Végigkísérte a zeppelinek világhódítását a szépségéről ismert újságírónő

2021. március 16. 16:23 Múlt-kor

Korábban

Majdnem csődbe vitte Zeppelin grófot a „repülő szivar” kifejlesztése
A repülés pionírjai, légi akrobaták, vakmerő utasok – kétszáz éve röpködnek légballonok a Városliget felett
Képzetlen pilóták hősködései miatt csupán 20 napig működött az első magyar légipostajárat

A kalandok folytatódnak

Németország és az Egyesült Államok között a Graf Zeppelin mindössze egyetlen helyen, a japán Kaszumigaura Tengerészeti Légi Támaszponton szállt le – a sors fintora, hogy az itteni léghajódokk éppen egy Németországtól az első világháború után elkobzott és Japánban újraépített szerkezet volt. Innen egy önmagában is rekordot jelentő útszakasz következett, a Csendes-óceán egyhuzamban való átrepülése Los Angelesig.

Az angyalok városa előtt azonban a léghajó északabbra, San Franciscónál érte el az amerikai kontinenst, és Eckener szándékosan megvárta a festői naplementét, hogy annak fényénél repülje át a Golden Gate-szorost (az ikonikus híd ekkor még nem létezett, azt 1937-ben adták át). Az éjszaka folyamán átrepültek Hearst híres tengerparti kastélya felett is San Simeon városánál, mielőtt leszálltak volna Los Angelesben.

Itt a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a teher jelentős könnyítésére volt szükség a Lakehurstbe való továbbindulás előtt. Emiatt végül a személyzet négy tagja repülőgépre szállt át, és mind élelemből, mind egyéb szükséges ellátmányból a lehető legminimálisabb mennyiséggel szálltak fel az út utolsó szakaszára. Drummond-Hays a korábbinál is nagyobb figyelmet kapott a Graf Zeppelin célba érkezésekor, az útról írt beszámolói pedig széles körben népszerűek voltak.

Drummond-Hays a zeppelinkorszak másik ikonikus léghajója, a Hindenburg első útján is részt vett 1936-ban, a neves repülésrajongó Clara Adams társaságában. Egy, az út során megírt levélben azt írta Adamsnek, abban bízik, hogy a következőként megépült zeppelinen majd újra találkoznak. A levél 1936. május 8-ai keltezésű – a riporternő nem tudhatta, hogy éppen egy évvel később, 1937. május 6-án a zeppelinek korszaka véget ér a Hindenburg katasztrofális balesetével, amely 35 ember életét követelte.

Grace Hay Drummond-Hay élete azonban ezt követően is kalandos maradt. Állandó partnerével, von Wieganddal a második világháború elején japán fogságba estek a Fülöp-szigeteken, 1943-as szabadon engedésüket követően a két rossz egészségi állapotú fogoly egy svéd fogolycsere-hajón, az MS Gripsholmon tért vissza az Egyesült Államokba.

Lady Drummond-Hay koszorúér-trombózisban hunyt el 1946. február 12-én a New York-i Lexington Hotelben. Temetésén több híresség is lerótta tiszteletét, köztük William Randolph Hearst és a filantróp színésznő Marion Davies is. Hamvait von Wiegand vitte el szülőhazájába, Angliába.

Habár az 1920-as és 1930-as években igencsak ismert személynek számított, Grace Hay Drummmond-Hay mára a repülés korai időszakának elfeledett alakjává vált. Életéről sem írott, sem egyéb formában nem készült életrajzi jellegű feldolgozás, eltekintve a Búcsú (Vaarwel) című 2009-es holland filmtől, amely A farkas órája (Het Uur van de Wolf) című sorozat részeként fiktív elemekkel kiszínezve mutatta be az 1929-es világ körüli utat és Karl von Wieganddal való kapcsolatát.

előző oldal 2 / 2