Vodkának álcázott Coca-Colával verte át a szovjet hatóságokat Zsukov marsall

Zsukov már fiatalon, az 1917. novemberi forradalom után csatlakozott a Vörös Hadsereghez és a bolsevikokhoz, és már az orosz polgárháborúban kitűnt képességeivel. A második világháború előestéjén ő vezette igen eredményesen a szovjet-mongol szövetséget a Mandzsukuo japán bábállamból Mongóliára támadó japán csapatok ellen. Kivette részét Leningrád védelméből, majd felszabadításából, a sztálingrádi harcokból és az 1944-es Bagratyion hadműveletből, továbbá ő volt Berlin egyik elfoglalója is. A háborút követően Sztálin fenyegetőnek látta jelenlétét, ezért akkori posztjáról – a megszállt Kelet-Németország vezetéséből – műkincslopás vádjával leváltotta, és csak Sztálin halála után kerülhetett újra fontos pozícióba. Életében összesen négyszer kapta meg a Szovjetunió Hőse érdemrendet.

A háború sok téren maradandó nyomot hagyhatott Zsukovon, egy azonban biztos: miután az amerikai csapatok körében megkóstolta a Coca-Colát – amely az amerikai csapatok egyik legfontosabb élvezeti cikke volt – azonnal megszerette. Eisenhower amerikai tábornok, a nyugati szövetséges erők európai főparancsnoka még a háború során elrendelte, hogy a fronthoz közel, Észak-Afrikában is kezdjék el palackozni a könnyebb ellátás érdekében. Az üdítőitalt igen erőteljes és hatékony reklámkampány kíséretében árulták a katonáknak.

A kampány sok eleme a harcias jellegre épült – reklámozták például úgy, mint „az ital, amely visszavág”. A háború végére Európa és a Csendes-óceán térségében már 60 helyen palackozták az Egyesült Államokon kívül, a fronthoz közeli helyszíneken. Elterjedtsége folytán csak idő kérdése volt, hogy a szovjet csapatok kezébe is jusson belőle – Zsukov első üvegét magától Eisenhowertól kapta. A szovjet marsall azonnal a rabjává vált a különleges üdítőnek, azonban tudta, hogy az amerikaiakkal való szoros együttműködés végével vajmi kevés esélye lesz hozzájutni. A márka túlságosan kötődött az Egyesült Államokhoz ahhoz, hogy a szovjet vezetés engedélyezze importját és forgalmazását. Zsukovnak még az amerikaiak társaságában is ügyelnie kellett arra, nehogy véletlenül fénykép készüljön róla kólafogyasztás közben.

Zsukov nem akarta feladni új kedvencét, ezért az egyetlen lehetségesnek tűnő lépésre szánta el magát: közbenjárókon keresztül megkörnyékezte Harry Truman amerikai elnököt, és tőle kért segítséget. Arra kérte, küldjenek neki titokban az italból, néhány különleges módosítással. Zsukov tudta, hogy ha rajtakapják a Szovjetunióban az ikonikus Coca-Cola üvegekkel, borítékolható a kemény megtorlás. Ez annál is inkább igaz volt, hogy Sztálin már ekkor neheztelt rá a körülötte kialakult hőskultusz miatt, amelyet saját személyi kultuszára való fenyegetésnek tekintett. Truman beleegyezett, hogy közbenjár a Coca-Colánál, és találnak megoldást a helyzetre.

Két dolog tette a Coca-Colát külsőleg összetéveszthetetlenné más italokkal: sötétbarna színe és üvegének jellegzetes formája. A vállalat egyik vegyésze addig kísérletezett a recepttel, amíg meg nem találta a módját annak, hogy az ital íze változatlan maradjon a színét adó, karamellszerű szirup hozzáadása nélkül. Az „új” italt ezután egyenes falú üvegekbe töltötték, amelyekre nem került címke, vörös csillagos kupak azonban igen. Ezzel megszületett a „fehér kóla”. A laikus megfigyelő számára úgy tűnhetett, Zsukov vodkát fogyaszt, ami tökéletesen elfogadható volt a szovjet vezetés köreiben.

A „fehér kóla” üvegeit Brüsszelben gyártották, magát az új italt pedig a cég 1946-ban felállt új, ausztriai üzemében. Zsukov cserébe intézkedett arról, hogy a gyárba érkező nyersanyag-, és az azt elhagyó termékszállítmányok, amelyek útvonala a szovjet megszállási övezetet is érintette, akadálytalanul áramoljon itt keresztül, a legtöbb más nyugati termékkel ellentétben. Az új ital első gyártási adagja 50 rekesz volt, amelyet Zsukovhoz juttattak.

Nem sokkal a minden fél számára kedvező üzlet nyélbe ütése után azonban Sztálin eltávolította minden jelentősebb pozíciójából. A „generalisszimusz” 1953-as halála után ismét felfelé ívelt karrierje, egészen az állampárt Központi Bizottságának vezetésébe is sikerült visszaküzdenie magát. Segítette Hruscsovot annak 1956-ban indult „desztalinizációs” programjában, azonban az új vezető ugyanannyira tartott tőle, mint elődje, és Hruscsov 1957-ben – mialatt Zsukov éppen hivatalos külföldi úton volt – leváltotta minden tisztségéből, és nyugdíjba küldte.

Brezsnev 1964-es hatalomra kerülése után Zsukov ismét szerepelt a nyilvánosság előtt – ezt követően adta ki emlékiratait –, azonban hatalmat nem kapott. Szélütések sorozata miatt egyre romlott a következő években az egészsége, és 1974-ben elhunyt. Érdekesség, hogy 1973-ban, még életében kaphatóvá vált a Szovjetunióban a Coca-Cola legnagyobb konkurense, a Pepsi, arról azonban nincs információ, hogy Zsukov élt-e az új lehetőséggel.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai