Valójában két kelet-európai követte el a Hasfelmetsző-gyilkosságokat?

Börkötény, Hasfelmetsző és az anarchisták

A Hasfelmetsző Jackként aláírt ún. „Kedves főnök”-levélig a whitechapeli sorozatgyilkost Bőrköténynek nevezték, mivel az egyik fő gyanúsított egy lengyel-zsidó származású suszter, John Pizer volt, aki bőrkötényt hordott, és magányosabb pillanataiban gyakran kereste a prostituáltak társaságát. Pizernek azonban volt alibije, így kizárták a gyanúsítottak köréből, és ráadásul az állítólag a gyilkostól származó Kedves főnök-levelet is elküldték egy hírügynökségnek. A levél szerzője persze szinte bizonyosan egy újságíró volt, és nem az igazi gyilkos, ám a jól megválasztott becenév hamar nagy népszerűségre tett szert. A nevek erejét mindig is csodáló Wilde is a becenévben látta azt a faktort, amelynek révén a gyilkos szinte mitikus alakká emelkedett. 

Brandreth véleménye szerint éppen ez volt az a körülmény, amely félrevezette a rendőrséget, és csak egyetlen gyilkost kerestek, annak ellenére, hogy az áldozatokat változatos módon ölték meg. Még a Macnaghten-féle, hagyományosan a Hasfelmetszőhöz köhető öt gyilkosságot sem ugyanazzal a módszerrel követték el.

Brandreth Macnaghten jelentésére, valamint az Oscar Wilde-ot és Macnaghtent is a barátai között tudó, újságíróként az ügyről a kezdetektől fogva tudósító George R. Sims korábban nem publikált irataira alapozva arra a következtetésre jutott, hogy a tizenegy gyilkosság közül legalább tíz, valamint több más, Londonban 1888 és 1894 között elkövetett emberölés két, a jelentésben szintén a fő gyanúsítottak között szereplő férfi „munkája” volt.

Mindketten kelet-európai bevándorlók voltak, akik végül londoni elmegyógyintézetben végezték. Brandreth a poént természetesen nem lövi le, kilétüket csak könyvében fedi fel, annyit azonban elárul, hogy a két férfi nem volt magányos farkas. Gyilkosságaik egy olyan akció részét képezték, amely a rettegés légkörének kialakításával szerette volna aláaknázni az Egyesült Királyság intézményeinek alapjait, különös tekintettel a királyi családra.

Az 1880-90-es években az anarchisták és különféle egyéb forradalmi csoportok tagjai számos merényletet követtek el Európában. Londonban az egyik gyülekezőhelyük a Sohóban található Club Autonomie volt. Gyakran fordult meg a csoport találkozóin Martial Bourdin francia anarchista is, aki azzal vált ismertté, hogy 1894-ben, nem messze az oxfordi királyi csillagvizsgálótól, véletlenül felrobbantotta magát. Szintén a társaság tagja volt egy gonosz zseni is, akiről Brandreth úgy véli, ő irányította a háttérből a gyilkosságokat.

Az orosz azonban a brit kormánynak is dolgozott nem hivatalos ügynökként, ami jó alapot szolgáltatott arra, hogy ha gyanakodtak is rá, nem dobták be a nevét gyanúsítottként. Brandreth regény formájában írta meg a történetet, mivel – mint kifejti – nem volt jelen az eseményeknél, és nem tudja minden állítását bizonyítani. Fikcióként írta meg a sztorit, ám úgy véli, a lényeges elemek tekintetében tényekre támaszkodhat.

1. Elveszve a whitechapeli sikátorok ködében
2. Börkötény, Hasfelmetsző és az anarchisták

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt