westminsterbe utazott, hogy behajtson valamilyen adósságot. Mindez megismétlődött a következő két napon is, mígnem Roger kifundálta menekülésének tervét.

„A harmadik napon, éjfélkor, kilépett a külső kapun és bezárta azt maga mögött. Nála volt egy ezüst kehely, egy köntös, valamint egy hálóruha, amely egykor Simonhoz tartozott. Később visszatért és a kulcsot leadta az egyik szomszéd, Hamon Cook házánál, azt mondva neki, hogy mestere, Simon keresésére indul és, hogy ha közben ő hazatérne, akkor majd adja oda neki a kulcsot.”

Néhány héttel később Hamon odaadta a kulcsot egy férfinak, akinek Simon állítólag tartozott valamennyi pénzzel. A férfi felvette az adósságát a kocsmából, majd távozott. Ahogy teltek a hetek, hónapok sem Simon, sem Roger nem jelent meg újra, így a helyi földesúr új lakókat engedett az épületbe. Az újonnan beköltöző bérlők voltak azok, akik végül felfedezték Simon lefejezett hulláját a széntárolóban. A fejét azonban nem sikerült előkeríteni.

A körülmények egyértelműen Roger bűnösségére utaltak és bár napjainkban ilyesfajta közvetett bizonyíték valószínűleg nem lenne elégséges egy bírósági tárgyaláson a vádlott elítéléséhez, a halottkémi jelentés nem hagy kétséget afelől, hogy ebben az esetben mindenki meg volt győződve arról, hogy Roger az elkövető. A feljegyzett szöveg szinte egy tanúvallomásnak tűnhet, pedig tudjuk, hogy Roger sosem került már elő.

A halottkémi jelentés minden hiányossága ellenére jól mutatja, hogy már létezett ekkor egyfajta nyomozási eljárás. A középkori nyomozók feljegyezték, hogy hol, mikor és milyen körülmények között találták meg a holttestet, dokumentálták a halál okát és igyekeztek felderíteni a gyilkossághoz vezető eseményeket, amit jól mutat, hogy fontosnak tartották megemlíteni a két férfi között zajló hosszas vitát. Érdekesség továbbá, hogy akárcsak a modern nyomozók, ők is kikérdezték szomszédokat és ismerősöket. Ezekből a válaszokból pedig már egész jól tudták rekonstruálni, hogy kik léptek be a házba, ki látta utoljára a gyanúsítottat és milyen szokatlan eseményeket érzékeltek a környékbeliek. Úgy tűnik azonban, hogy szorgalmuk nem vezetett eredményre és Roger sikeresen megúszta a winchesteri gyilkosságot.

Sikeres menekülésének okát valószínűleg a korszak viszonyaival magyarázhatjuk. A középkorban egy-egy utazás valóban napokat vehetett igénybe, Roger magyarázata gazdájának távollétéről így senkiben nem keltett gyanút – annak ellenére, hogy a közösségnek már az első nap feltűnt a kocsmáros hiánya. A három napnyi gondolkozási időt nyert gyilkos végül magához vett néhány értékesebb tárgyat, amelyet valószínűleg pénzre váltva már könnyedén el tudott utazni, hogy valahol távol új életet kezdhessen.