Valós és elképzelt alakoktól egyaránt rettegtek a 19. századi Londonban

Rugólábú Jack rémuralma

A viktoriánus Londonban gyakran mosódott el a határvonal a mítoszok és a valóság között. A fiktív – mint Sweeney Todd – és valódi szörnyetegeknek – mint Hasfelmetsző Jack – otthont adó utcákon időről időre olyan alakok is feltűntek, akik a legenda és valóság világában egyaránt jelen voltak – ilyen volt Rugólábú Jack (Spring-Heel Jack) is. Rejtélyes alakja ma már kevéssé ismert, azonban csaknem egy évszázadon át okozott rémálmokat a londoniaknak.

Jack leírásai meglehetősen különbözőek, azonban rendszerint ördögszerű megjelenéssel ábrázolják. A beszámolók szerint magas kerítéseken, falakon, egyes esetekben pedig akár egész épületeken is képes volt átugorni. E tevékenységével a gyalog közlekedőkre ijesztett rá, a magányos járókelőktől egészen a postásokig.

Habár Jack időnként rá is támadt emberekre, a legnagyobb hírverést természetesen a nőkkel szemben elkövetett esetek keltették. A beszámolók szerint legtöbbször megkarmolta őket, amitől az áldozatok hisztérikus pánikba estek. Egyes leírások szerint támadásai közben kék és fehér lángcsóvákat okádott szájából.

Jack tevékenységére az 1830-as években egy névtelen levélben hívták fel London lordmajorja, Sir John Cowan figyelmét – a levél írója „magasabb rangú” egyéneket vádolt az ijesztések és támadások elkövetésével, egy vakmerő fogadásból eredően. Habár eleinte szkeptikus hangot ütött meg, a The Times is írt a rejtélyes alakról, aminek hatására a dél-londoni lakosok tömegével álltak elő hasonló történeteikkel. Nem sokkal később már az Egyesült Királyság minden részén Rugólábú Jack számlájára írták az újabb és újabb bűncselekményeket.

Jack egyfelől az erőszakos bűnözés és a szexuális degeneráció rémisztő szimbóluma volt, másfelől azonban a csínytevő, illetve a mumus szerepében tetszelgett, akinek rémével a gyermekeket bírták jobb magaviseletre. Visszatérő szereplője lett a korban népszerűvé váló, „penny dreadful” néven ismert olcsó, sorozatban megjelenő regényeknek, de még a bábszínházakban is feltűnt.

Az 1900-as évekre Jack léptei már korántsem voltak annyira ruganyosak – a The Idler (A lustálkodó) című irodalmi kiadvány már „sovány és hátborzongató, kócos szakállú” alakként írta le, jelezve, hogy a karakter felett talán már eljárt az idő eddigre. A viktoriánus kort végigkísérő jelenléte azonban rávilágít arra, hogy a kor aggodalmai miként vertek hullámokat a valóság különböző rétegein át, és hagytak lenyomatot a félelmetes és bizarr történetekben.

1. Az 1862-es „fojtogatópánik”
2. A Manchester Square-i disznófejű nő
3. Halálos kísértetkastély a Berkeley Square-en
4. Rugólábú Jack rémuralma

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban