Várnegyed a föld alól – 10 év régészeti kutatásai a budai várban
2019. április 16. 12:42
A budai Várnegyed – egykori uralkodók, udvartartásuk és a jómódú polgárok lakhelyeként – kiemelkedő jelentőséggel bír a hazai, középkori emlékek között, régészeti kutatása mégis csak a II. világháború után kezdődött meg. Az elmúlt több mint 70 évben azonban a Budapesti Történeti Múzeum négy-öt régészgenerációja is megismerte, „beleásta” magát a Várnegyed történetébe; s számtalan publikáció és kiállítás mutatta be az itt feltárt eredményeket.
Korábban
MIRŐL MESÉLNEK AZ ÉPÜLETEK?
A „Várnegyed a föld alól…” az elmúlt tíz év kutatásai eredményeiből ad válogatást olyan fontos helyszíneket tekintve át, mint pl. az egykori Városháza, a Karmelita épületegyüttes (ma Miniszterelnökség), a Várkert Bazár, a Mátyás-templom és az Erdélyi bástya (Táncsics Mihály utca). A múzeum régészeti kutatásai – minden romantizáló, esetleg filmeken (pl. Indiana Jones összes) alapuló elképzelésekkel ellentétben – szigorúan szabályozottak, s a főváros területén folyó beruházásokhoz kapcsolódnak. A régészek egyéni szakmai felkészültségük mellett szakmai közösségük évtizedek alatt felhalmozott, közös tudásából is merítenek; emblematikus példa erre a kiállítás egyik tárgya, egy 15. századi majolika tányér története.
A mázas kerámiát az 1950-es években a múzeum egykori főigazgatója, Gerevich László ásatásán találták meg szinte hiánytalanul a régészek, majd kiegészíttették, s bemutatták. Közel 60 évvel később, 2012-13-ban azonban előkerült a kerámia hiányzó darabja, melyet Kovács Eszter régész – csodálatra méltó tudással – azonosított, s így a tárlaton a tányért már az eredeti darabbal kiegészítve tekinthetik meg a látogatók.
A kiállítás, mint időgép
A 13. századtól a 17. századig tartó időszakra visszatekintő – néha az ásatási napló tárgyszerűségét is idéző – kiállítási szövegek a bemutatott épülettörténetekkel, az érdekes tárgyakkal, a mindennapi élet megidézésével képzeletbeli időgépként működve teremtenek folytonosságot a múlt és jelen embere között. A tárlat megtekintése közben magunk elé képzelhetjük a középkori piacot a kis, méhsejtszerűen összeépült boltokkal, az élelmiszercsomaggal Budára hajózó kremsmünsteri apátot, amint megtekinti a rend új, budai ingatlanát a mai Dísz téren, vagy akár találgathatjuk, hogy miért karcoltak hajómintát a török kori korsóra.
Karmelita kolostor – egykori magyar főúri palota, majd a budai pasák palotája
A Miniszterelnökség új hivatalának kialakításához kapcsolódóan megelőző régészeti feltárást végeztek a múzeum szakemberei az egykori Karmelita kolostorban, illetve az attól északra fekvő Püspökkertben. A helyszín több szempontból is érdekes. Egyrészt, mert északi részén szinte a város alapításától nyomon követhető a középkori telkek aprózódása.
Másrészt a mai kolostorépület helyén a 16. századi város egyik legimpozánsabb főúri palotája állt, amely eredetileg Szapolyai János, majd Werbőczy István nádor tulajdona volt, később pedig itt emelkedett a budai pasák palotája. A középkori telkek csak a visszafoglaló háborúk (1686) után kerültek egyesítésre, és épült fel helyükön a ma látható barokk kolostoregyüttes.
Vörösmárvány szobortöredék a középkori palotafalakból – libbenő drapéria alól kivillanó láb
A Budavári Palota keleti oldalán húzódó, különböző korú vár- és támfalak közül többet felújítottak, illetve megerősítettek 2012 és 2014 között. A folyamatos régészeti felügyeletet során sikerült néhány értékes, addig befalazott kőfaragványt kimenteni. Valamikor a török idők során ugyanis összetörve és építőanyagként felhasználva vörösmárvány szobortöredékeket építettek bele erősítésként a várfal Duna felőli szakaszába. Ez nem volt egyedi eset, rengeteg középkori faragvány került a falakba, feltehetően valamelyik ostrom utáni helyreállításkor. Egy reneszánsz korinak bizonyult, kvalitásos, vörösmárvány domborműtöredék kapta a legtöbb figyelmet a régészek részéről, mely egy libbenő drapéria alól kivillanó lábat ábrázol.
Tárnok u. 10. – Szent György piac: mazsola, szappan, üvegpohár
Buda városának nagyméretű piactere, a Szent György piac a 14–16. század folyamán fokozatosan beépült kalmár- és posztósboltokkal. A boltok eredetileg kisméretű, különálló épületek voltak, később már méhsejt-szerűen, közös fallal, szorosan egymás mellé épültek. A földszint eladótérként szolgált, a pincében raktározták az árukat, az emeleten pedig a kalmár lakott a családjával. Az üzletbe a vásárló nem mehetett be, az utcán állva kérte és kapta meg az árut a nagyméretű boltablakon keresztül. Keleti eredetű fűszerárut (bors, szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió, fahéj, cukor, rizs, mazsola, olívaolaj, sós hering), vegyi anyagokat (szappan, timsó, kén, salétrom, kréta, enyv), nyugati eredetű kézműves termékeket (rézedények, díszkerámiák, üvegpoharak, papír, tinta, kések, játékkártya, kalap, öv, erszény, kesztyű) egyaránt árultak itt.
Dísz tér 4-5. – a kremsmünsteri apátság házától a Hungária biztosítóig
A Dísz tér 4-5. számú, egyemeletes épülete helyén a középkorban hét kisebb lakóház állt, melyek Buda visszafoglalása során romossá váltak, s az alattuk húzódó három, jó állapotban levő pincében fogva tartottak 172 törököt. Az épületet az ausztriai, kremsmünsteri bencés apátság vette meg, akik Kollonich Lipót bíboros, esztergomi érsek – a katolikus világot felszólító üzenete után – részt akartak venni Buda újjáépítésében. Az akkori apát bejelentette igényét egy budai ingatlanra. Maga is ide utazott bárkán, s Venerio Ceresola császári építőmester tervei alapján új palotát építtetett.
A ház később, a II. világháború előtt a pápai nunciatúrának, a szocializmus alatt pedig a Középülettervező Vállalat irodájának adott helyet. A rendszerváltás után a Hungária biztosító irodája költözött be az épületbe. Különlegesség, hogy az északi, jelenleg is az épület bejárataként szolgáló kapualjban látható még a Várnegyed egyik legkorábbi, 13. századi építészeti részleteket megőrzött ülőfülkéje. Hogy a 172 törökkel mi lett, nem tudni.
Zsigmond és a zsinagóga – zsidó közösség Budán
2005-ben, a kutatók feltevését igazolva, közműfektetéskor egy Árpád-kori zsinagógára bukkantak a régészek a Palota út és a Dísz tér találkozásánál, az egykori Zsidó – kapunál. A várossal valószínűleg egyidős épülettől délre húzódott a 13–14. században a Zsidó utca (mai Szent György utca), itt éltek a közösség tagjai. Az imaházzal szomszédos telken rituális fürdőt is feltártak. Zsigmond király (1387–1437) a 15. század első évtizedeiben Visegrádról Budára költöztette a királyi udvart, az ekkor még Zsidó nevet viselő utcában pedig védőszentje tiszteletére templomot építtetett. Ez válthatta ki az itteni zsidó negyed felszámolását, illetve átköltöztetését a Várnegyed északi részébe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari 15:05
- Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat 12:20
- Nem a folyó megfelelő részén haladt, ez okozta a Princess Alice katasztrófáját 10:35
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter tegnap
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását tegnap
